Kurt Warner, a Cardinals harmincnyolc éves irányítója az arizonai Tempében pénteken tartott sajtótájékoztatón bejelentette visszavonulását. A Cardinals-t tavaly meglepetésre a Super Bowlig, idén pedig az NFC-elődöntőjéig kormányozó quarterback tizenkét szezonnal és három NFL-döntővel a háta mögött mondott búcsút a futballnak, ezzel lemondva tizenegy millió dollárról.

Kurt Warner utolsó fellépésén, a New Orleans Saints ellen elveszített playoff-mérkőzésen elszenvedte élete egyik legkeményebb ütközését, ami után visszatért ugyan a pályára, de nem fejezte be a meccset. Nem említette, de ez az élmény, illetve a szezon közben elszenvedett agyrázkódás, minden bizonnyal erősen rányomta a bélyegét a döntésére, ugyanis azt mondta, hogy ez volt az első olyan alkalom, amikor pár nappal az utolsó mérkőzés után már nem a futball és a következő szezon járt a fejében. A mélyen vallásos, minden mérkőzés utáni sajtótájékoztatóra Bibliával érkező Warner a továbbiakban családjára (feleségével, Brendával hét gyermekük van, kettő felesége első házasságából) és a vallásos életre kíván több időt szentelni.

Warner igen kalandos pályát futott be, miután elvégezte a Northern Iowát, többször leírták már, de ő mindig Super Bowl-részvétellel tudott rácáfolni eztekre a véleményekre. 1994-ben, miután befejezte a főiskolát, egyik NFL alakulat sem draftolta, így a Green Bay Packers-höz kelült az előszezonra, de mivel Brett Favre, Mark Brunell és Ty Detmer voltak vetélytársai, keretszűkítéskor megváltak tőle. Warner ezután éjszakai árufeltöltőként dolgozott egy szupermarketben, valamint egyetemi edzőként tevékenykedett a Northern Iowán, és várta az újabb lehetőséget. Mivel egyetlen NFL-csapat sem jelentkezett érte, szerencsét próbált az Arena Football League-ben (az NFL teremváltozata), ahol két szezont töltött, de azóta is a legnagyobbakként tartják számon - közben lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát a Chicago Bears színeiben, azonban ez elúszott egy pókcsípésből eredő könyöksérülés miatt.

The Greatest Show on Turf

1998 hozta meg számára az első NFL-szerződést, a St. Louis Rams alkalmazottja lett, ám először az NFL Europe-ban az Amsterdam Admirals színeiben bizonyíthatott, majd szezonkezdetre visszakerült a Rams-hez harmadik számú irányítóként. 1999-ben Trent Green mögött már második volt St. Louis-ban a depth charton, és mivel Green térdszalagsérülést szenvedett az előszezonban, a nyitányon már Warner volt a Rams kezdő irányítója. Az edzői stábnak fenntartásai voltak vele szemben, azonban négy mérkőzésen 14 TD-passzal kezdett (rekord kezdőirányítótól) és remek szezont produkált (4353 passzolt yard, 41 TD) a kiváló elkapók (Bruce, Holt, Hakim, Proehl), és a futólegenda, Marshall Faulk közreműködésével - ez a támadógépezet kapta a "The Greatest Show on Turf" becenevet.

A társaság meg sem állt a 34. Super Bowlig, amely Warner 73 yardos TD-passzával dőlt el a Tennessee Titans ellenében. A meccset 414 passzolt yarddal fejezte be (rekord), és az alapszakasz MVP után a Super Bowl MVP-címet is besöpörte.

A következő szezonban hasonló lendülettel kezdett az ekkor 29 éves irányító, de kéztörés miatt sokat kihagyott, és noha Trent Greennel a legtöbb passzolt yardot hozták össze egy szezonban (5232 yds), Marshall Faulk pedig MVP címet szerzett, a gyengén teljesítő védelem miatt nem volt esélyük megismételni egy évvel korábbi sikerüket, és a Saints megállította őket a Wild Card körben. 2001-ben ismét Warner volt az alapszakasz legjobbja, 4830 yardot passzolt - ennél csak Dan Marino és Drew Brees volt képes többre - és ismét Super Bowl szereplés következett, ám a Superdome-ban az első félidőben a Bill Belichick által összerakott védelem összezavarta Warner játékát, aki ugyan vissza tudta hozni a Rams-t a meccsbe, de Vinatieri mezőnygóljával végül a New England Patriots nyerte a mérkőzést.

A három tiszteletparancsolóan erős szezon után szűkebb esztendők következtek, 2002-ben gyengén játszott, majd ujjtörés akadályozta abban, hogy pályára léphessen, 2003-ban Marc Bulger kiszorította a csapatból az első játéknapot követően (hat sack és agyrázkódás a New York Giants elleni meccsen), és a szezon után szabadon is bocsájtották, így került a Giants-hez. New Yorkban kezdő volt, de a szezon során lecserélték az újonc Eli Manningre, és a 2005-ös bajnokságot már Phoenixben kezdte meg.

Arizona Cardinals

Kurt Warner Arizonai karrierje egyéves szerződéssel, kezdő irányítóként indult, és mivel - sérülései ellenére - elfogadhatóan teljesített, amikor pályán volt, a szezon után újabb három évre kapott kontraktust. A 2006-os bajnokság a negyedik hetén az újonc Matt Leinart vette át helyét a kezdőben, aki a 16. héten elszenvedett vállsérüléséig ott is maradt. 2007-ben Leinartot nevezték kezdőnek, néhány meccsen mindketten szóhoz jutottak, majd a másodéves QB sérülése után ismét Warner vezette a támadókat, és egy 49ers elleni vesztes mérkőzésen 484 yardig jutott, ami az egyéni csúcsa.

2008-ban úgy nézett ki, ismét Leinart lesz a kezdő irányító, de Ken Wisenhunt végül bízott a veteránjában, aki kiváló szezont hozott össze (4583 yds, 30 TD, 69%), és decemberben a Rams legyőzésével sikerült bebiztosítaniuk helyüket az NFC West élén - tíz év elteltével ez volt a Cardinals első rájátszása, és 1975 óta az első divízió győzelme. Warner bekerült az NFC Pro Bowl csapatának kezdőjébe is. 2008 januárjában az Atlanta Falcons ellen 60 év elteltével sikerült a Cardinals-nak hazai playoff-mérkőzésen diadalmaskodni, a következő kör pedig már a keleti parton aratott győzelmet hozta: Charlotte-ban 13-33-ra végeztek a Panthers ellen. Az NFC döntőjében Warner 4 TD passzal (0 INT) segítette az Arizonát első Super Bowl részvételéhez a Philadelphia Eagles ellen, és Craig Morton után a második irányító lett, aki két különböző csapatban is kezdőként léphetett pályára Super Bowlon. Ez egyben azt is jelentette, hogy Warner mindhárom szezonjában, melyben minden mérkőzésen kezdő volt, NFL-döntőig vitte csapatát.

A 43. Super Bowl aztán a Pittsburgh Steelers 27-23-as sikerét hozta, de Warner 377 yardig jutott - ez a második legtöbb a SB-ok történetében, így a dobogó első három helyét ő foglalja el.

2009-ben lejárt a szerződése, nem tudott megegyezni a Cardinals-szal, így szabadügynökké vált, és majdnem San Franciscóba szerződött. Végül mégis Arizonában maradt, két évre írt alá 23 millió dollárért. Szeptemberben 92,3 százalékkal új rekordot állított fel sikeres passzok tekintetében, novemberben az első irányító lett, aki két különböző csapatban jutott 14000 yard fölé, decemberben pedig a második ember lett, aki 100 TD-passzt osztott ki két különböző alakulatban. November végén a Rams elleni győzelem alkalmával agyrázkódást szenvedett, és kihagyta a következő találkozót. Warner ismét Pro Bowl részvételt szerzett magának teljesítményével (ötödször), és a Cardinals ismét az NFC West élén végzett, és jöhetett az újabb playoff, persze történelmi győzelemmel.

A Green Bay Packers elleni 51-45-ös siker a legtöbb pontot hozta a playoff történetében. Warner 5 TD passzt ért el, miközben mindössze 4 passzkísérlete volt sikertelen (!), és a két liga összeolvadása óta ő lett az első ember, aki kétszer is öt touchdown-passzig jutott a rájátszásban, és a legidősebb játékos, aki ennyit dobott. 154,1-es passzmutatója a második legjobb a playoffban teljesítettek között, és 7-0-ás mérleggel a legsikeresebb irányító a rájátszásban hazai pályán.

Kurt Warner utolsó mérkőzését a Louisiana Superdome-ban játszotta az NFC elődöntőjében, mely fölényes New Orleans sikert, Warner számára pedig újabb sérülést hozott: Bobby McCray kőkemény ütközése Warnert az öltözőbe kényszerítette, ahonnan visszatért egy időre, majd végleg átadta a stafétát Matt Leinartnak.

Az egyik legtöbbet jótékonykodó NFL-játékos hírében álló Warner pályán és pályán kívül nyújtott teljesítményéért 2008-ban Walter Payton Év Embere díjat vehetett át, 2009-ben pedig a Sports Illustrated szavazásán első helyen végzett az NFL-példaképek versenyében.