Paradigmaváltás: a sportoló elsősorban ember
További Alapvonal cikkek
- Új találmányával mentené meg a magyar labdarúgást ifj. Albert Flórián
- Nagy érdeklődésre számot tartó programot indított a Magyar Olimpiai Bizottság
- A műholdas nyomkövetés mentette meg az életét a vitorlásverseny egyik résztvevőjének a Balatonon
- Andrásfi Tibor, Gémesi Csanád, Siklósi Gergely és Ekler Luca az olimpia értékeit népszerűsítették
- Szabadidős sportolók foglalták el a Nemzeti Atlétikai Központot
A Sport és Lélek Sport-pszichoterápiás Egyesület (SPTE) második alkalommal rendezte meg a Magyar Sportpszichológiai Konferenciát – emlékeztettek közleményükben a szervezők. A három alapító szakmai vezető – Goschi Gabriella, Pálvölgyi Ágnes, Csenki Laura – elkötelezett a sportpszichológus szakma megreformálásában, további céljuk, hogy az évek alatt megszerzett sport- és civil terápiákból hozott szakmai tudásukat átadják a sportszektornak. Ezért a pszichológia oldaláról megszólították és együttműködésre hívták a sportszektor szereplőit, annak érdekében, hogy összefogással változást érjenek el.
Egyedülálló módon, tavaly, először Magyarországon, megszervezték az I. Magyar Sportpszichológiai Konferenciát, ahol egy határozott irányváltást fogalmaztak meg, mert úgy gondolják, el kell térni az eddigi sportpszichológiai gyakorlattól, amelynek következménye a paradigmaváltás a sportban.
Alapvető szemléletbeli különbségük szerint:
a sportoló fejlődése az eredményesség alapja.
A tapasztalat azt mutatja, ha nem eredménycentrikusan közelítenek a sportolóhoz, hanem a fejlődést állítják a középpontba, annak a következménye törvényszerűen az eredményesség lesz. Az első konferencián ezt a markáns irányváltást mutatták meg, és most egy évvel később, a II. Magyar Sportpszichológiai Konferencián pedig a mindennapok szintjére helyezve bemutatták az első lépéseket ezen az úton. A teoretikus irányváltás után válaszokat, eszközöket adtak, hogyan lehet a gyakorlatban is változást elérni.
A két nap alatt 28 előadó – sportpszichológiai szakemberek, olimpikon élsportolók, mesteredzők – mutatta be a fejlődésközpontúságot a gyakorlatban. A Pécsett megrendezett eseményen két plenáris előadáson, négy szekcióülésen, hat workshopon és kerekasztal-vitabeszélgetésen csaknem kétszáz érdeklődő vett részt a sportszektor minden területéről (edzők, testnevelők, sportolók, sportvezetők és sportszülők), valamint a pszichológia területéről is.
Az egyesület a konferencián több oldalról és faktorból világított rá arra, hogyan lehet kialakítani az optimális nevelő környezetet, ebben mekkora szerepet játszanak az életkori sajátosságok, kiemelték különböző sportágak kritikus pontjait, és több előadásban beszéltek arról is,
mi áll az erős teljesítményszorongás mögött. Nemcsak a tüneteket láttatták, mint például motivációvesztés, önbizalomhiány, szorongás, indulat, agresszió, hanem a mögöttes okokat és a megoldást is megmutatták.
A sportszektor minden szereplője számára egyértelművé vált a gyakorlati példákon keresztül, hogy a különböző pozíciókból hol lehet beavatkozási és közbelépési lehetőség, hol húzódik az egyes szereplők és területek felelőssége.
Kiemelt része volt a konferenciának, amikor Virth Balázs mesteredző, Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes, világbajnok úszó és Telegdy Ádám olimpiai ötödik helyezett úszó az edző és a sportoló közötti partneri viszony fontosságáról, kialakulásáról, hatásáról beszélt. Ebben a folyamatosan fejlődő kapcsolatban teremtődik meg egy olyan támogató sportközeg, ahova a sportoló szeret járni, ahol egyre motiváltabbá válik, ezáltal a mélypontok alkalmával meg tudja találni azt a belső erőt, aminek segítségével újra talpra tud állni. Így válik a sportoló és az edző által minden egyes edzés egy közös alkotássá. Az előadás egyik kulcsmomentuma volt Virth Balázs azon kijelentése, mely szerint ő
nem a sportolóból, hanem az edzésből kívánja kihozni a maximumot.
A férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Varga Zsolt az edzői önismeret fontosságát hangsúlyozta. Egy edző akkor tud megmaradni a választott úton, hogyha saját magára is reflektál, ha azokat a pszichológiai tartalmakat, melyeket a Sport és Lélek Egyesületben „parketta-” vagy „medenceközelien” megfogalmaznak, magára érvényesnek tekinti, és elgondolkozik azokon a dilemmákon, melyeket a szakemberek felvetnek, felfedezi, hogy a sportolójának mikor van szüksége sportpszichológusra, észreveszi, ha az egyensúlyából kibillen. Tudása lesz arról, edzőként és pedagógusként, mennyi olyan eszközzel tud élni, amivel egyensúlyban tudja tartani és vissza tudja billenteni a sportolót ahhoz, hogy az optimális fejlődésben maradjanak. A szövetségi kapitány hozzátette:
ez nem az egyszerűbb, de hosszú távon az eredményesebb út.
A Sport és Lélek Sport-pszichoterápiás Egyesületnél abban hisznek, hogy valódi változáshoz csakis a közös gondolkodás, tapasztalatmegosztás és összefogás vezethet. Jövőre a párizsi olimpiát és paralimpiát követően ismét várják a sportszektort és a pszichológusokat a III. Magyar Sportpszichológiai Konferencián, 2024. november 8–9. között, Szegeden.