Az athéni olimpia nyolcadik magyar aranyérmét a férfi vízilabda-válogatott szerezte egy heroikus, örökre emlékezetes mérkőzésen. Magyarország ezzel a nyolc arannyal a nemzetek versenyében a tizenkettedik helyen végzett.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A vízilabda-válogatott 2000-es olimpiai győzelme után nem úgy sikerült a 2001-es év, ahogy abban a szurkolók reménykedtek. Hazai pályán bronzérem született az Európa-bajnokságon, végig telt ház előtt játszva. A fukuokai világbajnokságon viszont már érem nélkül maradt a válogatott, mert az olaszokkal szemben elbukott a négy közé jutásért.

2003-ban botrányos Eb-döntő jött a szerbek és horvátok közt Szlovéniában, a magyaroknak akkor is csak a bronz jutott, néhány hét múlva, a 2003-as világbajnokságon azonban ismét a sebezhetetlen arcát mutatta a csapat. A görögök elleni elődöntő hosszabbításában és az olaszok elleni döntő ráadásában is az érződött, hogy nem nyerhet más. A vb-döntőben Madaras Norbert három góljával jelezte, hogy bejelentkezett az olimpiai részvételre is, és később be is került az athéni csapatba.

Rajta kívül új ember volt még Gergely István a kapuban, a center Steinmetz Ádám, és a bekkelésben, valamint centerben is bevethető Varga Tamás. A csapat gerince megmaradt, vagyis Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Steinmetz Barna, Szécsi Zoltán és Vári Attila a második olimpiai győzelmükre készültek.

A csapat nemcsak egy csoportba került a szerbekkel, hanem mindjárt az első olimpiai meccsen össze is csapott a két nemzet. Az első negyed után a szerbek vezettek 1-0-ra, a félidő 3-3 volt, a harmadik negyedben megint a szerbekhez került az előny, hogy aztán az utolsó hét percben 3-0-ra nyerjenek a mieink, akik végül 6-4-re győztek. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez az utolsó negyedes forgatókönyv nem egyszeri és csodálatos, hanem a torna utolsó meccsén, a döntőben ismét előjön, amikor lényegesen nagyobb volt a tét.

Addig persze még el is kellett jutni, ez volt a csapat útja: 

• Horvátország 10-8
• Egyesült Államok 7-5
• Kazahsztán 14-4
• Magyarország-Oroszország 7-6
• Magyarország-Oroszország 7-5

A horvátok ellen Biros és Kásás volt elemében, mindketten három találatig jutottak. Az amerikaiakkal szemben Madaras és Varga Tamás duplázott. Az oroszokkal azért játszottunk kétszer egymás után, mert előbb a csoportban, majd már az elődöntőben ismétlődött meg a párharc. Mivel Magyarország csoportelső lett, játék nélkül, három nap pihenővel jutott a négy közé, míg az oroszoknak meg kellett verniük a németeket, hogy ismét játszhassanak Benedekékkel. A 2000-es sydney-i döntőhöz képest sokkal nagyobb volt a küzdelem, de az oroszok egyszer sem tudták legyőzni a mieinket.

Az elődöntőben a harmadik negyed volt a meccs kulcsa, mert azt sikerült 2-0-ra megnyerni, az utolsó negyedben pedig már nem is esett gól, ez már előjele volt a finálénak.

A szerbek vért ittak, 3-0-val kezdték a meccset. Innen aztán egyenlítettünk, és 5-5 lett a félidőre. A harmadik negyed rémálomszerűen kezdődött, 45 másodperc alatt bevágtak nekünk két akciógólt, Szécsi ekkor üvöltötte azt csapattársainak, hogy „védekezzünk már!”.

A csapat megfogadta ezt a tanácsot, és a hátralévő 13 percben és 15 másodpercben már nem kapott gólt – jóllehet az ellenfél volt kettős előnyben is. Míg azonban a szerbek a meccs elején zsinórban értékesítették létszámfölényes helyzeteiket, az utolsó negyedben elbizonytalanodtak, folyamatosan hibáztak. 5-7-nél Kásás vette a vállára a csapatot, egy büntetőt értékesített, és volt egy szép gólja, amivel sikerült az egyenlítés, de a fordításhoz még kellett egy gól. 2:17-tel a vége előtt Kiss Gergő a léc alá bombázott, ez volt a negyedik gólja a döntőben.

A szerbek szívósan játszottak, és az utolsó támadásnál volt esélyük a döntetlenre és ezzel a hosszabbítás kiharcolásra. Tizenhat másodperccel a vége előtt emberelőnybe kerültek, és normál számítások szerint ennyi bőven elegendő egy támadás sikeres befejezéséhez. Az athéni uszodában azonban váratlan dolog történt. Ezt a meccset már bevitték a nagy uszodába, ahol az úszódöntőket is rendezték, és rengeteg néző volt a lelátókon.

Az utolsó támadásnál a legjobb szerb, Aleksandar Šapić lendülete megtört, és oldalra nézett, mert azt hitte, a játékvezető sípol, de a bíró jelezte, hogy mehet a tovább a játék. Šapić a nézőtérről jött hang miatt tekintett oldalra, nem az órára nézett ki. Ez a két másodperces figyelemelterelés is kellett ahhoz, hogy már az idő szorításában, nem annyira jó helyzetből vállalkozott lövésre, amit aztán Szécsi bravúrral a kapu fölé ütött.

Már csak két tizedmásodperc volt hátra, amikor jött a sarokdobás, de szoros emberfogással meg lehetett akadályozni az egyenlítést, sikerült is, 8-7 lett a végeredmény. 

Megvan a síp, amibe Szilágyi Péter akkor belefújt. Nekem adta évekkel később. Ő volt az első egri edzőm, ő indított el, és akkor is ott volt a medence partján, amikor először olimpiai bajnok lettem

– feddte fel a titkot Madaras Norbert az Indexnek.

A döntő gólszerzői Kiss (4), Kásás (2), Benedek és Varga voltak. Kiss azt mondta a finálé után, nem számít, hogy ő volt a döntő legjobb játékosa, ez a csapat nagy sikere. „Mindenkinek köszönöm, hogy ezt a pillanatot együtt megélhettük." Fodor Rajmund arra célzott, hogy szerinte a magyar vízilabdázás történetében nincs még olyan utolsó negyed, mint az athéni döntő záró szakasza. A szerbek négy emberelőnyből egyetlenegyet sem tudtak értékesíteni.

Kemény Dénes a megnyert döntő után egy kicsit visszautazott a múltba, és döntőspecialistának nevezte csapatát, amely korábban nyert úgy döntőt, hogy három gót lőtt, nyert úgy, hogy alig hibázott lövést, és Athénban nyert úgy is, hogy egyszer vezetett, a legfontosabb pillanatban. Kemény szív-lélek játéknak nevezte el, amit a válogatott mutatott, és rögtön megjegyezte, hogy négy újabb bajnokkal bővülhet a márványtábla névsora.

Akkoriban még a kapitánynak nem járt érem, ezért a csapat csináltatott egyet Keménynek, az egyik oldalán a sydney-i, a másik oldalán az athéni érem lenyomatával. Kemény végül maradt a kapitányi poszton, és a 2008-as olimpián harmadszor is sikerre vitte a válogatottat. Akik már nem voltak ott Pekingben:

• Fodor Rajmund – 2014-ben fejezte be a játékot, a Kaposvár vezetését a nyáron kapta meg, szakmai igazgató lesz.
• Steinmetz Ádám – 2009-ben a Kotorral megnyerte az Euroligát, 2018-ig játszott, a Vasasból vonult vissza. Eközben jogi diplomát szerzett, a Jobbik színeiben parlamenti képviselő 2018-tól.
• Steinmetz Barna – Három évig légióskodott, 2000-tól 2003-ig. 2017-ig játszott, eközben ő is jogi diplomát szerzett, volt az osztrák válogatott kapitánya is. 
• Vári Attila – 2006-ig volt a válogatott tagja, 2012-ben fejezte be pályafutását. 2018-tól a hazai szövetség elnöke.

(Borítókép: A magyar csapat ünnepel a győzelem után 2004. augusztus 29-én. Fotó: Daniel Berehulak / Getty Images)