A két hétfői rangadóval véget ért az NFL első fordulója, ami alapján persze korai és lehetetlen is lenne megmondani, ki érhet oda a szezon végén, pár tanulságot már így is le lehet szűrni a látottak alapján. Ezek következnek.

1. A hosszabb extra pont jó ötletnek tűnik. Egyelőre

Az idei szezonra 13 yarddal hátrébb tolták az extra pontokat az NFL-ben, a hatás pedig már érezhető is. A tavalyi idényben 99,3 százalékos pontossággal rúgták be az extrákat, most viszont 16 meccs után 96,6 százalékon állunk. Ez papíron nem tűnik soknak, de ha úgy nézzük, hogy tavaly az egész idényben 8 extra maradt ki, idén pedig már most 4, akkor valóban múlhat végeredmény ezen a változtatáson. Idővel persze várhatóan innen is nőni fog a rúgók pontossága, de nem egy idényen belül kell drasztikus javulásra számítani.

2.  Ne nagyon temessük a Coltsot

Még. A Buffalo Bills 27-14-re verte a tavalyi AFC-döntős Indianapolis Coltsot, Andrew Luck pedig elveszett kisfiúnak, nem pedig az elmúlt 20 év második legnagyobb irányítótehetségének tűnt inkább. Korai lenne viszont a Billst nagy esélyesnek, Luckékat pedig csődnek kikiáltani, hiszen nem sokszor lesz még olyan együttállás, hogy a Buffalo hiperagresszív védelme egy ennyire gyámoltalan támadófallal találja szembe magát. Luckot az első félidőben szinte minden passzjátékon heten blitzelték, felnézni sem nagyon volt ideje, hát még pontosan passzolni, ők tehát javulhatnak. És hogy a Bills mennyire jó, az is hamar kiderül majd: a következő hétvégén a címvédő, másfél hete rájuk készülő New England Patriots ellen mehetnek majd.

3. Suh sosem változik

Ndamukong Suh már a Detroitban is az egyik legdominánsabb védőjátékos volt, a Miami Dolphins pedig a második legjobban fizetett védőt csinálta belőle. A dolphinson bemutatkozásán viszont egyelőre nem a játéka, hanem a Lionsnál is előkerült eszetlensége miatt figyelhettünk fel rá: előbb sikerült fejbe rúgnia a Washington futóját, Alfred Morrist (bár szerinte nem ez történt, és az NFL végül nem is büntette meg), majd a falember Morgan Moses szemébe nyúlt bele a sisakon keresztül. Suhnak korábban is voltak már szándékos rúgásai, és ha ezeket nem felejti el sürgősen, lehet bármilyen domináns játékos, sosem fogják a legnagyobbakkal egy lapon említeni.

4. Ez most melyik Manning?

Az várható volt, hogy Gary Kubiak vezetőedzővé kinevezésével változni fog a Denver Broncos támadójátéka, de olyan éles kontrasztot, mint amit a 2014-es szezon vége, és a 2015-ös szezon eleje mutatott, nem sokan vártak. Kubiak a futójáték előtt zónában blokkoló falmunkát, illetve a zsebből kiforgó irányítókat kedveli, a 39 éves Peyton Manning viszont utóbbihoz még 10 évvel ezelőtt sem volt elég mozgékony, hát még most.

Manning 40-ből 24 jó passzal, 175 yarddal és egy interceptionnel zárt, de a statisztikánál érdekesebb arra fókuszálni, hogy valóban úgy tűnt, sokat gyengült az irányító dobóereje, ami komolyan hátráltatja majd abban is, hogy a védők által szorongatott elkapókat is meg tudja játszani. Ahogy a Bills-Colts esetében is jeleztük, korai még a Broncost temetni, de nem árt odafigyelni, hogy dobál Manning a továbbiakban.

5. A kettő több, mint az egy

Az egymás elleni meccsük alapján úgy tűnik, hogy a draft második helyén a Tennessee Titanshez kiválasztott Marcus Mariota valamivel előrébb jár a szezon kezdetén, mint az első helyen a Tampa Bay Buccaneershez vitt Jameis Winston. Egy meccs nem sok, és ha megnézzük, például Peyton Manning sem kezdett valami fényesen újoncként (37-ből 21 jó passz, 1 TD, 3 INT), de eddig a Titans rizikósabb választása jött be jobban. Azzal viszont, hogy Mariota hibátlanul kezdett, hatalmas elvárásokat támasztott magával szemben, ez pedig visszaüthet a szezon során.

6. Kam Chancellor nagyon boldog

Vereséggel kezdett a Seattle Seahawks, ez pedig nagyon kapóra jön a csapat safetyjének, Kam Chancellornak. A védő egyelőre nem játszik a szezonban, mert azt szeretné, hogy egy zsíros szerződéssel hosszabbítsanak vele. A Rams ellen pedig pont az őt helyettesítő Dion Bailey ajándékozott touchdownt a St. Louisnak, ráadásul ezzel mentette az utolsó percben hosszabbításra a mérkőzést a hazai csapat. Egyelőre messze még a játékos és a csapat álláspontja a szerződés részletei kapcsán, de biztos, hogy az ilyen fiaskók Chancellornek kedveznek.

7. Odébb még a Kánaán a rögbiszörnynek

A nyár és az előszezon szenzációja volt a rögbiről amerikaifutballra váltó ausztrál Jarryd Hayne, aki élt is a lehetőséggel augusztusban, és megragadt a San Francisco 49ers 53 fős rosterén. Az igazán fontos alapszakaszt viszont nem kezdte valami jól, az első labdaérintésével visszaadta a támadást a Minnesota Vikingsnak, amivel nem sokat segített a helyzetén. Mivel a 49ers harmadikszámú futóként és másodikszámú visszahordóként számított a meccs előtt Hayne, óriási lehetőséghez jutott Reggie Bush korai kiválásával, hiszen így legalább a visszahordásoknál ő lett az első opció. A muff ellenére a következő puntnál még ő volt fent, de utána átadták a feladatot a dinamikusabb Bruce Ellingtonnak.

9. J.J. Watt-tól senki nem veszi el az újabb Év Védője-címet

De tényleg, ez a fickó megállíthatatlan, és most nem arra gondolunk, hogy sisak nélkül is tud sacket csinálni, hanem inkább arra, hogy ha valaki az NFL-ben három falemberen átrágja magát, akkor az nem normális dolog.

10. Adrian Petersonon meglátszik a rozsda

Egy év kihagyás után tért vissza a Minnesota Vikingsba Adrian Peterson, akinek a gyerekbántalmazási ügye miatt kellett kihagynia a 2014-es idényt. Peterson ugyan nagyon erős volt, de azon túl, hogy elcipelt három védőt, nem alkotott maradandót: 10 futással csak 31 yardot szedett, gyorsan fel is hagyott a végig hátrányban Vikings a futójátékkal emiatt a 49ers ellen.