Épp egy éve, hogy első bejegyzésemre, melyben arról írtam, hogy Mit néz egy nő az NFL-ben, talán sokan felkapták a fejüket és kaptam olyan visszajelzéseket hogy jó, hogy erről is szó van, mert egyre több nő őrjöng a közvetítések előtt egy-egy picksix vagy defense-csata láttán. De közben azt is megtudtam, hogy a nők is játszanak amerikai futballt és itt nemcsak a próbajátékon bénázó hölgyikékről van szó.

Az első ismertté vált amerikai focis hölgy a szép nevű Patricia Palinkas volt, aki 1970-ben még placekick holder poszton kipróbálta magát egyetemistaként egy félprofi csapatban. Később aztán a college footballban több nő is feltűnt de elsősorban rúgó posztokon, labdarúgó háttérrel: híresebb talán Katie Hnida lett közülük, akit miután elküldtek a University of Colorado csapatától, nemi erőszakkal vádaskodott.

És ha a nők az NFL-be még nem is jutottak be, a tengerentúlon számos női liga van (nem tévesztendőek össze a "csöcsfocis" Lingerie Football League-gel) és Európában is egyre népszerűbb a sportág, válogatott mérkőzéseket is tartanak. De a női foci számos előítélettel terhelt, mert ez a sport, tudjuk mi mind, alapvetően rettentő kemény, férfias és ezeket a vállvédőt és sisakot húzó lányokat amiatt sokan félreérthetik. Én is talán azt gondoltam, hogy biztos férfievő debellák játszanak csak ilyet.

Aztán kiderült, hogy nem, ugyanis kimentem az egyetlen magyar női amerikaifoci-csapat, a 2006 óta működő budapesti Wolves Ladies szombati meccsére, hogy testközelből lássam a lányokat. Egy új csapat, a találó nevű Prague Harpies ellen játszottak barátságos mérkőzést és a pályára érve szinte a gutaütés kerülgetett, hogy hiába fogyózom és tornázok, ezeknek a csajoknak jobb a lába, mint nekem, leszámítva néhány cseh lányt, akire gondolva most diszkréten rávágom a somlóira a hűtőajtót.

De amúgy ki beszél itt hústornyokról? És hajtépés sem volt se catfight, ellenben sok futójáték, némi sárdagasztás, olyan mondatok, hogy "Arról szól a defense, hogy kitapossuk a belüket!", egy csúnyább lábsérülés, de a lány a kispadon a meccs végén más mosolygott. Talán már rutinból járnak a balesetire a meccsek után.

Szó nincs itt rinyálásról és finomkodásról, uraim. Itt is ütközések vannak, hol sikeres, hol sikertelen passzok, holding, false start és blitz, sémák és minden és én is roppant nőietlen módon magam elé tátogtam egy bmeget, ha nem jött össze a pesti lányoknak a first down (végül hosszabbításban 6-0-ra nyertek). Ha el-el is csöppen pár könny és akad némi vékony hangú trash talk is meccs közben, azért ez mégiscsak foci, igaz foci, ahol a lányok az öltözőben félredobják a harisnyát és a magassarkút, a kislányokra addig vigyáz az apjuk, ők a pálya széléről integetnek, amíg a szép anyukájuk running backet játszik. Mert ha meccs van, akkor harc van, akkor csak ez számít, ettől akkora szenvedély az amerikai futball és ettől olyan csodálatos sportág ez, akárki játssza és nézze. A pályán kívül pedig hadd legyen mindenki olyan, amilyen.