A 2008-as pekingi olimpián tizennégy nap telt el úgy, hogy nem született magyar aranyérem. A szegedi kenus Vajda Attila aztán megmutatta, hogyan kell megnyerni egy versenyt.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Vajdát fiatalon először a birkózás érdekelte, de az egyik edzésen egy szerencsétlen mozdulat után beverte a fejét a szőnyeg szélénél, és elájult. A baleset után dadogni kezdett, ezért a szülei nem szerették volna, ha folytatja. Futballozás után talált rá a kenuzásra, megfogta a természet, a Tisza illata, noha eleinte a vizet nem szerette, az úszás nem tartozott a kedvencei közé.

A nála 10 évvel idősebb Vécsi Viktor lett az edzője, és az első sikerekig ő volt mellette. Vajdának a Horváth, Kolonics kenupáros atlantai győzelme adott egy nagy lökést. Nem is kellett sokáig várni az első nemzetközi győzelemre, mert a szintén szegedi Joób Mártonnal párosban ifi Eb-t nyertek 2000-ben, egy év múlva pedig egyéniben vb-bronzzal tért haza a curitibai ifi-vb-ről.

Vécsit nem tudta megtartani a szegedi klub, így Vajda 2001-ben Kása Ferenchez került, aztán kevéssel az athéni olimpia előtt elment Szegedről, és Szabó Attila vette át a felkészítését a Honvédban, aki a Pulai, Novák duót 2000-ben aranyhoz segítette. Kis szerencsével jutott ki az athéni olimpiára a 19 éves Vajda, ahol láthatta, nem elérhetetlen a döntő sem. Sőt, ha már ott volt az ezer méteres döntőben, nem üres kézzel, hanem egy bronzzal tért haza. A spanyol Cal és a német Dittmer végzett előtte. Utólag azt mondta, több is lehetett volna abban a futamban, de még mentálisan nem állt készen arra, hogy nyerjen.

Az olimpia után visszament Szegedre, és közölte, hogy Vécsivel szeretne felkészülni, a klub pedig teljesítette a kívánságát. Az első év azonban nem sikerült a legjobban, mert egy kicsit elszaladt a súlya is, és nem találták meg könnyen a terhelés és a pihenés közti helyes arányt. A 2006-os szegedi világbajnokságon a hazai közönség nagy örömére már harmadik a mexikói Cristobal és a német Dittmer mögött, egy év múlva pedig Duisburgban legyőzte a szlovák Ostrcilt és a spanyol Calt. Előtte az Európa-bajnokságon is a leggyorsabb volt ezer méteren.

A hazai válogatókat megnyerte, a felkészülés hajrájában azonban meghalt példaképe, Kolonics György. Meg kellett emészteni a lelkileg nem könnyű helyzetet, és azt is, hogy az első magyar aranyérem csak nem akart megszületni Kínában.

Vajda az előfutamban erőtől duzzadóan evezett, megnyerte, és rögtön a döntőbe került. A legjobb idő is az övé lett. A döntőre egyszerű taktikát választott: négy egyforma 250 métert kell teljesíteni, és 3:50 körüli időre senki más nem lesz képes, vagyis nyerhet.

Kimondani, leírni persze sokkal könnyebb, hogy négy ugyanolyan résztáv kell, a megvalósítása viszont korántsem egyszerű. Érezni kell a hajó sebességét, kontrollálni a csapások erősségét, és emellett akárhogy is mennek a riválisok, nem szabad, hogy elkapja a hév, mert akkor nem marad elég energiája a végére.

Szimulálták edzéseken többször, hogy az edzőtársak bekezdenek, akkor tudta tartani a saját tempóját, nem zökkent ki, de egy olimpiai döntő mégsem egy edzőtábort záró futam. Pekingben a következő négy résztávot produkálta:

• 57,68 (az első 250, a rajt után fel kell gyorsulni)
• 57,63 (a második 250 - miközben Menkov nagyon meghúzta)
• 57,53 (a harmadik 250 - élre állt, Menkov visszaesett)
• 57,62 (a negyedik 250 - befutott a célba)

Precízen, kifinomult technikával, egyszer sem esett ki a saját ritmusából, noha az üzbég Menkov féltávnál több mint egy hajóval vezetett. Vajda 750-nél már átvette a vezetést, a spanyol Cal igyekezett tartani vele a lépést, de az utolsó métereken ő is teljesen elkészült az erejével, visszaesett, Vajda pedig több mint egy hajóval győzött. A harmadik helyre a kanadai Thomas Hall jött be, Menkovnak még érem sem jutott. 

"Bajnok vagyok!"

– kiáltott fel, amikor kievezett a partra. „Úgy jöttem Pekingbe, hogy nyerni akarok, és köszönöm egy embernek, aki nem lehetett itt, de fentről figyelt engem, és az egész csapatot. Köszönöm Koló! Nagyon sok erőt adott a küzdeni akaráshoz. Nagyon nehéz volt az egész verseny, ő végig velem volt, és az utolsó ötvenen már nem kellett, hogy velem legyen. A táv elején az elsőkkel kellett menjek, hogy a végét meg tudjam nyomni. Ehhez nincs mit hozzátenni, fantasztikus érzés" – mondta fülig érő szájjal.

Az ötszázra már nem tudott kellően regenerálódni, ráhangolódni, és a kilencedik helyen ért célba másnap. Az olimpia után Hawaiira ment, oda hívták meg a sportág legendáit. Elmondása szerint nagy hatással volt rá a német Dittmer és a cseh Doktor, mindketten olimpiai bajnok voltak, tőlük tanulta meg, hogy az olimpiai bajnoki cím ellenére a belső énje ne változzon.

A 2011-es szegedi vb-n aranyérmes lett, majd a londoni olimpián is esélyes volt, de az utolsó napok nem sikerültek jól, így hatodik lett. Célba vette a riói kiküldetést is, nyert is egy válogatót, de Vasbányai Henrik legyőzte, így ő mehetett a 2016-os versenyre. Az év végén bejelentette visszavonulását, és ázsiában kezdte az edzősködést, de hazatért Dunaújvárosba.

Azt kérdeztem egyszer tőle, mit gondol, mennyi a tehetség és a szorgalom aránya a sikereiben. Azt mondta, egy százalék a tehetség, a többi szorgalom. Szorgalmasan tűrte például a fájdalmat, mert tudta, enélkül nem lehet eredményes. Nem választotta soha a kényelmes utat, nem torpant meg, beleállt a fájdalomba, hogy tizedeket vagy századokat tudjon faragni az idején.

(Borítókép: Vajda Attila ünnepli győzelmét a pelingi olimpián 2008. augusztus 22-én. Fotó: Michael Kappeler / AFP)