A párbeszéd moderátori szerepkörét ezúttal Köpf Károly, a Magyar Edzők Társaságának főtitkára, a Sportszülők Akadémiájának megálmodója vállalta.

Rédli Dóra kezdte az előadások sorát, melyben az utánpótláskorúak helyes táplálkozásáról széleskörű tájékoztatást adott a szülőknek.

„A gyermekek számára a legfontosabb az, hogy még folyamatos fejlődésben és növekedésben vannak, tehát nem elég az edzés és a napi tápanyagszükségletüket kielégíteni, itt még a fejlődésre is gondolnunk kell. Ha bármilyen hiány fellép náluk, rögtön hosszútávú egészségügyi következményekkel is járhat.”

A dietetikus kiemelte: nemcsak a betegségek és a sérülések, de a testkép- és étkezési zavarok is előtérbe kerülhetnek akkor, ha nem megfelelően táplálkozik a sportoló, gyermekek esetében pedig ez fokozott veszélyt jelenthet.

„Nagyon sok étkezési zavar kialakulásához vezethet az, hogyha már egy fiatal gyermek testösszetételét kritizálják, vagy nem megfelelő módon szólnak bele abba, hogy valamit változtatni kellene magán. Bármilyen változás felmerül, mindig időben el kell kezdeni változtatni a dolgokon szakember segítségével.”

Ami pedig a táplálkozáson túli dolgokat illeti, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes étrend-kiegészítők. Nem beszélve akkor, ha már a versenysporthatárán van a gyermek, ugyanis akkor a legtöbben be is vetik. Ezzel kapcsolatban a szakember azt mondta: ez egy „igazán ingoványos terület”.

Ha valaki átterelődik a versenysporthoz, ott már nagyon szigorú szabályok vannak. Mindenki a saját felelősségére fogyasztja a dolgokat, és tönkre is tehet egy nagyon ígéretes sportkarriert – már fiatalon – mert olyan étrend-kiegészítőhöz nyúl, akár önhibáján kívül is. Sokszor az edzők, a társak, az internet ront a helyzeten. Meg kell találni az arany középutat.

A dietetikus után Dr. Fülöp Márta pszichológus következett, aki azt a témát feszegette, hogy vajon a gyermekek fenyegetésként, vagy kihívásként élik-e meg a versenyzést.

„Ma már bizonyítékok vannak arra, hogy valaki ugyanazt a helyzetet fenyegetés szempontból fogja fel, más agyi folyamatok indulnak el, mint annál, aki kihíváskén tekint arra.”

De mit is jelenthet ez a gyakorlatban?

„Ha az jár a fejünkben, hogy nehogy elrontsunk valamit vagy veszítsünk, akkor a negatív dolog lesz a szemünk előtt. Ha más nézőpontból közelítünk, tehát úgy állunk hozzá, hogy győzni szeretnénk, akkor a pozitív szemlélet kerül a fókuszba. Ugyanis, ha negatívan állunk a sportban is egy adott szituációhoz a gyors és hatékony döntésképesség lelassul” – jegyezte meg a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

Kiemelte: fontos a győzelemre és a vereségre egyaránt való nevelés, a szülők esetében ez más és más módon történik meg. Minden esetben nagy abban az egyetértés, hogy egészséges és fontos a sport, ám amikor szóba kerül a versenyzés, arról a jelentős többség már hallani sem akar. Szerinte ez beleilleszkedik abba, hogy a magyar társadalomban általában is sokkal negatívabb nézet uralkodik a versengéssel kapcsolatban.

A kerekasztal-beszélgetésen a pszichológus azonnal Dr. Verrasztó Zoltánhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy „korábbi élsportolóként hogyan élte meg az általa elmondottakat és egyetért-e ezekkel?” 

„Utóbbi előadásban olyanokat hallottam, amiket minden nap megélek. Mindenki azt hiszi, hogy az egyéni sport az egyéni. De nem, az mindig edzők és partnerek egyéni kérdése. Tehát amikor arról beszélünk, hogy valaki felhasználja a másikat arra, hogy általa ő nyerjen és le akarja győzni saját maga érdekében, az a lehető legjobb. Ha edzőtársakkal jön ez össze, az maga a csoda. Egyedül nem lehet semmit elérni. Aki nem így gondolja, az nem jól fogja fel.”

A magyar szülők versennyel kapcsolatos ítélkezését illetően pedig úgy fogalmazott: ez is a naponta felmerül a munkája során. 

Az én időmben abból a tíz gyerekből, amelyik bement a medencébe nyolc nyerni akart, most egy. Borzalmas érzés megélni azt, hogy a gyerekek többsége úgy jön, hogy nem akar igazán semmit. Annak ellenére, hogy van hozzá az adottsága, elvan a langyos vízben.

Verrasztó szerint az a hatalmas probléma, hogy a szülők többsége észre sem veszi, hogy időről-időre versenyezteti a gyerekeit, csak éppen nem a medencében, vagy a pályán, hanem például a legjobb iskolába kerülésért. 

Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának vezetője a belső motiváció kérdését, illetve a szülői szorongások témáját vetette fel, Dr. Fülöp Márta válaszában pedig kiemelte, hogy nagyon különböző szülői attitűdök vannak minden téren.

Ha monoton erőfeszítést kell tenni, az nagyon rossz pedagógia. Ha túl kell menni a komfortzónán, az megterheli a gyereket. Tehát van egy ilyen típusú nézetrendszer, és ezért, ha azt látja a szülő, hogy a gyerek nem akar, akkor azt gondolja, hogy így is van jól. Ha valaki komoly teljesítményt akar elérni, azt nem lehet csak örömteli alapon elérni. 

Fülöp Bea magyar irodalom és nyelvtan szakos felsős tanár is megerősítette a korábban szólók gondolatait, szerinte abszolút látható a megérdejelezhető szülői hozzáállás az iskolában is.

„Nem jövünk be a témazáróra, mert témazáró lesz, és a szülő nagy része ebben partner. Igazolja, kitalálja, hogyan ússza meg a gyerek. Mit várunk akkor, amikor elküldjük felvételizni? Össze fog omlani, mert először van igazi versenyhelyzetben. Szerintem a sportolás és az élsport azért lesz egy ponton túl fantasztikus a gyerek személyiségének, mert megtanítja tisztességesen küzdeni, beleállni a feladatokba. Néha a rossz zsarut kell játszani és nemcsak a sportban.”

Az előző előadáson többek között az Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnoki második helyezett kézilabdázó, Kökény Beatrix, valamint az ugyancsak világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes vívó férje, Imre Géza, továbbá a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Dr. Kiss Gergely is részt vett.

A teljes előadás ide kattintva tekinthető meg.