„Ez lesz a legjobb támadófal az NFL történetében”, ezzel a felütéssel indította pályafutását a Dallas Cowboysnál a csütörtökön szerződtetett La'el Collins. Ez persze nem kis vállalás, de hallhattunk már ilyesmiket a hasonló bejelentéseken. Mégis, Collins valószínűleg közelebb van az igazsághoz, mint ahhoz, hogy simán csak a levegőbe beszélne. Ha sikerülne is nekik, az biztos, hogy az egyik legnagyobb riválisuk pont az 1990-es években három bajnoki címet nyert Cowboys támadófala lenne.

Nézzük előbb, hogy mi a helyzet most a Cowboysnál. A tavalyi szezon túlnyomó részét a Tyron Smith, Ronald Leary, Travis Frederick, Zack Martin, Doug Free felállással kezdték a falban – Leary egy, Free pedig öt meccset hagyott ki az alapszakaszban. Mind az öten maradtak a Cowboysnál, ami sosem rossz jel, de annak fényében, hogy az ötösből három az elmúlt három évben első körös választással került hozzájuk, rettegést kelthet az ellenfelekben. A 2014-es szezont a legjobb falként zárták a Pro Football Focusnál, és az újonc jobb guard, Zack Martin biztos, hogy csak még jobb lesz egy év profi tapaszalat után.

A falban a jobb tackle Doug Free a legidősebb, ő januárban lett 31 éves, ami nem vészes kor még, de a 2017-es szezon végéig érvényes szerződését lehet, hogy nem fogja kitölteni, mert 2016-ban és 2017-ben 5,5 illetve 6,5 millió dollárt jelent majd a csapatnak.

Ebbe érkezett meg csütörtökön La'el Collins, akit a draft előtt mindenki az első körbe várt, de pont a draft előtti napon derült ki, hogy meggyilkolták a volt barátnőjét, és mivel nehezen, pontosabban lassan tisztázódott, hogy semmi köze az ügyhöz, senki nem kockáztatott vele, így szabadügynökként igazolhatott a draft után bárhová, de ezzel milliókat is vesztett.

Végül a Cowboys mellett döntött, hároméves, teljesen garantált 1,7 millió dolláros szerződést kapott, és már csak helyet kell neki csinálni. Az LSU-n az egyetemi bajnokságban két évet kezdett bal tackle-ként, de játszott bal guardot is, az NFL-csapatok pedig jobb tackle-ként is el tudják képzelni.

Elnézve az előző három év draftjait, vagy bal guardként, Ronald Leary helyén, vagy az öregedő Doug Free-t kiszorítva, jobb tackle-két lehet a legnagyobb esélye, főleg, hogy a tavasszal újraszerződtetett Free lábműtéte miatt nem biztos, hogy felépül a szezon kezdetére. De még ha a padon is marad Collins a szezon kezdetére, a tavalyi legerősebb falat kapja vissza a Cowboys, ami mögött jó eséllyel még én is tudnék 1000 yardot futni, hát még Darren McFadden.

20 éve már volt egy legendásan jó faluk, bár három kiemelkedő játékos miatt nem őket szokták emlegetni először a háromszoros bajnok csapatból, hiszen Troy Aikman, Emmitt Smith és Michael Irvin voltak abban a csapatban az igazi sztárok. A falból mindhárom Super Bowl-győzelemnél csak Mark Tuinei, Nate Newton és Erik Williams voltak kezdők, de hozzájuk szokták venni a center Mark Stepnoskit, a guard és center poszton is bevetett John Geseket és a kőkemény Kevin Gogant is, illetve félig-meddig az 1996-os bajnokcsapatban játszó Derek Kennardot és Larry Allent is.

Az első hatosban egy közös volt: egyiküket sem drafolták a harmadik kör előtt, és egyikük sem került be a Hírességek Csarnokába, pedig Smith, Aikman, Irvin, illetve az egész Cowboys rengeteget köszönhet nekik.

A mostani Dallas, amit az a Jason Garrett edz, aki 1993-tól csapattársként láthatta, mire is képes a dallasi Nagy Fal, egészen más kaliberű emberekből hozhat össze egy hasonlóan kemény falat, hiszen ők az első körös tehetséggel megáldott játékosokból hoznák össze. De ha nyernek négy év alatt három Super Bowlt, senki nem fogja nézni, hogyan rakták össze a keretet.