Ha rájuk dől az égő a ház, akkor sem állnak le
További 120 yard cikkek
- Olyan sportdrámát kaptak az emberek az arcukba, amit soha nem felejtenek el
- A világ egyetlen helye, ahol a két legpocsékabbért is megőrül 86 ezer ember
- Dán elitakadémia ellen bizonyíthatnak a legjobb magyar fiatalok
- Az Európa-bajnoki címvédő óriási verést mért a magyar válogatottra
- Új korszak kezdődik a rekordbajnoknál, valamint a nagy riválisnál is
Pontosan 50 éve készült a világ egyik legfurcsább sportfotója, amin hiába lángol a pályától méterekre egy ház, a közönség és a játékosok sem foglalkoznak vele különösebben. De mi volt annyira érdekes az amerikaifutball-meccsen, hogy a tűz ellenére sem lehetett abbahagyni?
Tulajdonképpen semmi, legalábbis semmi olyan érdekes dolog nem volt a Mount Hermon és a Deerfield Academy középiskolák 1965. november 20-i mérkőzésén, ami miatt az megszakíthatatlan lett volna. Az volt a két csapat utolsó meccse a szezonban, komoly riválisoknak számítottak, de ha komoly veszély lett volna, biztosan lefújják a mérkőzést.
De nem volt annyira veszély: a pálya és a lelátó között nagyjából 70-90 méter lehetett, az épület pedig nem fenyegetett leomlással, ezért a tűzoltók, akik a meccs közben elkezdték az oltást, úgy döntöttek, hogy a nézők a lelátón vannak a legjobb helyen, ott ugyanis nem tartják fel őket a munkájukban. A nézők pedig úgy voltak, hogy ha az oltáshoz nem kellenek, mi mást csináljanak, mint hogy nézzék tovább a mérkőzést.
Az épület nem sokkal a második negyed vége előtt gyulladt ki, ami a Mount Hermon iskola tudományos részlege volt. Amint valaki felkiáltott, hogy tűz van, a mérkőzés rövid időre le is állt, ám miután a játékvezetők megvitatták a helyzetet, úgy döntöttek, nem lehet baj abból, ha folytatják a találkozót.
Mindig azt kérdezik, hogy egyáltalán miért játszottak tovább? Én viszont azt kérdezném, hogy miért álltak volna meg? – mondta az azóta már Northfield Mount Hermon névre hallgató iskola könyvtárát és archívumát vezető Peter Weis a New York Times-nak.
A 120 yard is Weistől kapta meg azokat a képeket, amiket Robert Van Fleet készített. Ő, egy helyi hírügynökségnek dolgozott 1965-ben, a meccsre viszont nem dolgozni ment: a fia is játszott a massachusettsi Gillben rendezett mérkőzésen. Van Fleet igyekezett a támadójátékok indításakor készíteni a fényképeit, hogy a nézők a pálya felé fordulva látszódjanak, élőben ugyanis a játékok között folyamatosan forgolódtak, hogy arról se maradjanak le, hol tart az oltás. (Eközben az iskola diákjai és több önkéntes csatárláncba állva mentették a felszerelést az épületből.)
Van Fleet egyből az Ottaway hírügynökség irodájába sietett a képekkel, amikre az Associated Press és a United Press International is lecsapott, előbbinél az év sportfotójának is választották 1965-ben, de később szerepelt a Life magazin hátoldalán is.
A hazai csapat viszont egyáltalán nem örült annak, hogy a bírók továbbengedték a mérkőzést. Egyrészt 20 pontos hátrányban voltak a félidőben, holott korábban sorban 17-szer verték a rivális Deerfield Academyt, másrészt a tűz miatt a csúszós pálya mellett már a hőséggel is meg kellett küzdeniük, ezt pedig már nem bírták erővel.
A Mount Hermon végül a meccset (20-14) és az épületet is elvesztette, a ház ugyanis szinte porig égett. A tüzet vélhetően az elektromos vezetékek meghibásodása okozta. Sőt, mára az iskola amerikaifutball-csapata is megszűnt, 2014-ben ugyanis már nem tudtak kiállítani egy teljes csapatot a fejsérülések miatt aggódó, ezért a sportágtól elpártoló játékosok miatt.