A Liu fivérek története regénybe illik, és valószínű, hogy egyszer valaki meg is írja ezt a sztorit. Hogy magyar vagy kínai nyelven íródik majd a könyv, azt ebben a pillanatban nem könnyű megtippelni.

Tudniillik a srácok édesapja, Liu Shilin kínai üzletember, aki Magyarországon élt, itt ismerkedett meg a későbbi feleségével, aki három gyereket szült – Liu Shaolin Sándort, Liu Shaoangot és a kishúgukat –, majd elváltak. 2007 februárjában Budapesten rendezték a Világkupát, a fiúk édesapja akkor vette fel a kapcsolatot az itt szereplő kínai csapat vezetőjével. A gyerekek már gyorskorcsolyáztak, de épphogy elkezdték, Sanyi tizenegy éves volt, Ádó még nem egészen kilenc, a kishúguk pedig talán másfél.

A szövetség eleget tett a kérésnek, a csapatvezető azt mondta Liu Shilinnek, hogyha bajnokot akar nevelni a gyerekeiből, akkor adja be őket Linához tanoncnak. Lina, azaz Csang Csing, a ma már legendás edzőnő Csilin tartományban, Csangcsun városában lakott, ami északon, a történelmi Mandzsúriában van. És amikor Liuék megérkeztek Kínába, itt, Csangcsunban kezdték meg az edzéseket. És amikor egy év múlva visszatértek Budapestre, mindenkit hazavágtak. Lina keze alatt úgy fejlődtek, mintha húznák őket. És ez a fejlődés szerencsére ma is tart.

Pekingben Shaolin volt az esélyesebb kettejük közül, ő az idősebb a maga 26 évével, ő a főnök a családban, akire felnéz az öccse.

De hiába nyerte meg a jégen az 1000 méteres versenyt, vitatható körülmények között, két sárga lappal kizárták a versenyből. Addigra már túl voltak a vegyes váltó bronzérmén, de még hátra volt az 500 méter.

Az Sanyi legerősebb(nek gondolt) száma. De ő addigra már elfáradt, a 13. helyen végzett. Öccse viszont, a szám világbajnoki címvédője nem lankadt. A döntőben azonnal az élre állt, könnyedén verte vissza az orosz Konsztantyin Ivliev egyetlen komoly előzési kísérletét, és magabiztosan győzött. Ezzel ő lett Magyarország első téli olimpiai bajnoka egyéni számban.

Azt tudta, hogy odakint Pekingben mindent el fog követni az orvosi stáb és a magyar szövetség. És az, hogy Ádó éremesélyes, alapból is benne volt a pakliban. De hogy aranyérem lesz belőle, az az érzés csak akkor fogta el – ahogy azt nyilatkozta is –, amikor az 500 méteres döntő reggelén felébredt. Csak akkor fogalmazódott meg benne.

Végül is a pozitív Covid-teszt nem okozott gondot, ugyanis tünetei nem voltak a sportolónak, És sok edzést sem kellett kihagynia. Ugyan nem volt százszázalékos formában, amikor a többiek után kiutazott, és csak a hétórás időeltolódás zavarta, meg az, hogy nehezen dolgozta fel ezt a balszerencsét, ami őt érte. Ez rengeteg energiát kivett belőle. Úgy érezte, hogy az olimpiai kvalifikáció során sokkal jobb erőben versenyzett, viszont az olimpián fejben teljesen ott volt, és ez a lényeg, mert a nagy dolgok ott dőlnek el.

Egy formaság még hátra van: Ádónak „kell” lennie az év sportolójának 2022-ben. Azt mondjuk, formaság, hiszen ebben az esztendőben csak téli olimpia volt, a nyárit egy évvel korábban rendezték, Shaoangnak igazából nincs riválisa.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!