A szombathelyi kalapácsvető műhely a 2012-es londoni olimpián ért a csúcsra, már nem az alapító, Németh Pállal, hanem a fiával, Németh Zsolttal. És persze Pars Krisztiánnal, aki előbb megnyerte a selejtezőt, majd egyedüliként ő volt képes arra, hogy 2 métert javuljon a döntőre. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

1997 szeptemberében lépett be először a szombathelyi Dobó SE pályájára az akkor 15 éves Pars Krisztián. Az iskolában kipróbált mindenfélét, ami az atlétikához köthető: a 4x100-as futóváltónak befejező embere volt, de a kislabdahajítás és a súlyok távolra dobása volt már akkor is inkább a profilja. Restás Csilla tanárnő ajánlotta a szüleinek a sportot, és mivel a Pars család szentgotthárdi, kézenfekvő volt, hogy a szintén a városból származó kalapácsvető Gécsek Tibort keresik meg, aki el is vitte edzőjéhez, Németh Pálhoz. 

Németh 1956-ban külföldön tervezte a jövőjét, majd amnesztiát kapott és hazajött. Maga is próbálkozott a kalapácsvetéssel a 60-as években, de inkább nevelőként ismerte meg az ország a nevét. Németh filozófiája az volt, hogy az emberi bunkóság végtelen, ezért a tanulás fontosságát mindig kiemelte versenyzői előtt. Tanítványai már ott voltak a szöuli olimpián, de első nagy edzői sikere Gécsek nevéhez fűződik, aki 1998-ban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon aranyérmes lett az olimpiai bajnok Kiss Balázs előtt.

„Nem utólagos legendagyártás ez, hanem valóban így történt. Mondhatta volna nekem is apu, hogy majd én leszek az, de nem akart hízelegni, tényleg azt gondolta, hogy majd Krisztián jut a csúcsra” – mondta Németh Zsolt 2012-es olimpián, amikor Pars már az aranyéremmel a nyakában fotózkodott. Németh Zsolt maga is járt olimpián, Atlantában és Sydney-ben, 1999-ben vb-ezüstérmes lett.

Németh 2009-ben, édesapja halála után vette át a szakmai irányítást. A kis dobóműhely léte, ha nem is forgott veszélyben, de minden tudására szükség volt, hogy egyben tartsa, később pedig felvirágoztassa.

A tinédzser Pars mindent félretett nagy álmáért, reggel ötkor indult el otthonról, és este nyolc után ért haza. Körmendre járt iskolába, asztalos lett, onnan Szombathelyre edzeni, és nagyon örült, amikor nem késtek a vonatok, mert akkor nem kellett a leszúrástól tartania. Első hazai versenyét nagyon korán megnyerte, 4 kilós kalapáccsal 40 méter fölé jutott. 1999-ben nyerte első nemzetközi versenyét, a lengyelországi Bydgoszczban ifjúsági világbajnok lett, ahová 2003-ban is igen kellemes emlékek kötötték, mert az U23-as Európa-bajnokságon is a legjobb lett. Azt a kalapácsot vitte magával, amelyikkel Gécsek Eb-győztes lett öt évvel korábban.

Pars már kijutott a 2004-es olimpiára, de akkor még nem rá figyeltünk, hanem Annus Adriánra. Annus néhány napig örülhetett az aranyérmének, később kizárták, mert nem adott utólagosan doppingmintát. A fehérorosz Tyihon is erre a sorsra jutott, így Pars hatodikból negyedik lett. A 2008-as pekingi olimpia előtt már elmaradhatatlan tagja a nagy versenyek döntőinek, nem lett volna meglepetés az éremszerzése, de végül a szlovén Primoz Kozmus és két fehérorosz mögött lett a negyedik. Nem tudta úgy berántani a dobását, emiatt panaszkodott a verseny után. A két fehérorosz kizárása napirenden volt, végül meg tudták menteni őket, bár itthon megkapta az ezüstérmesnek járó jutalmat.

2009-ben a szlovén Kozmust már legyőzte, ami nem volt meglepetés, mert mindegyik versenyét megnyerte abban az évben, a berlini világbajnokságon viszont nem jutott neki érem. 2010-től viszont megtette a következő lépést is, már rendre ott állt a dobogón. 2010-ben Eb-bronz, egy év múlva vb-ezüst, a 2012-es olimpia előtt pedig Helsinkiben még rendeztek egy Európa-bajnokságot, ahol több mint két métert vert az orosz Zagornijra. A lengyelek olimpiai bajnokára, Ziolkowskira még többet. Már csak át kellett menteni a formáját az olimpiára, és odafigyelni a kisebb sérüléseire, nehogy nagyobb baj legyen belőlük.

A londoni olimpia selejtezőben egyedül Pars jutott 79 méter fölé (79,37), ezzel az első helyen került a tizenkettes döntőbe, ahol mindenki ott volt, aki számított. A 2004-es olimpiai bajnok japán Murofusi Kodzsi, akinek temesvári az édesanyja, és aki már hetekkel korábban megérkezett az olimpia helyszínére, hogy tökéletesen akklimatizálódni tudjon. A címvédő szlovén Kozmus mindig képes egy nagy dobásra, és fogadkozott, hogy jobb lesz, mint a selejtezőben, és a már említett lengyel Ziolkowski is ott volt. 

Köztük dőlt el a verseny. Pars dinamikusan, mégis könnyedén kezdett, és egyedül a mezőnyben ismét 79 méter fölé jutott az első sorozatban. A harmadik kísérletre 80,59-re javította az eredményét, amivel másfél méterre növelte az előnyét.

A mozgása tökéletesen rendezett volt, a sebessége hibátlan, az ereje kifogástalan. A többieken inkább lehetett érezni a megadást, minthogy meg tudják szorítani. Murofusi a harmadik, Kozmus az ötödik sorozatban tett egy elkeseredett kísérletet, de egyszerűen nem tudtak látótávolságon belülre kerülni.

A hatodik sorozatban is megpróbálták, de minden különösebb mérés nélkül, szabad szemmel is látszott, egyszerűen nem tudnak a közelébe jutni, így az utolsó sorozatban már bajnokként léphetett a dobókörbe. Ez az örömdobás nem volt nagy, de még így is a harmadik helyet elcsíphette volna vele. Parsnak egyébként mind a hat dobása érvényes volt, és még a második legjobb dobásával is az övé lett volna az aranyérem.

1. Pars Krisztián – 80,59
2. Primoz Kozmus – 79,36
3. Murofusi Kodzsi – 78,71

Pars a tiszteletkörre magával vitte tanítómestere, Németh Pál fotóját, így köszönte meg neki a segítséget.

„Sokkal inkább motivált lettem volna, ha látom rajtuk, több kell tőlem, de igazából már a bemelegítésnél látszott, nem lesznek jók. Szerettem volna 82 méter fölé jutni, mert egy bajnok akkor igazán bajnok, ha legyőzi a csúcsait, de valahogy nem sikerült úgy behúznom a kalapácsot, hogy íve is legyen és az erő se fogyjon ki belőle. Nyugodt verseny volt, de ennyi baj legyen”

– mondta élete legnagyobb sikere után. Egy pillanatig sem tagadta, van elégtétel benne, mert kihullottak a fehéroroszok.

„Az élet visszaadja ezeket a dolgokat, csak keményen kell dolgozni. A június végi Eb-n már nagyon magabiztos voltam, tényleg 2012-re értem be, mert idén magabiztosan tudok nyolcvan felett dobni, meg sem kell szakadnom érte.

Egy dobásnál megzavart a sprinterek bemutatása, de legalább egész közelről láttam a befutót. A szögletzászló felé járkáltam, amikor a jamaicai bálvány, Usain Bolt nyert. Jobb jegyet nem kaphattam volna."

Parsnak volt esélye, hogy a hazai atlétikai első világbajnoki aranyérmét is megszerezze, de a 2013-as moszkvai világbajnokságon második lett. 2014-ben Európa-bajnok volt, aztán jöttek sorra a sérülések, és a 2016-os olimpián a hetedik helyen végzett. A tokiói olimpiára szeretne kijutni, ezért vállalta a műtéteket, és szeretné méltóképpen lezárni a pályafutását, amit megszakított egy eltiltás, amit kokainfogyasztásért kapott, és amiért elnézést kért.

Egy döntős helyezés lebeg a szeme előtt jövőre, amikor már 39 éves lesz, ahogy a címvédő tádzsik Nazarov is. Az olimpia szervezőbizottságát egyébként Murofusi vezeti.

(Borítókép: Huszti István / Index)