Csere Gáspár, az elmúlt 10 év legeredményesebb magyar hosszútávfutója az Indexnek elmondta: bár az ötlet három éve pattant ki a cég vezetőinek fejéből, a közös együttműködésük két évre tekint vissza.

„A tervezési fázisban volt egy nulladik pontunk, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen preferenciák mellett indulunk el. Én huszonöt éves futós tapasztalatomra hagyatkoztam, amelyből tizenöt év az válogatott szint, és több mint száz cipőt használtam közben, lehet, még a kétszázhoz is közelebbi ez a szám.”

Elmondtam, hogy szerintem milyen egy jó futócipő, persze alaposan utánaolvastam a legújabb szakirodalomnak is, mert akár a legutóbbi tíz évet tekintve is rengeteg minden változott a futócipők minőségében. Illetve vittem magammal párat a sajátjaim közül, hogy gyakorlati példán is bemutassam, melyiknek mi a pozitív tulajdonsága, amit mi is emeljünk át, illetve esetleg mik azok a gyenge pontok, amiket pedig lehetőség szerint kerüljünk el.

A folytatásról Csere Gáspár elmondta: miután a szakemberek végeztek az elemzésekkel, pár hónap elteltével egymás után jöttek a prototípusok. Azokat egy-két hétig tesztelte, majd véleményezte, és ment tovább a tervezési folyamat.

„Öt-hat próbapár volt talán, mire megérkeztünk a végső verzióhoz, és talán annyi műhelytitkot elárulhatok, hogy párhuzamosan két másik futócipő tesztelése is zajlik. A végső kollekció ugyanis három darabból áll majd az elképzeléseink szerint, ez a mostani a középső eleme, egy úgynevezett félversenyző típus, lesz még egy, amivel ez alá, és egy másik, amivel meg fölé lövünk. Mármint abban a tekintetben, hogy ebben lehet edzeni és versenyezni, a másik kettő közül az egyik viszont kizárólag edzésre lesz alkalmas, míg a másik versenyzésre.”

Persze ahány ember, annyi céllal fut. Egyik amatőrként alkalmanként használja, a másik profiként állandóan, nem mindegy az alkat, a felépítés, a sebesség, és persze az sem, hogy milyen felületen használja valaki. De vajon lehet-e egyetlen cipőben megfelelni ennyi kihívásnak?

Nyilván nem, ezt a célt szolgálja a háromdarabos kollekció. De ez a mostani olyan szempontból univerzális, hogy tényleg mindenki használhatja, a csak néha kocogótól kezdve az olimpikonig bezárólag jól fogja benne érezni magát, ebben biztos vagyok, legfeljebb bizonyos speciális célokra ennek vagy annak már nem megfelelő.

Csere Gáspár elmondta: például számára ez egy olyan edzőcipő, amit lassabb tempójú tréningeken tud használni, mert résztávos edzésekre és versenyekre neki ennél is könnyebbre van szüksége.

„Egy olyan súlyú cipő, mint körülbelül ez, tehát 250–310 grammos a középkategóriát jelenti, de a maratonin nagyon nem mindegy, hogy mennyi súlyt viszek magammal a távon végig a lábamon. Oda még könnyebb kell, 170-250 grammos. Persze az amatőrök ebből semmit nem éreznek meg, és most ezen azokat értem, akik valahol négy és hét perc között futják az ezret, ami azért egy rendkívül tág kör.”

Csere Gáspár hozzátette: megtiszteltetés és kihívás volt számára, hogy részt vehetett, illetve vesz ebben a tervezési folyamatban.

„Az érdemi rész talán nem az enyém, de az elejétől belefolytam a munkába, úgyhogy közben meg a magaménak is érezhetem valahol. A cipő kényelmes, jól gördülő, jó csillapítással, és a színösszeállítását tekintve remekül passzol a DRK Hungary ruhakollekcióhoz.”

Gém Péter, az idén 10 éves Dorko alapítója, mindig is fontosnak tartotta, hogy a termékeik fejlesztésébe sportolókat, sportszakembereket vonjanak be, mert a közös munkával a legkiválóbb minőséget tudják biztosítani a versenyzőknek és a sportkedvelőknek.

„Szeretnénk minden magyar ember számára inspirációt adni, akár hobbifutók, akár (fél)maratoni távokat tűznek ki célul maguk elé. A lényeg, hogy örömüket leljék a mozgásban. Gáspárnak pedig egy emberként szurkolunk, hogy váltsa valóra az álmait.”