A Golden State Warriorsszal 1975-ben NBA-bajnoki címet szerző Clifford Rayről két dolgot érdemes tudni, már azon felül, hogy 1975-ben bajnok lett az NBA-ben:

• még a 206 centis magasságához mérten is rettenetesen hosszú karjai vannak,
• és egyszer megmentette egy delfin életét.

Az 1970-es évek NBA-jének egyik legjobb védőjeként számon tartott Ray 1978-ban még mindig a a Golden State játékosa volt (1981-ben vonult vissza tőlük), amikor furcsa hívást kapott: a kaliforniai Redwood Cityben található Marine World akváriumból keresték, hogy szükség lenne rá egy delfin megmentése kapcsán.

A New York Times cikke szerint a létesítmény sajtósának, Mary O'Heronnak jutott eszébe a hosszú karú NBA-játékos, akivel ismerték egymást. Nem mintha egy ilyen hívás bármikor jókor jön az embernek, de Ray egy sérülésből felépülve épp a repülőtérre indult volna, hogy csatlakozzon az idegenben játszó Warriorshoz. Ennek ellenére eleget tett a kérésnek, úgyhogy a gép várhatott rá, amíg le nem tudta a delfinmentést.

A probléma az volt, hogy a Mr. Spock (vagy Dr. Spock) névre hallgató palackorrú delfin túl éber vadásznak bizonyult, és miközben munkások javítást végeztek el a medencéjében, villámgyorsan lecsapott egy elejtett csavarra, ami a delfinek sajátos úszómozgása miatt akár komoly belső sérüléseket is okozhatott volna neki.

Az akvárium állatorvosai nem találtak kellően hosszú eszközt, amivel a száján át lenyúlva eltávolíthatták volna a delfin gyomrából a csavart, az altatás és a műtét pedig túl nagy egészségügyi kockázatot jelentett volna szerintük. Így jött képbe a már említett Ray, és az ő 114,3 centis karja.

A helyszínre siető Raynek levágták a körmeit, nehogy felsértse az állatot, orvosi köpenyt adtak rá, és bekenték a kezét síkosítóval, majd belevágtak az életmentő műveletbe.

Elmagyarázták, hogyan lélegzik a delfin, hány percig tudok lenyúlni a torkán, hogy mit érzek majd odabent, meg hogy egy delfinnek két gyomra van. Ezt nem is tudtam addig. Szóval átjutottam az első gyomron, akkor már a vállamnál volt a szája, de aztán első próbálkozásra megragadtam azt a hatalmas csavart. Az állat végig nyugodt volt, sőt, később, amikor meglátogattam, egyből, noszogatás nélkül odajött hozzám, emlékezett rám

– mesélte pár éve Ray a hőstettet, amit NBA-cím ide vagy oda, élete legnagyobb jelentőségű pillanatának tart.