Élete egyetlen olimpiáján a lólengés favoritja volt Berki Krisztián, és a britek két legjobbját győzte le hazai pályán, ami óriási bravúr volt. Ezzel mindent megnyert pályafutása alatt.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Vannak sorsszerű találkozások, ilyen volt, hogy a KSI tornaedzője épp abban a társasházban lakott, ahol Berki Krisztián, és látta ügyességét, amikor a szőnyegporolón függeszkedett. Bekopogott a családhoz, meg akarta közelebbről nézni az ügyességét. Ugyan a 4,5 éves Berkinek nem nagyon ment a spárga vagy a híd, ettől még azt a tanácsot kapták, vigyék el a klubhoz. A kezdet nem volt könnyű, Berki az első három héten edzéseire és haza is sírva ment. Később a szivacsgödörben már élvezte a játékot, versenyezni pedig nagyon szeretett.

9 éves volt, amikor Kovács Istvánhoz került, aki bár nem gondolta azt róla eleinte, hogy ő lesz a jövő nagy és verhetetlen tornásza, de feltűnt a szorgalma mellett, hogy a versenyeken mindent kiad magából, nem izgul.

2002-ben, 17 évesen már megnyerte az első felnőtt magyar bajnoki aranyérmét, és a juniorok Európa-bajnokságán a második helyezett lett lólengésben. Addig hat szeren tornázott, de egy bokasérülés miatt szakosodott a lóra– ez vette legkevésbé igénybe a sérült bokáját.

2004-ben már Eb-bronzérmes volt lólengésben, az athéni olimpiai részvételre viszont még nem volt esélye. 2007-ben második helyen zárt a világbajnokságon, ám mivel a válogatott kikopott mögüle, a pekingi olimpiáról is lemaradt – az akkori szabályok szerint csak a győztes vívta ki a jogot automatikusan. Háromszoros Európa-bajnokként egyértelműen éremesélyes lett volna Pekingben, de csak otthonról nézhette az olimpiai versenyeket.

2009-ben ismét ezüstéremmel távozott a világbajnokságról, a nagy áttörés a következő évben, Rotterdamban érkezett el, ahol kerek egy tizeddel előzte meg a britek legjobbját, Louis Smith-t. A nemzetközi szövetség részben miatta módosított a kvalifikációs elveken, így a győztes mellett már az érmesek kijuthattak az olimpiára. Berki a tokiói világbajnokságon ritkán látott nagy fölénnyel, 15,833-as pontszámmal nyert a francia Tomassone (15,266) előtt, Smith (15,066) a harmadik helyre szorult.

Egyetlen más szeren sem volt ekkora különbség az első és a második közt, a feladat nem lehetett más, minthogy az olimpián ebből az előnyből meg kellett őrizni valamennyit.

15,033-at kapott, és az sem volt biztos, hogy ezzel a pontszámmal bejut a fináléba. A másik magyar, Hidvégi Vid magasabb pontszámot (15,1) kapott nála.

„Dühös vagyok, mert nem tudtam megcsinálni, amit tudok. Az okokat nem tudom, de nem is akarok ezen rágódni. Gyerekkorom óta ezért dolgozom, élvezem az olimpia hangulatát, persze az egy más dolog, hogy tudat alatt mit élek meg. Nem tudtam kiadni magamból, amit tudok, már az megzavart, hogy az első elem nem úgy ment, ahogy kellett volna, aztán a harmadikban rontottam, ettől kezdve úszott a gyakorlat, fejben is szétestem, nagyon kellett koncentrálnom” - mondta a selejtező után.

Kovács István azt magyarázta, az egyik értékes elemet kihagyta, majd még szét is nyílt a lába, a pontozók pedig azonnal lecsaptak a hiányosságokra. Estig kellett izgulnia, hogy az amerikai Dan Leyva ne táltosodjon meg, és hogy a japán Ucsimura se kerüljön elé. Berki végül az ötödik helyen zárt, és volt egy hete a szerenkénti döntőig, hogy rendezze a gondolatait és tökéletesítse a mozdulatait. Erre az időszakra úgy tekintettek vissza mesterével, nem csináltak semmi különöset, csak azt, amit tud. Az elemeket gyakorolgatta.

Smith a selejtezőben 15,8-at kapott, amivel az élen végzett, de neki ott volt még a csapatverseny, a második helyen bejutó Tomassonne-nak pedig a csapat mellett az egyéni összetett is, ők nem pihenhettek.

Augusztus ötödikén, vasárnapra írták ki a döntőt, Katalin hercegnő is ott volt az arénában, mert Smith volt az aranyérem legnagyobb várományosa a selejtező alapján. Berkinek meg kellett győzni a zsűrit, hogy jobb nála. Pontozásos sportágban a hazai pálya kétségkívül előnyt jelent. Ráadásul az olimpia előtti maribori vk-n Smith nyert.

Hidvégi kezdte a döntőt, lepottyant, így az biztossá vált: a legszebb álom, hogy két magyar álljon a dobogón, nem válhat valóra.

A gyakorlatát ötödiknek bemutató Berkinek a többiekhez hasonlóan 50 másodperce volt meggyőzni a bírókat, hogy nincs nála jobb.

Olyan szép magas ollókkal, olyan extra tartással kezdte a gyakorlatot, hogy rögtön felhördült a publikum. Amikor kézállásba lendült, tökéletes látványt nyújtott, nem csoda, hiszen a 170 centijével a tornászok között magasnak számít. A Magyar- és a Sivadó vándor is tökéletesen sikerült, és 16,066-os pontszámmal honorálták a bírók. Az addig vezető brit Whitlockot ezzel azonnal maga mögé utasította.

Smith utolsónak, nyolcadiknak mutatta be gyakorlatát, egy kicsit bizonytalan volt a tartása, a testbeszéde, ahogy a szerhez lépett. Hazai közönség előtt hibázott már egyszer, még 2009-ben, most azonban nem. Nagyjából ugyanazokat az elemeket hajtották végre mindketten, de Berki kézállása elegánsabb volt, a mozdulatai az egyszerű szurkoló szemének kedvesebbek voltak. Az angolok nagyon örültek, ahogy leugrott a lóról, azt hitték, ünnepelhetnek.

Tapintani lehetett a feszültséget, amíg a pontozók mérlegelték, mennyit adjanak Smith-nek. 20-25 másodpercet telt el, mire végre kiírták: 16,066-ot kapott a brit is. Másképp ment viszont már a rangsorolás, mint amikor hármas holtverseny volt Borkai Zsolt döntőjében például 1988-ban, 2012-ben már a végrehajtás pontszáma volt a meghatározó tényező. Abban pedig a magyart látták szebbnek és jobbnak egy tizeddel, a második érték volt a döntő, így Berki Krisztián lett az olimpiai bajnok. 

1. Berki Krisztián – 16,066 (6,9 és 9,166)
2. Louis Smith – 16,066 (7,0 és 9,066)
3. Max Whitlock – 15,600

Egyetlen más döntő sem volt ennyire kiélezett, mindegyikben nagyobb különbség alakult ki. A pontozók mertek úgy dönteni, hogy a brit csak második lehet, noha 20 ezer néző várta a helyszínen a sikerét. Abban, hogy mertek így dönteni, Berki kifinomult technikája mellett közrejátszhatott addigi pályafutása is. Nagy győzelem volt, egy angol kolléga BerKING-nek nevezte el gyorsan.

„Amíg még nem jöttek ki a pontszámok, azt hittem, ő fog nyerni, hiszen nagyon jó gyakorlatot csinált, az elmúlt évben nagyon sokat fejlődött, ez a kivitelezésén is látszott. Ezek szerint az én gyakorlatom mégis szebb volt. Egész kintlétem alatt nagyon szurkoltam Louis-nak, hiszen aki itthon versenyez, az sokszor nehezebb helyzetben van, mert a közönség össze is nyomhatja. Itt van a kezemben az aranyérem, így hát többet nem is kell mondanom, ezért dolgoztam gyerekkoromtól kezdve. Nagyon örülök, hogy úgy sikerült nyernem, hogy mindenki megcsinálta jól a gyakorlatát.”

Smith hitt abban, hogy nyerhet, de végül elismerte, hajszállal, de jobb volt nála Berki, akivel jó kapcsolatot ápoltak.

Kovács István melegítője véres volt, nagy mosollyal mondta a döntő után, hogy a vérét adta a sikerért. Amikor megigazította az egyik kápát (a fogódzkodó a lovon), becsípte az ujját, ez okozta a sérülést.

„Krisztián tényleg ma volt a legjobb formájában, és ma mutatta be idei legjobb gyakorlatát. Azzal pedig nehéz vitatkozni, hogy egy tizeddel jobb volt a kivitelezése. Ha így látták, jól látták a máséhoz nem hasonlítható könnyedséget, a kisugárzást. Nem volt benne egyáltalán erőlködés. Soha életében nem félt a kudarctól, ez egy félelmetes képesség.”

Berki nem csapott nagy ünneplést, megivott egy sört, kettőkor már ágyban volt, és aludt. A 2013-as világbajnokságot megnyerte, utána sérülésekkel bajlódott. Már az olimpia után elmesélte, olyanok az ízületei, mint egy 60 éves embernek. Rióba nem jutott ki, Smith négy év múlva is a második helyre szorult, akkor csapattársa, a Londonban harmadik helyen végző Whitlock múlta felül. Berki célba vette Tokiót, de a sérülései megnehezítettek a tervezését. A május végi bakui Eb-n szeretett volna visszavonulni, de azt a koronavírus-járvány miatt elhalasztották.

(Borítókép: Berki Krisztián (k), Louis Smith (b) és Max Whitlock (j) a 2012-es londoni nyári olimpia férfi lólengés versenyszámának eredményhirdetésén a North Greenwich csarnokban 2012. augusztus 5-én. Fotó: Huszti István / Index)