Az Ohio State Buckeyesnál az elmúlt 4 hónapban kétszer tört ki kisebb fajta pánik az irányító sérülése miatt, de mint kiderült, hiába. Először akkor, amikor a télen megműtött Braxton Miller augusztusban rásérült a vállára, ezért a teljes szezont ki kellett hagynia. Már akkor mindenki temette az OSU reményeit, hiszen senki nem tudta, mire lehet képes JT Barrett vagy Cardale Jones.

Aztán eljött a szezon, aminek Barrett-tel vágott neki a Bucks, az eredmények pedig csak jöttek (leszámítva a Virginia Tech elleni fiaskót). Minden szép és jó volt, JT majdhogynem jobban játszott, mint Miller, egészen addig, amíg a Michigan elleni utolsó főcsoportmeccsen alá nem fordult és el nem tört a bokája.

Bumm, akkor jöhet a harmadik számú QB, Cardale Jones. De ki is ez a srác? Sokáig úgy nézett ki, hogy csak egy 2012 októberi tweet miatt emlékszünk majd a nevére. Akkor ugyanis sikerült azt írnia, hogy „Why should we have to go to class if we came here to play FOOTBALL, we ain't come to play SCHOOL classes are POINTLESS,” vagyis hogy minek órákra járniuk, amikor ők focizni jöttek az egyetemre, nem tanulni, úgyhogy full értelmetlen az egész.

Jones egy rövidke kitérőt (Fork Union Military Academy) leszámítva abból a clevelandi Glenville High Schoolból érkezett az Ohio State-re, ahonnan a Heisman-győztes Triy Smith, Donte Whitner, vagy épp Ted Ginn Jr. is a Buckeyest választotta, elég jó "vérvonalat" követett a most sophomore irányító.

Jones egyébként egy óriás. Amikor elkötelezte magát az Ohio State mellett, már akkor 196 centis (6-5, most is annyi) és 98 kilós volt, azóta viszont még nagyobb lett, hiszen már 113 kiló körülire gyúrta fel magát. Igen, ez egy irányító. Persze a mérethez elképesztő erő párosul. A tegnapi Big Ten-döntő elején az ESPN-en JaMarcus Russellhez hasonlították a dobóerejét, de lehet, hogy még ezzel is alábecsülték, ugyanis a meccsek előtti melegítések alatt gyakran lehetett látni, ahogy Jones 60 yardra az egyik kaputól, fél térdre ereszkedve simán átdobta a kapufák között a labdát. Ami elképesztő.

Az erő viszont nem minden, Jones hihetetlenül pontos is, ahogy azt a Wisconsin a saját bőrén tapasztalta. Idén a Big Ten-döntlő előtt nem sokat játszott, a Kent State, a Cincinnati, a Maryland, a Rutgers és a Penn State ellen is csak nagyon garbage time-lehetőséget kapott, igazán csak az Illionois ellen mutatta meg magát, akkor 9 kísérletből egyből adott két TD-t, meg futott 7 kísérleten 47 yardot a meccs végén.

A Michigan ellen is csak a robotpilótát kellett játszania, hogy ne veszítsék el már megnyert meccset, de amit a Wisonsin ellen művelt, arra szinte még az Ohio State-történelmet nézve sincsenek szavak. Először volt kezdő, 17 passzából 12 volt jó, ez 257 yardot és 3 TD-t ért nekik (mindhárom Devin Smithnek ment és mindhárom 39 yardos, vagy annál nagyobb volt). Most nem futott annyira, 8 próbálkozásból 9 yardja lett, de hát minek is törte volna össze magát feleslegesen?

Miller 2011-ben a Colorado ellen kezdett először, 13-ból 5 passza volt csak jó, 83 yardra és 2 TD-re, de futott 83 yardot. JT Barrett idén a Navy ellen indított, 12/15 volt a passzmutatója 226 yarddal, 2 TD-vel és 1 interceptionnel, míg ehhez 50 futott yardot tett hozzá. De mindketten egy nyáron át készültek a lehetőségre, míg Jonesnak egy hete sem volt a főcsoportdöntő előtt arra, hogy hozzászokjon, kezdő lesz, és így is jobban passzolt náluk.

A teljesítménye azért nem teljesen meglepő, hiszen az idei spring game után, amikor még papíron a Miller mögötti második hely volt a tét, ő nyert Barrett előtt, csak később lett JT-ből a kezdő. Addigra teljesen kicserélődött a nagy balhét okozó tweetjéhez képest. Urban Meyer is erről beszélt tavasszal, amikor azt mondta, hogy ha nem változott volna meg, már rég nem lenne a csapatban, szeptemberben pedig már így beszélt a cseréjéről: „Most nő csak fel. Imádom. Teljesen profi a hozzáállása.”

A babaarcú óriás az első komoly akadályt tehát jól vette, de ezzel csak még nehezebbé tette Meyerék 2015-ös dolgát. Ugyanis így néz ki a Buckeyes jövő évi rostere, ha csak az irányítókat nézzük:

• Braxton Miller: A Big Ten 2012-es és 2013-as az Év Támadójátékosa, a 2012-es Heisman 19. helyezette, no meg kétszeres All-Big Ten 1st Team irányító. 36 meccse volt eddig, 52 passzolt és 32 futott TD-je van, 28-8 a mérlege, és kilenc különböző rekordot tart már az Ohio State-en. Ha nem sérül meg, idén is ő lett volna a biztos kezdő. Jövőre a medical redshirt miatt marad, senior.
• JT Barrett: A redshirt freshman első szezonját töltötte a Buckeyes centere mögött. 12 meccsen játszott, 11-et meg is nyert. 34 passzolt és 11 futott TD-t hozott össze, igaz, volt 10 interceptionje, és ha nem törik el a bokája, alighanem a végső Heisman-esélyesek között lett volna.
• Cardale Jones: Jövőre már junior lesz, de megérte, hogy kivárt a Buckeyesnál. Élete első olyan meccsén, ahol kezdett, 59-0-ra verte a Wisconsint (az ország negyedik legjobb védelme a kapott pontok, második a kapott yardok alapján), és elképesztően érettnek tűnt egy ilyen fontos meccsen. Tavaly két passzkísérlete volt, idén viszont azon a kevés meccsen, amin játszhatott, 5 TD-t passzolt és nem adott el labdát. Ebből három a döntőben jött.
• Joe Burrow: A kétszeres Mr. Ohio QB jövőre csatlakozik az Ohio State-hez. Idén 4000 passzolt yard fölé jutott, volt 63 TD-je, ami mellett csak 2 interceptiont dobott. Futásban 600 yardot és 5 TD-t termelt, és minden bizonnyal csak a polcra fogják felrakni a másik három QB mögött.

Persze tök jó kérdés, hogy mit lehet csinálni három ilyen irányítóval. A választ már tegnap meg is adta Brady Taylor, a Buckeyes épp sérült falembere, legalábbis szerinte így lehetne játszatni jövőre mindhármat.

*2015-2016 offense* Braxton in the shotgun, pitches it to JT who throws a screen to Cardale. Cardale throws a deep ball, Touchdown Buckeyes

— Brady Taylor (@beTaylor79) December 7, 2014

És csak hogy érzékeltessük, milyen dolog megnyerni a Big Tent a harmadik QB-val, jöjjön a top6 másik öt csapatának QB depth chartja. Hány nevet ismertek a kezdőkön kívül?

• Alabama: Blake Sims, Jake Coker, Alex Morris
• Oregon: Marcus Mariota, Jeff Lockie (nem is jelöltek meg harmadikat, de vélhetően Taylor Alie lenne a tavalyi mérkőzések alapján)
• Florida State: Jameis Winston, Sean Maguire, (John Franklin)
• Baylor: Bryce Petty, Seth Russell, Chris Johnson
• TCU: Trevone Boykin, Zach Allen, Bram Kohlhausen