Két legendás védelem ütközött meg a Super Bowl IX-en, ahol az egyik csapatot még egy egykori vietnami veterán is segítette.

Fura belegondolni, de a ma már az NFL egyik meghatározó dinasztiájává nőtt Pittsburgh Steelers nem mindig volt ám a liga élvonalában, sőt. Ha valaki 1969 körül azt jövendölte volna, hogy öt év múlva Super Bowlt játszik a csapat, minimum körberöhögik, vagy azonnal kiállítja magának a diliflepnit. A Rooney-család csapata ugyanis az 1970-es évekig gyakorlatilag a pofozógép szerepét töltötte be, és ezen csak a legendás edző, Chuck Noll 1969-es érkezése tudott változtatni, aki egész pontosan öt év alatt Super Bowl-bajnokot faragott a Steelersből, méghozzá úgy, hogy első szezonját még 1-13-as aránnyal zárta.

Noll nevéhez fűződik a későbbi irányítólegenda, Terry Bradshaw, illetve a nem kevésbé hírhedt running back, Franco Harris draftolása, és már az ő ideje alatt érkezett a későbbi legendás védőnégyes, ami aztán a Steel Curtain nevet kapta, éspedig: „Mean Joe” Greene és Ernie Holmes defensive tackle-ök, valamint a két defensive end, Dwight White és L. C. Greenwood. A Minnesota Vikingsnél pedig pont ezekben az években egy másik hírhedt védőegység játszott, akik a Purple People Eaters, vagyis a Lila Emberevők nevet kapták a Vikings-drukkerektől, és jórészt nekik is köszönhető, hogy a csapatuk öt év alatt három Super Bowlt is játszhatott.

A Vikings tragikus sorsát mutatja, hogy ebből a háromból mindhármat elvesztették. Ahogy várni lehetett, az 1975-ös Super Bowl IX, amit január 12-én játszottak a louisianai Tulane-ben, kőkemény, kevés pontos védőcsata lett, méghozzá annyira, hogy a Vikings támadói még csak mezőnygólt sem tudtak szerezni: a minnesotaiak hat pontját Terry Brown szerezte egy blokkolt punt után, de az extra pontot már nem engedélyezte a kőkemény Steelers-védelem, ami 111 yardon tartotta a Vikingset, háromszor kapta le Fran Tarkenton irányító labdáját és mindössze kilenc first downt tudtak ellenük szerezni. Ahogy Jack Ham, a csapat legendás linebackere visszaemlékszik, ez nagyban köszönhető az elhibázott minnesotai taktikának.

 Folyamatosan középen próbáltak futni. Az egész meccsen egy szerelésem volt, amikor Chuck Foreman, a Vikings running backje felém próbált kitörni, de az ő támadófaluk a Steel Curtainnel szemben teljesen esélytelennek tűnt – nyilatkozta a játékos.

A Minnesota Vikings tehát harmadszor is elvesztette a Super Bowlt, és azóta sem sikerült nyerniük, a Steelers legendáriumba viszont a legendás védelem mellett egy másik játékos is bekerült, mégpedig Rocky Beiler, akit az 1968-as újoncéve után rántottak be egy vietnami körre, ahol súlyosan megsebesült, és az orvosok azt mondták neki, hogy soha többé nem fog futballozni. Bleier azonban nem adta fel: noha eleinte még járni is csak nagy fájdalmak árán tudott, visszatért a csapathoz, és két kemény év alatt visszaszerezte sebesülése előtti formáját. Az 1974-es évben már stabil kezdő volt Franco Harris mögött, és a Steelers első Super Bowl győzelméből is kivette a részét 65 yardnyi futással és két, összesen 11 yardot jelentő elkapással.