- Sport
- 120 yard
- nfl
- amerikaifutball
- antibiotikum
- antibiotikum-rezisztencia
- mrsa
- húsevő baktérium
- szuperbaktérium
A halálos fertőzés, amitől nem szabadul az NFL
További 120 yard cikkek
- Parádés visszatérés: a magyar fiatalok tönkreverték a dán elitakadémiát
- Véget ért az elképesztő sorozat, pezsgőt bontottak az Egyesült Államokban
- Olyan sportdrámát kaptak az emberek az arcukba, amit soha nem felejtenek el
- A világ egyetlen helye, ahol a két legpocsékabbért is megőrül 86 ezer ember
- Dán elitakadémia ellen bizonyíthatnak a legjobb magyar fiatalok
Az MRSA-fertőzés, vagyis a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus baktérium okozta fertőzés az egyik legmakacsabb, ami emberre támadhat, mert a legtöbb antibiotikum hatástalan ellene. Ezért is jelent akkora problémát, hogy például az NFL-öltözőkben időről időre mindig felbukkan, mert eddig egy kitörés sem zajlott le úgy, hogy ne került volna legalább egy játékos karrierjébe.
Az úgynevezett szuperbaktériumok közé tartozik az MRSA is, ami az NFL szempontjából a lehető legrosszabb hír, a játékosok többsége ugyanis nem csak fájdalomcsillapítókkal tömi magát, de antibiotikummal is, amitől a hasonló fertőzések még gyorsabban lesznek még ellenállóbbak.
Utóbbit Lawrence Tynes egykori rúgójátékos állítja, aki 2013-ban a Tampa Bay Buccaneers játékosaként kapta el a fertőzést, ami miatt kénytelen volt visszavonulni. Fellsszel és Tynesszal viszont még nincs vége az érintettek sorának, már csak azért sem, mert az NFL MRSA-problémája sokkal régebbre nyúlik vissza.
Az első dokumentált esetek az 1960-as években voltak, onnantól kezdve pedig a 2000-es évek közepéig szinte mindennaposnak számítottak, de azután sem lett kevésbé komoly a fenyegetés, hogy ritkultak a jelentett esetek.
A St. Louis Ramsnél 2003-ban, a Washington Redskinsnél 2006-ban volt komolyabb kitörés a Buccaneers 2013-as incidense előtt, míg a Cleveland Brownsnál éveken át folyamatosan jelen volt, de a San Francisco 49ers sem úszta meg a baktérium nélkül ezt az időszakot.
Egy kimutatás szerint
és bizonyítottan a húsevő baktérium okozta a brownsos falember LeCharles Bentley (2005) és elkapó Joe Jurevicius (2007) visszavonulását is, de Tynes mellett 2013-ban Carl Nicksnek is abba kellett hagynia a játékot a Buccaneers játékosai közül. Rajtuk kívül akkor még a védő Johnthan Banks kapta el a fertőzést, de ő maradandó probléma nélkül felépült.
Közülük Nicks közös megegyezéssel és 3 millió dolláros kárpótlással távozott csapatától, Bentley és Jurevicius peren kívül egyezett meg a Brownsszal, Tynes viszont jelenleg is 20 millió dollárra perli a Tampa Bayt, hogy a visszavonulás miatt kiesett 6-7 éves fizetéséért kárpótolják.
A semmiből támad
Fells előtt talán a legsúlyosabb eset azé a Brandon Noble-é volt, aki 2005-ben rövid időn belül kétszer is MRSA-fertőzést kapott: előbb akkor, amikor folyadékot csapoltak le a térdéből, majd egy atroszkópiás térdműtét után. Egyik sem a Washington Redskins létesítményében történt, de Noble miatt a csapat összesen négy játékosára terjedt át a baktérium a következő két évben. Ők könnyebben megúszták, Noble viszont hosszú időre kerekesszékbe került, a fertőzött lábát pedig sokáig nem is tudta mozgatni.
A fertőzés miatt a Redskins 2006-ban 300 ezer dollárt költött a stadion öltözőszintjének teljes fertőtlenítésére, a padlószőnyeg és a fizikoterápiás medencék teljes kicserélésére, a felszereléseket pedig egy speciális védőréteggel vonták be. Ők már akkor elkezdték a játékosok figyelmét felhívni a megelőzés fontosságára, az NFL viszont 2010-ig várt, és akkor sem tett túl sokat.
A liga akkor azt vizsgálta, hogy hogyan terjed a fertőzés a csapatok többsége által használt műfüves pályákon – ilyenen támadta meg a fertőzés 2004-ben a Buccaneers támadófalemberét, Kenyatta Walkert, aki ha nehezen is, de megszabadult tőle. De nem feltétlenül kell hozzá egy pálya (ahol a kisebb vágásokon, horzsolásokon keresztül kerülhet a szervezetbe a baktérium), a rúgójátékos Tynes például a benőtt körme eltávolításakor fertőződött, Fells pedig egy sima injekcióval kapta meg.
Walker gyógyulása után a Tampa Baynél nem is történt újabb fertőzés, egészen a 2013-as szezon közepéig, amikor Tynes és Nicks majdhogynem egyszerre kapták el. A Tampa hiába lépett azonnal, már késő volt.
Nicks állapota mégis rosszabbodott, és a védő Banks is elkapta a fertőzést.
Hiába tettek meg mindent, amit a profi cégek kértek tőlük, minden idegenbeli meccsük sci-fibe illő jeleneteket idézett: amint kilépett az utolsó emberük az öltözőből, vegyvédelmi ruhás emberek lepték el azt, hogy fertőtlenítsék, amikor pedig hozzájuk érkeztek a csapatok, a magukkal hozott törölközőkkel borították a padlót, hogy ne lépjenek a szőnyegpadlóra.
Tízszeres a kockázat
A Duke egyetem fertőzésekkel foglalkozó részlegének (Duke Infection Control Outreach Network -–DICON) orvosa, Deverick Anderson szerint az NFL-játékosok 10-15-ször nagyobb eséllyel kapják el az MRSA-fertőzést, mint a civil lakosság, pedig a baktérium mindenhol jelen van, rengeteg ember bőrén vagy orrüregében is, de amíg nem kerül nyílt sebbe, nem okoz bajt. Az amerikaitfutballisták viszont sok időt töltenek egymással összezárva, nagyon sok apró műtéten esnek át, és sok a testi kontaktus közöttük, ami növeli a kockázatot.
A Ramsnél a 2003-as fertőzés idején volt, hogy három játékos osztozott egy törölközőn, és hogy zuhanyzás nélkül mentek a játékosok a medencébe edzés után. Amikor náluk felfedezték az első esetet, 10 napon belül sikerült megállítani, de az öt fertőzött játékosból háromnál újra és újra felbukkant a baktérium. Ez azt jelenti, hogy a csapat 53 fős keretének csaknem 10 százaléka elkapta a fertőzést.
A St. Louis Rams és a Washington Redskins is mindent elkövetett azért, hogy megállítsa a fertőzést, azt viszont két évvel később sem tudni, hogy Tynesék fertőzése után a Tampa Baynél milyen intézkedések voltak, bár az biztos, hogy ők is együttműködtek a DICON-nal, és nem jelentettek újabb esetet a 2013-as szezon óta. Árulkodó jel azonban, hogy az előszezonban, vagyis nyár végén történt fertőzések után az NFL el akarta halasztani a csapat októberi, Philadelphia elleni meccsét, amikor Banks fertőzése is kiderült.
A New York Giantsnél sem tapasztaltak újabb fertőzést Daniel Fells óta, és remélik, hogy nem is lesz, de erre nincs semmi garancia, mivel az NFL csak figyelemfelhívó előadásokat tart, melyen a megelőzés fontosságára helyezik a hangsúlyt, de nem adnak pontos irányelveket a csapatoknak, amiket be kell tartaniuk.
Amíg nem fordítanak a csapatok annyi energiát a higiéniára, mint például a Washington, ahol a felújítással együtt az öltöző falaira 10 méterenként kézfertőtlenítő-adagolókat szereltek, addig mások is könnyedén elkaphatják.
Minden sportnak megvan a keresztje
Igaz, egyetlen nagy bajnokság sem kényszerítheti rá a higiéniás előírásokat a játékosokra. Ami az NFL-nek az MRSA-fertőzés, az az NHL-nek a mumpszjárvány volt tavaly. A Minnesota Wild játékosa, Ryan Suter például visszautasította a védőoltást, rá két hétre mumpszos is lett. A fertőzés persze a többi ligát sem kíméli, az NBA-ben korábban Paul Pierce, Kenyon Martin és Grant Hill hagyott ki komolyabb időt hasonló fertőzés miatt, de a staphylococcus fertőzések a baseballozókat sem kímélik.
A 2008-as NFL-szezon után ha nem is MRSA, de egyfajta staphylococcus fertőzés támadta meg a liga két legjobb irányítóját, Peyton Manninget és Tom Bradyt is, akik mindketten műtéten estek át, ekkor kaphatták el. Előbbi felépült a szezonra, utóbbi viszont azok után, hogy térdsérülése miatt kihagyta a teljes 2008-as szezont, a 2009-es előtt jó két hónapig kapott intravénás antibiotikumot a fertőzés kezelésére.
Az NHL-es mumpszjárvánnyal foglalkozó tavaly decemberi ESPN-cikk zárása egyébként pont azt a New York Giantset emeli ki példaként a megelőzésre, ahol Fellst megtámadta a fertőzés: náluk már tavaly gumikesztyűs orvosok fújták be a játékosok aláöltözetét, mielőtt felvették volna a védőfelszerelést, mégsem sikerült tökéletesen az elővigyázatosság.
(Címlap- és borítókép: szarvas / Index)