A Jégkorong Módszertani Központ nemcsak a sportágon belüli fejlesztést tűzte a zászlajára, hanem a más sportágakkal, illetve az állami sportirányítással hatékony együttműködést is.

Ennek szellemében az évente kétszer megjelenő Jégkorong szakmai szemlében is rendszeresen publikálnak a társszervek, a VI. szakmai napot pedig a Nemzeti Sportügynökség (NSÜ) sportszakmai és sportstratégiai vezérigazgató-helyettesének köszöntője nyitotta. Baji Balázs elmondta: büszkén szemlélik a közelmúlt fejlődését, továbbá az NSÜ és a Sportállamtitkárság a jövőben is mindent elkövet, hogy a sportágak, ezen belül a jégkorong fejlesztését támogassa.

NHL-es szakvélemény Magyarországról

Az első blokkban Kolbenheyer Zsuzsanna, a Magyar Jégkorong Szövetség alelnöke, a nemzetközi szövetség (IIHF) elnökségi tagja és női tagozatának elnöke, illetve a kanadai Bob Nicholson, a nemzetközi szövetség alelnöke, az NHL-es Edmonton Oilers elnöke beszélgetett a nemzetközi tapasztalatokról.

Ha teljhatalommal belenyúlhatnék a rendszerbe, a legjobb edzőket, akik jelenleg a felnőtteknél dolgoznak, az U10-esekhez irányítanám

– mondta Bob Nicholson, aki játékos-pályafutása után először Brit Columbia regionális technikai igazgatójaként dolgozott a nyolcvanas években.

Az esemény szervezői közleményükben hangsúlyozták: a versenyzésről a képességfejlesztésre helyezték át a hangsúlyt, ezzel jelentősen növelték a rendszerben maradó gyermekek számát. Elindítottak egy U17-es olimpiai programot, majd elitképzést, amivel megalapozták a fejlesztési folyamatot, amiben a legfontosabb személy az edző.

Kifejtette, hogy amikor 1998-ban a Wayne Gretzky-féle válogatott kikapott az olimpián Csehországtól, mindenki arról beszélt, hogy meg kell reformálni a kanadai hokit! A merítéssel sosem volt gondjuk, viszont minden poszthoz meghatározták a legfontosabb képességek körét.

Ezzel megváltozott a struktúra és a szemlélet a kicsiknél is, elkezdtek országosan is fókuszálni a képességfejlesztésre. A mai napig így dolgoznak.

Megjegyezte, az IIHF-es munkája révén tudja, a magyar hoki jó ideje fejlődik, de még hosszú az út, mivel alulról megindulni sokkal könnyebb, mint hosszú távon erősödni és növekedni:

Egy játékos kinevelése nem sprint, hanem maraton.

A héten a Tüskecsarnokban zajló U20-as divízió 1/A-világbajnokságot is felügyelő szaktekintély elmondta: minden csapat versenyképes, de a keretek legjobb, illetve legkevésbé jó játékosai között nagyobb a távolság, mint az elitben.

Magyarországon az infrastruktúra sokat javult, ám ezt meg kell tölteni tartalommal, ami főleg az edzők mindennapi kemény munkáját jelenti, és fontos lenne meghatározni a magyar hokis identitását, hogy milyen egy magyar játékos, mi a jellemző rá?

Meg kell alapozni a civil karriert is

Aku Nieminen már északi kitekintést nyújtott: bemutatta, hogy Finnországban, a jégkorongsportban híres Vierumäki intézményében miként hangolják össze a sportot és a tanulást.

Kiemelte a „sisu”-t, amely kifejezés a kitartást és elhivatottságot takarja, erre alapozzák a jégkorong-filozófiájukat is. A szövetség meghatározta az egész finn hoki stratégiáját is, amit szándékosan nem a saját elképzelésének nevez, hogy mindenki a magáénak érezze.

Ennek a prioritásokat és alapelveket összefoglaló műnek egyik fő megállapítása, hogy a játékosok rendszerben maradása az edzői munka legfőbb mérőszáma.

Nincs olyan topedző, aki ne lenne hajlandó tanulni, akár mindennap

– összegzett Aku Nieminen. Kifejtette, hogy 8 régióra osztották a jégkorongsportot, mindegyiknek van saját regionális vezetője. Részletezte, hogy miután a legelső szakaszban megkedveltették a játékot a gyermekkel, és kifejlesztették az egészséges önbizalmát, a következők az optimálisnak vélt edzésmennyiségek.

A következő szakaszban Stephan Lundh, Géczi Mariann és Tóth Adrián beszélt a svéd hokigimnázium-modellről, a MOB Kettőskarrier-programjáról, illetve az élsport közben megalapozható civil életről – mindhárom téma kulcsa az összehangolás volt.

Elhangzott, hogy a MOB programjához az elmúlt két évtized áttekintése nyújtotta a tudományos alapot. Hagyományosan nagy kérdés: miként lehet a legsimábban áttérni a sportolói létformából a civilre?

Nem lehet mindenki Jaromír Jágr

– utalt az ötvenes éveiben is hokizó cseh legendára Tóth Adrián, aki szerint korosztálytól és sportágtól függetlenül fontos a civil karrier építése is.

Paradigmaváltás a labdarúgásban

A délutáni programot a sportágak közti együttműködés jegyében Liszkai Dezső, a Labdarúgó Módszertani Központ szakmai és képzési tanácsadója nyitotta, méghozzá súlyos megállapításokkal. Szerinte például a felnőtt NBI 12 csapatos mezőnye jelentősen csökkenti az edzők kockázatvállalási hajlandóságát, a trénerek kevésbé vetik be a még csak ingadozóbb teljesítményre képes fiatalokat.

Beszámolt arról, miként alakul át a labdarúgásban a támogatási rendszer, amely jobban reagál majd a minőségre. Ennek értelmében csak az éves támogatás 70 százaléka érkezik meg biztosan, a másik 30 százalék teljesítményhez kötött, és vállalási indexet rendelnek hozzá, például, hogy hány saját nevelésű játékost építenek be a csapatba.

Ez komoly paradigmaváltás, lesz is sinkongatás

– jósolta Liszkai Dezső, aki félig viccesen megjegyezte: a bevezetés nyomán ki fogja kapcsolni a telefonját, de a teljesítménynek kell lennie a fő értékmérőnek.

Mindehhez csatlakozott a panelbeszélgetésen Sterbenz Tamás, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora, a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ képviselője, feltéve a kérdést: miként lehet ösztönözni a kissé ellustult közeget? A résztvevők megtárgyalták, miként lehetne terjeszteni a multisportszemléletet, mivel az aktuális megítélés szerint túl korán specializálódnak a gyerekek.

Szoboszlai Dominik is fehérvári, úgyhogy kiemelkedően nehéz a feladatunk Fehérváron, ahol minden látványsport megtalálható, ezáltal a toborzás, a minőségtermelés és a kiválasztás is kihívás

– jegyezte meg Fekti István, a Jégkorong Módszertani Központ szakmai alelnöke.

Legyen némi káosz!

A konferencia utolsó blokkjában Raeto Raffainer, illetve Kiss Dávid következett. Az IIHF elnökségi tagja és edzőbizottsági elnöke leszögezte: sehol sem rajonganak a változásokért, amire példának hozta, amikor sikeres csapatok nem tudják, mikor érkezik el a pillanat, hogy megváljanak a pályájuk lefelé ívelő szakaszába lépő klasszisaiktól.

A négy éven át a svájci válogatott általános igazgatójaként is dolgozó és vb-ezüstöt szerző Raeto Raffainer kifejtette: fontosak a közép- és hosszú távú tervek, ám a vezetők jobban járnak, ha nyilvánosan csak a jelenről és a következő egy-két évről beszélnek. Emellett hangsúlyozta a kommunikációs képességek, a testbeszéd fontosságát is.

Kiss Dávid, az osztrák központú ICEHL-ben listavezető Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzője a szakma alapjairól, a jó szokásokról szólt, megemlítve, hogy az edzői munka sikerességének nem egyértelmű tükre, hány tanítványból lesz felnőtt játékos.

A 11 évvel ezelőtti önmagának azt üzente, hogy végezzen minél több képességfejlesztő edzést, és kevesebbet foglalkozzon a szisztémával, az edzésen igenis legyen némi káosz, hiszen a mérkőzéseken is van!

Végül idézte az egykori NFL-edző, Tom Landry szavait.

Egy edző mindig azt mondja ki, amit nem akarsz hallani, azt mutatja meg, amit nem akarsz látni, ezáltal válhatsz azzá, akiről mindig is sejtetted, hogy lehetnél!

A Jégkorong szakmai szemle kiadványai, a szakmai napok előadásainak videófelvételei és bővebb írásos beszámolói megtalálhatóak a Jégkorong Módszertani Központ honlapján, a jegkorongmk.hu-n.

A VI. szakmai nap előadói, a panelbeszélgetések résztvevői

• Baji Balázs, a Nemzeti Sportügynökség sportszakmai és sportstratégiai vezérigazgató-helyettese
• Betlenfalvi István, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-kenu Akadémia szakmai igazgatója
• Fekti István, a Jégkorong Módszertani Központ szakmai alelnöke
• Géczi Mariann, a Magyar Olimpiai Bizottság stratégiai igazgatója
• Jókai Mátyás, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia tudományos főmunkatársa
• Kiss Dávid, a Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzője
• Kolbenheyer Zsuzsanna, a Magyar Jégkorong Szövetség alelnöke, 
• a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökségi tagja és női tagozatának elnöke
• Liszkai Dezső, a Labdarúgó Módszertani Központ szakmai és képzési tanácsadója
• Stephan Lundh, a Jégkorong Módszertani Központ nemzetközi igazgatója
• Mocsai Tamás, a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője
• Nagy Attila, a Jégkorong Módszertani Központ tudományos főmunkatársa
• Bob Nicholson, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség alelnöke, az Edmonton Oilers elnöke
• Aku Nieminen, a Finn Sportintézet jégkorongszakág vezetője
• Raeto Raffainer, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökségi tagja, az edzőbizottság elnöke
• Sterbenz Tamás, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora, a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ képviselője
• Tóth Adrián, az FTC-Telekom játékosa