Ez először 14–15 éves korban érezteti hatását, ennél azonban sokkal jelentősebb a 18–20 éveseknél. Pedig ennek nem is feltétlenül kellene így történnie. A Debreceni Egyetemen mindenesetre kellő tapasztalattal és rálátással rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy diákjaik ne szakadjanak el a szabadidős sportolástól, sőt akár élvonalban szereplő csapatban vagy éppen egyéni sportág képviselőjeként olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki részvételben gondolkodó versenyzőként is megállják a helyüket.

Dr. Bácsné Dr. Bába Éva, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának Sportgazdasági és -menedzsment Intézetének igazgatója az Indexnek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy amíg a középiskolákban még kötelező a testnevelés, muszáj a diákoknak valamilyen fizikai aktivitást végezniük, addig a felsőoktatásban ez már nem feltétlen elvárás. A Debreceni Egyetem azonban élen járt, amikor kötelezővé tette az egyetemi szakokon is a testnevelést, valamint kiemelt lehetőséget adott a szabadidős sporttevékenységre.

„Heti két óráról és mintegy húszféle sportágról, mozgásformáról – köztük olimpiai és nem olimpiai sportágakról – beszélhetünk, amelyek közül választhat az az öt-hatezer hallgatónk, aki félévente felveszi a tárgyat. Egyrészt a kollégák számára sem egyszerű, hogy megfeleljenek ennek a magas elvárásnak, másrészt pedig nagyon komoly sportinfrastruktúrát is igényel. Szerencsére mindkettővel rendelkezünk, a képzett, elhivatott testnevelők és edzők mellett sportpályából 53 áll a rendelkezésünkre. Ezeken felül még rendelkezésünkre állnak a Nagyerdei Stadion egyetem által üzemeltetett, ilyen célra kialakított részei is (fitneszközpont, e-sport-központ, asztalitenisz-központ, spotdiagnosztikai és terápiás központ). Így az egyetem és a diákok legnagyobb örömére évtizedes tapasztalattal működtetjük ezt az egyre bővülő, mások számára is példaértékű rendszert, ami máris komoly szintre jutott, de az egyetemnek további előremutató tervei is vannak. Sporteseményeket, bajnokságokat, kupákat szervezünk a hallgatói önkormányzat közreműködésével, melyek a résztvevők számára kiváló közösségépítő erővel bírnak. A DEAC egyetemi sportklub is számos szabadidős rendezvénnyel és sportszolgáltatással áll hallgatóink rendelkezésére. A sportolási lehetőségek egyáltalán nem mellékesen jó hírünket is viszik. Felméréseinkből egyértelműen kiderült, hogy a diákok jelentős részénél a sporteredményeink, sportaktivitásunk fontos szerepet játszott abban a döntésükben, hogy minket választottak.”

Az élversenyzők esetében a tanulás teljesen más dimenziót képvisel, mint a szabadidős sportolóknál, a Debreceni Egyetem viszont előbbiek esetében is kész megadni a választ minden kérdésre.

„Kezdjük mindjárt azzal, hogy akár megfelelő szakot választani is segítünk az érdeklődő sportolónak. Aztán ott van a 2013-ban bevezetett, így immár kellő tapasztalattal működtetett mentorprogramunk a kettős életpályamodell gyakorlati megvalósítására, amellyel Magyarországon egyértelműen irányadók voltunk és vagyunk. A sportban magas szinten teljesítő hallgatóink számára egyéni tanrendet, ezenfelül a tanárok közül mentort, a diáktársak közül pedig úgynevezett tutort biztosítunk. A koronavírus-járvány idején kicsit megcsappant az egyéni gondoskodást jelentő mentorprogramban részt vevő hallgatók száma, de az akkori negatív csúcsot jelentő tíz főből mostanra már harmincöt lett.”

„Az egyetem tizenhárom karáról több dékán, egyetemi tanár és docens vesz részt ebben a programban mentorként, szám szerint évente 15-17 oktató, mert több hallgató is kerülhet egy mentorhoz. Mindez talán már önmagában is érzékeltet a program fontosságát és elismertségét az egyetem részéről. Mi ezzel próbálunk meg hozzájárulni kivételes hallgatóink majdani életpályájához, és jelenlegi egyéni, valamint ezeken keresztül a város, az ország sportsikereihez. A tutor- (hallgatói segítő) szerepet vállaló diákok számára ugyanilyen megtiszteltetés részt venni ebben a programban, segíteni kiválasztott társukat a tanulásban. Az online oktatási anyagok bárki számára bármikor és bárhol elérhetők, azonban az órán elhangzottak azért ezenfelül sok pluszt képesek adni, márpedig sportolóink az edzéseik, edzőtáboraik, versenyeik miatt erről sokszor lemaradnak. Ezt pótolhatják a tutorok segítségével. Utóbbival kapcsolatban egy kérésem szokott lenni, hogy az első hetekben, hónapokban próbáljanak meg személyesen találkozni többször is, így még szorosabb kapcsolat alakulhat ki közöttük, a közös munka ettől még hatékonyabbá válik.”

A legnagyobb marketingerő az élsportolók körében, ha társuk sikeres példáját látják maguk előtt

Az igazgató megjegyezte: a mentorprogram az érintett sportolók részéről is kellő komolyságot, valamint állandó kapcsolattartást kíván, ezért cserébe viszont olykor még a tervezett vizsganapokon felül is a rendelkezésükre állnak a tanárok, ha az eredeti időpont valami miatt mégsem megfelelő.

Bába Éva hangsúlyozta: egyetemük számára a legnagyobb marketingerőt az élsportolók körében az jelenti, ha köztiszteletnek örvendő társuk sikeres gyakorlati példáját látják maguk előtt.

A tornász olimpiai bajnok Berki Krisztián az elsők között volt, aki jó hírüket keltette, majd érkeztek sorra a többiek, akik közül néhányat név szerint is kiemelt. Mintegy jó példaként arra, hogy eredményes sportolók számára nem csak működőképes, hanem azon felül akár nagyon sikeres is lehet a tanulás egy felsőoktatás intézményben – mindez párhuzamosan élversenyzői karrierjükkel.

Az úszó Senánszky Petra például 98 százalékosra teljesített az amúgy nehéz, éppen ezért sokaknál félve várt filozófia vizsgáján, míg a DVSC élvonalbeli labdarúgója, Bárány Donát a szintén nehézsúlyú kategóriába sorolt sportközgazdaságtanban ért el kimagasló eredményt. Következetesen követelő tanára utána az ő teljesítményét emelte ki társai számára követendő példaként: amennyiben NB I-es csapat játékosaként edzések és meccsek mellett valaki képes ilyen munkát letenni az asztalra, akkor mindenki mástól is elvárható ugyanez.

Az olimpiai bajnok vízilabdázó, Varga Tamás már közel 40 évesen nyerte el sportágának fontos szeletét bemutató kutatásával az Országos Tudományos Diákköri Konferencia különdíját, és a felejthetetlen olimpiai döntők, valamint megannyi nagy csata után is ritka izgalom fogta el, amikor diáktársai elé állt, és beszámolt kutatási eredményeiről.

De az immár nem magyar, hanem kínai színekben szereplő Liu fivérek, a rövidpályás gyorskorcsolyázóként egyaránt olimpiai bajnok Shaolin Sándor és Shaoang sem szakította meg debreceni tanulmányait, készülnek a vizsgáikra, utóbbi idén már a diplomaosztóra is.

Általánosságban jellemző az élsportolókra, hogy akik a sportban kiemelkedően teljesítenek, azok a tanulásban sem elégednek meg a középszerűvel, itt is jók akarnak lenni. Erősen dolgozik bennük a versenyszellem, nagyon igyekeznek, hogy a tanulásban is sikeresek legyenek, állandó a bizonyítási kényszerük.

Debrecenben a sportot illetően rendkívül szerencsés helyzetben vannak, tette hozzá Bába Éva, hiszen a sporttudományos szakirányok mellett a sportgazdasági vonalon is széles választékkal tudnak szolgálni azok számára, akik élversenyzői karrierjük után is ezen a vonalon képzelik el a jövőjüket. De más karok más szakjain (orvos, mérnök, pszichológus, stb.) sem ritka az élsportolóhallgató Debrecenben.

„Nagyon gyakran megfigyelhetjük, hogy ha már a fél életét valaki a sportban töltötte el, ott szerzett tapasztalatot, akkor azt szívesen kamatoztatja akkor is, amikor versenyzői karrierje befejeződött, vagyis szívesen marad a sportban. Nem mindegy azonban, hogy milyen szakmai és elméleti felkészültséggel vág bele ebbe a feladatba, új életébe. Amíg versenyzőként burokban élt, sok mindenben kiszolgálták őt annak érdekében, hogy csak és kizárólag a feladatára koncentráljon, sportsikereket érjen el, azaz minden le- és megszervezett volt – az edzésprogramja, a modern technikai vívmányok használata, biztosítottak voltak a felszerelések, meccsre, versenyre, edzőtáborra adott volt számára a szállás, az utazás, az étkezés stb. –, addig sportvezetőként ezeket már neki kell biztosítania, ami megannyi különböző szakmai ismeretet, és azok alkalmazását feltételezi. Debrecenben azért is vagyunk jó helyzetben, mert az egyetemi klubnál, a DEAC-nál ezeket a sportszakmai fortélyokat a mindennapi életben, a gyakorlatban is el lehet lesni, sőt meg kell tanulni, használni és alkalmazni. Olyan gyakorló hely számunkra a DEAC, mint az orvos- és egészségügyi képzésnek egy klinikai rendszer.”

Kozák Lucánál az „és” kapott főszerepet, nem a „vagy”

A 27 éves Kozák Luca a vegyészdiploma megszerzése után a pénzügy-számvitel szakra jelentkezett a Debreceni Egyetem. Az Európa-bajnoki ezüstérmes (2002, München) gátfutó esetében a 2023-as, budapesti világbajnokságra, valamint most a párizsi olimpiára való felkészülési prioritást élvez a tanulással és az iskolai kötelezettségekkel szemben. Azonban Kozák Luca az Indexnek elmondta: miután ezzel már az indulásnál tisztában volt, nem kötötte magát időkorlátok közé, számolt vele, hogy a hároméves képzést nem feltétlen tudja elvégezni három év alatt.

Elég régóta benne vagyok már a felsőoktatásban ahhoz, hogy tisztában legyek vele, mikor mennyi idő szükséges számomra a tanulásra, a feladataim elvégzésére, a vizsgákra való felkészülésre. Biztos recept nincs, vagy legalábbis én nem tudom, ezt mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia: hogyan tudja beosztani az idejét, az adott feladatot mikor mennyi idő alatt tudja elvégezni, arra az időt inkább egyben vagy tagoltan szánja.

Az atléta elmondta: vele is előfordult már, hogy vizsgán megbukott, de akár ilyen negatív tapasztalatokra is szükség van, hiszen utána már azokból okulva a korábbiaknál jobban be tudta osztani az életét, a napjait.

Kozák Luca útja egyenesen vezetett a felsőoktatásba: a Debreceni Egyetem gyakorló gimnáziumában, a Kossuthban végezve ez nem is lehetett kérdéses. Az irány viszont annál inkább.

„Az biztos volt, hogy szeretnék továbbtanulni, hogy legyen diplomán, szakirányú végzettségem, és miután addig sem esett nehezemre a tanulást és a sportot párhuzamosan csinálni, nem merült fel, hogy az érettségi után döntési helyzetbe kényszerülök: ez vagy az. Inkább megmaradt, hogy ez és az. Persze a sport most elsőbbséget élvez az életemben, és ehhez elengedhetetlen, hogy nagy segítséget kapok az egyetemtől és a tanároktól is.”

Miután a sprintert a gimnáziumban a reáltárgyak érdekeltek, elsősorban egy kiváló kémiatanár hatására választotta a vegyész szakot.

„Annyira azért nem feltétlen szerettem a kémiát, hogy diplomával ezen a vonalon is maradjak majd a jövőben, ellenben mondjuk a matematikával, amely tele van gyönyörű számokkal. Miután a gazdasági irányon már korábban is gondolkodtam, adta magát, hogy a pénzügyi-számviteli vonalon menjek tovább. És amíg a kémiát nappali tagozaton végeztem el, most már levelező tagozatra járok. Előbbit is össze lehetett egyeztetni az élsportolói életemmel, de azért sok volt benne a nehézség. Először is nagyon gyakorlatias szakról van szó, az órákon bizony ott kell lenni, nincs mese. Itt viszont jól jött, hogy egyéni sportágat űzők, nem csapatsportos vagyok, mert edzőmmel úgy tudtuk igazítani az edzéseimet, ahogyan az nekem megfelelt. Levelezőn ilyen kötöttség már nincs, péntek és szombat a tanulásé, a többi nappal én rendelkezem. Társaim munka, család, gyerek mellett tanulnak, nálam a sport került előtérbe egyelőre. Ahogyan azt az elején már említettem, a tanulásban is kellő rutint szereztem, így nem okoz problémát összehangolni az edzésmunkával. Ez esetemben úgy néz ki, hogy nem feltétlenül bújom minden nap a tananyagot, de amikor úgy jön a vizsga, akkor bizony a jellemzően fárasztóbb munkával járó edzőtáborban is rá tudom szánni magam.”

Magyar élsportolók esetében nem szokatlan dolog az Egyesült Államokban tanulni, ott betagozódni az egyetemi rendszerbe, közben pedig színvonalas sportképzést is kapni. Kozák Luca esetében is adott volt a lehetőség, kapott ösztöndíjas ajánlatokat, ő azonban saját bevallása szerint sohasem foglalkozott komolyabban a kérdéssel, a váltást feleslegesnek érezte.

Egyrészt nem feltétlen vágyott elhagyni Magyarországot, ragaszkodott Debrecenhez, másrészt pedig nem volt számára szimpatikus, hogy kint nem egyéni edzésterv alapján tud készülni, hanem csapat tagjaként, amelyben ő csupán egy a sok közül. Így az edzők a programot általánosságban a nagy egészre tervezik, nem személyre szabottan. Ahogyan arra egy korábbi interjúban kitért: számára ez „tipikusan a megszoksz vagy megszöksz” kategória volt.

Hetényi Zoltán: a kérdést mindenki saját magának tegye fel

A jégkorongozó Hetényi Zoltán teljesen más utat járt be, mint Kozák Luca. A válogatott kapus esetében a sport annyira elsőbbséget élvezett a felsőoktatási tanulmányokkal szemben, hogy utóbbinak csak 30 éves korában vágott neki.

„Általános és középiskolában négyes-ötös tanuló voltam, és bár mindvégig fontosnak tartottam a továbbtanulást, az élsport mellett sokáig nem volt lehetőségem párhuzamba állítani egymással a kettőt. Azt viszont semmiképp nem akartam megvárni, hogy majd a jégkorongkarrier után kezdjek neki egy teljesen új életnek. Az légióséveim alatt is ott volt a gondolataim között, hogy amint lesz lehetőségem, a sport közben már elkezdek készülni az utána való életemre. Annál kevésbé lesz megterhelő ugyanis, amikor elérkezik a váltás pillanata.”

A dunaújvárosi és ferencvárosi tanulóévek után Hetényi a magyar szinten már akkor meghatározónak számító, nemzetközi ligába besoroló Alba Volán kapuját védte 2004 és 2011 között, közben a válogatottal megjárta a 2009-es, A csoportos világbajnokságot, ami a sportág újkori történetében a nemzeti csapat premierjének számított. Már ott, Zürichben egyértelműen Szuper Levente örököseként menedzselte a szakvezetés. A külföldi légiósévek közben Székesfehérváron tett négyéves kitérőt (2013–2017), majd 2018-ban némi meglepetésre elfogadta a honi hokiéletbe nagy lendülettel megérkező DEAC ajánlatát.

„Még akkor is lett volna lehetőségem külföldön szerepelni, de az ebben az időben annyira már nem hiányzott, hogy egy olyan ajánlatot, mint a debreceni, hagytam volna elmenni magam mellett. Elérkezettnek gondoltam az időt, hogy a sport mellett végre megkezdjem a tanulmányaimat a felsőoktatásban, és Debrecen mindkét szempontomnak megfelelt, ideális választásnak tűnt. Az élet pedig igazolta a döntésemet.”

A százszoros válogatott kapus, aki jelenleg is tagja a budapesti olimpiai selejtezőre beválogatott keretnek az agrártudományi kar vadgazda mérnök alapszakán végzett, majd december elején az állattenyésztő mérnök mesterképzést is sikerrel teljesítette. Tanulmányait doktori képzéssel folytatja, míg azzal párhuzamosan a sportolók körében a kar egyik legnépszerűbb szakát, a sportközgazdász képzést is tervezi elvégezni.

„Számomra nem megterhelő, hogy az élsport mellett kell tanulnom, vizsgáznom, sőt kifejezetten előnyösnek tartom több szempontból is. A szürkeállományomat folyamatosan használom, bővítem az ismereteimet, az iskolai tanulmányaimmal párhuzamosan pedig a sportteljesítményem is sokkal kiegyensúlyozottabbá vált. A holtidőben ugyanis leköti a figyelmemet a tanulás, így meccsek előtt vagy éppen után már nem rugózik az agyam annyit azon, hogy mi is történt velem a pályán, vagy éppen mi vár rám a következő meccsen  – m int ahogy volt erre példa korábban. Nyilván fontos a sportos feladatainkra koncentrálnunk, de egy idő után ennek hatása már inkább káros a teljesítményre, mintsem annak a segítségére szolgál. A szezonok közötti időszakról már nem is beszélve, ott tényleg sok a holtidő, amit azért szerencsés értelmes tartalommal megtölteni.”

Hetényi Zoltán úgy tartja: sok szempontot kell figyelembe venni, hogy egy játékos 20 vagy csak 30 évesen koncentrál a civil életre, gondol kettős karrierépítésre.

Gondoltam rá, ugye, korábban is, csak a lehetőségeim nem voltak hozzá megfelelőek. Külföldön élve, vagy amikor sűrűbben vált az ember csapatot, akkor a feltételek nem ideálisak ehhez. Azt a kérdést pedig mindenkinek magának kell feltennie, és megadnia rá a választ, hogy igazából mit szeretne elérni, merre akar indulni, és hová akar kilyukadni a sportkarrierje során. Fontos, hogy reálisan mérlegelje a képességeit és vele együtt a lehetőségeit, mert különben rossz lesz az irány, amit választ, és előbb-utóbb csalódások érik.

A cikk az Index és a Debreceni Egyetem tartalmi együttműködésének keretében valósult meg.