Szilágyi Áron a riói olimpia előtt nem tudott arról, hogy magyar zászlóvivő 1948-ban nyert utoljára aranyat az olimpián. Ezt a rossz sorozatot ő zárta le 2016-ban. A címvédése nehezebb volt, mint az első arany megszerzése.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A kardvívó Szilágyi Áron londoni olimpiai aranya után a 2013-as budapesti világbajnokságon is a győzelmet célozta meg. Nagy felhajtás előzte meg az eseményt, Szilágyi szerepelt a reklámfilmekben, őt láthattuk a plakátokon, és persze mindenki azt várta, hogy majd ő lesz a győztes. A nyomást nagyon jól viselte, bejutott az elődöntőbe, az orosz Nyikolaj Kovaljov viszont felülmúlta, és visszavágott neki az olimpián elszenvedett vereségért. A bronzérem így is nagyszerű teljesítmény volt Szilágyitól. 

2014 februárjában megnyerte a nagy presztízsű padovai versenyt, de az Európa-bajnokságon messze volt tőle az érem. A vb-negyeddöntőben Hartung verte, aki az olimpián szintén nem bírt vele, csapatban egy bronzot azért kivívott. 2015-ben Európa-bajnok lett Svájcban, a vb-arany akkor sem sikerült neki. 2015 szeptemberében kockázatos lépésre szánta el magát, mert edzőt váltott. Somlai Béla helyett az akkor 38 éves Decsi András vette át a felkészítését. Decsi válogatott vívó volt, magyar bajnok, Hongkongban és Szingapúrban dolgozott előtte, nemcsak mint edző, hanem mint kapitány is.

Egy évnél is kevesebb volt hátra az olimpiáig, ahol a csapatverseny nem szerepelt a műsorban, így csak egyénileg lehetett kijutni. Szilágyi világranglistás pozíciója garantálta az olimpiai részvételét, így harcba szállt, hogy megvédje olimpiai elsőségét, el is menetelt a döntőig. 

Út a döntőig:

• Julian Ayala (mexikói) – 15-9
• Alexander Bujkevics (fehérorosz) – 15-12
• Tiberiu Dolniceanu (román) – 15-10
• Kim-Dzsung hwan (dél-koreai) – 15-12

A mexikói egy kellemes bemelegítő partner volt, majd Bujkevics ellen szinte végig vezetett, de a fehérorosz lassította és fárasztotta, és elhúzódott a csörte, így mindössze 15 perce maradt arra, hogy felkészüljön a román Dolniceanuból, akinek kétszer annyi idő állt rendelkezésére. A román az előző három világbajnokságon egyaránt bronzérmes lett, mindent megmozgatott, hogy Rióból is éremmel távozzon, de nem sikerült neki, Szilágyi nyert. 

A következő ellenfeléről, a koreai Kimről elég csak annyit mondani, hogy ő volt a világranglista vezetője, egyébként is kellemetlen stílusú vívó. Előrehozott döntőnek is felfogható volt a találkozójuk. Szilágyi 5-0-ra meglépett, pihenőre 8-4-es állásnál mentek. 13-8-ra vezetett már, amikor Kim váratlanul elkapta a fonalat, ráérzett, mit kell tennie, és 13-12-re módosította a párharcot. Szilágyi azonban nem ingott meg lelkileg, és amikor riválisa támadott, védte a vágását, és látványosan vágott vissza neki. Ezek után gyorsan bevitte a tizenötödik találatot is, és már készülhetett a döntőre, ahol az amerikai Homer volt az ellenfele. Homer nagyszerű napot fogott ki, kiiktatta például Hartungot a versenyből, és a német színekben induló Szabó Mátyást.

Ahogyan négy évvel korábban az olasz Ochiuzzi, most Homer érte el legnagyobb sikerét azzal, hogy döntőbe jutott. A finálé aztán, ahogy négy évvel korábban is, meglehetősen sima lett. Szilágyi 3-0-ra vezetett, utána kapott két találatot, de adott is kettőt, és 5-2 után 8-4 lett az állás. Az egypercnyi szusszanás után Szilágyi két gyors tussal indított, Homer próbált kapaszkodni, 11-6 után viszont a magyar vívó leleményessége érvényesült, és három találattal az arany kapujába ért. Homer visszakapaszkodott, kétszer talált, de utána bekapta a 15. találatot, ami azt jelentette, Szilágyi Áron megszerezte újabb olimpiai aranyérmét.

1. Szilágyi Áron
2. Daryl Homer (amerikai)
3. Kim-Dzsung hwan (koreai)

A Vasas vívója a finálé után megállapította, hogy nehezebb a csúcson maradni, mint feljutni oda, és hogy ezek a klisék nem véletlenül születtek meg. Sokat tanult abból, ahogyan Londonban nyert, de lemásolni a teljesítményt a vívásban képtelenség. A riói győzelme nem a kivételes napi formáról szólt, hanem a megfelelő, és jó időben hozott gondolatokról, a gyors döntésekről. Sokkal jobban elfáradt, sokkal jobban megterhelő volt neki, mint az előző aranyérem. A koreai elleni elődöntőt nevezte a legnehezebbnek, mert akkor kritikus helyzetben kellett megújulnia.

„Londonban olyan napom volt, olyan tudatállapotban voltam, ami azt hiszem, egyszer adódik egy vívó életében. Érinthetetlennek éreztem magam, amit az eredmények is visszatükröztek. A négy évvel ezelőtti vívásommal, meggyőződésem, hogy itt nem nyertem volna. Kevés lett volna. Ebben a mostani sikerben sokkal-sokkal több volt a tudatosság. Nem akarom ezzel degradálni az előző győzelmet, mert az is szép volt, de úgy érzem, hogy ez nagy különbség” - értékelt a verseny után.

Tisztában volt azzal, hogy Fuchs Jenő, Kárpáti Rudolf, Viktor Krovopuszkov és Jean-Francois Lamour után ő az ötödik, akinek sikerült a duplázás. A triplázás még senkinek, jövőre Tokióban ezért szállhat csatába. Önmagát így jellemezte:

Nem vagyok őstehetség, és önmagában a tehetség nem elég az olimpiai bajnoki címekhez. A technikám nem a tehetségből fakad, hanem az alázatos gyakorlásból. A megfigyelésből és a kísérletezésből, végül a végrehajtásból.

Az olimpia után három vb-érmet nyert, mindhármat csapatban. A 2019-es budapesti vb-döntőn Korea egy találattal bizonyult jobbnak (45-44), a bírót hazaküldték.

Borítókép: Index Fotós: Huszti István