Alighanem egyetlen amerikaifutball-csapat sem játszik annyira északon, mint az alaszkai Barrow csapata, sok száz kilométerrel az Északi sarkkörön túl lépnek pályára egészen októberig.

A világ tetején található négyezres eszkimótelepülésen 2006 óta működik állandó csapat, a helyi középiskoláé. Amikor megalapították a futballprogramot a halászfaluban, akkor hat egykori NFL-es elutazott el a világ végére, hogy kiképezze a helyi gimiseket. 

Az amerikaifocisták a szezon alatt is súlyos mínuszokban, odakint játszanak, az edzéseken is majdnem odafagynak, még úgyis, hogy rétegesen öltöznek be a foglalkozásokra, derült ki a Sports Illustrated látogatásából. A kegyetlen körülmények viszont segítik is őket, megalapításuk óta 33-24-es mérleggel állnak, hazai pályán jól szoktak szerepelni, és októberben egészen az állami elődöntőig mentek, ott viszont az Eleison 41-6-ra kiütötte őket. 

Kék műfüves pályájuk annyira közel van a Jeges-tengerhez, hogy az edzéseken gyakran a vízben landol a labda egy hosszú passz után. A pálya amúgy adományokból épült néhány éve, félmillió dollárt szedtek össze egy floridai futballfanatikus kampányának köszönhetően. 

Utazniuk is rengeteget kell, a Jeges-tenger partjáról az állam délebbi szegleteibe szoktak repülni, aztán még többórás buszút vár rájuk. Általában a hazai csapat tornatermében alszanak. 

A sport elsősorban abban segít a helyi iskolásoknak, hogy a közösség problémáitól elmeneküljenek. Alaszka vezető helyen áll a családon belüli erőszakban az Egyesült Államokban, Barrow-ban a depresszió, az alkoholizmus a legsúlyosabb probléma - ebben nyilván az éghajlat is szerepet játszik, novemberben lemegy a nap, és fel sem jön februárig.

A település öt kilométerre található az Egyesült Államok legészakibb pontjától, így extrém hidegnek, kemény szeleknek, hóviharoknak van kitéve. 

A csapat edzője, Brian Houston szerint a legfontosabb az lenne, hogy a csapatnak legyen hatása a helyi közösségre, ne csak a családon belüli és az öngyilkossági statisztikákról legyenek híresek.