Nem sokan gondolták volna a szezon előtt, hogy a tavalyi három rájátszás-csapatból csak egy marad meg idénre, és az az egy az Alabama lesz. Melléjük a szezonban végig domináló Clemson Tigers, a tavalyi bajnokot drámai módon legyőző, majd a Big Ten-döntőben a veretlen Iowát is túlélő Michigan State, illetve a Big-12 free-for-allját a legjobban bíró Oklahoma került oda a playoffba.

De mit is érdemes tudni ezekről a csapatokról? Egyesével bemutatjuk őket a szilveszteri őrület előtt.

A tavaly bevezetett négycsapatos rájátszásba a tizenkét tagú bizottság választotta be a résztvevőket, ők a konferenciagyőzelmet mindennél többre értékelték, de számított az is, hogy a csapatok milyen erős ellenfelekkel meccseltek idén, és mennyire meggyőzően nyerték a meccseiket. 

A két elődöntő győztese a január 11-ei nemzeti döntőben találkozik majd, aki meg a rájátszásról lemaradt, azoknak maradnak a nagyobb presztízsű bowl-meccsek. 

2015. december 31. 22.00 Capital One Orange Bowl – #4 Oklahoma Sooners (Big-12) – #1 Clemson Tigers (ACC)

Oklahoma Sooners

Az Oklahoma Sooners a Big 12 képviselőjeként kicsit nevető harmadikként csúszott be a rájátszásba, hiszen a szezon elején mindenki a Baylort vagy a TCU-t jósolta a négy végső kiválasztott közé. Ez a két csapat aztán elfogyott – a TCU szó szerint, hiszen gyakorlatilag a komplett kezdősor lesérült –, a Sooners pedig mindkettőt verte, és csak a Texas Longhorns ellen szaladtak bele a késbe, teljesen érthetetlenül.

Talán ezért emlegették még mindig a Soonerst egyszeri csodának a szezon alatt, pedig a veterán Bob Stoops csapata igazán impresszív statisztikákat hozott össze. A passzai mellett a földön is előszeretettel megiramodó Baker Mayfieldet ugyan nagyságrendekkel kevesebbet emlegetik DeShaun Watsonnál, és a Samaje Perine-Joe Mixon-futópárosról is elvonja a figyelmet az alabamás Derrick Henry tündöklése, azonban drive-onként átlagban 3,18 pontot szereznek (a Clemsonnál ugyanez az átlag 2,81, a Michigan State-nél 2,68 az Alabamánál meg 2,30), és ha ez nem lenne elég, a teljes fordulatszámon pörgő támadókhoz masszív védelem is társul.

A Sooners DB-jei, Jordan Thomas és Zack Sanchez 11 labdát szereztek a szezon során, ebben a kategóriában az ötödik, míg a sackek terén a negyedik legjobbak. Az Oklahoma továbbjutásának ez lehet a kulcsa: amennyiben a védelem a kritikus pillanatokban meg tudja állítani a robbanékony Clemson-offense-et, akár labdaszerzéssel súlyosbítva, az könnyen az ő javukra billentheti a képzeletbeli mérleget.

Clemson Tigers

Az ország jelenlegi legjobb játékosa, DeShaun Watson vezeti a veretlen Clemson Tigerst, csakhogy az ország egyik legkeményebb védelmét kell majd most feltörnie a 30 passzolt és 11 futott TD-t összehozó QB-nak. A Tigers támadófala biztosan gondban lesz majd, és csak arra nem alapozhatnak, hogy a remekül passzoló Watson minden helyzetből ki tud majd menekülni a futásaival.

Az is eléggé figyelmen kívül maradt, hogy bár a Clemson mindent megnyert idén, valójában több labdát adtak el, mint szereztek (25-23), ami mutatja, hogy elég gyenge ellenfelek ellen rohantak át a szezonon, hasonló megingás pedig biztosan nem fér bele az ellen a Sooners ellen, ami a szezon végén sorban a Baylort,  a TCU-t és az Oklahoma State-et verte.

Watson mögött az offense hihetetlen kiegyensúlyozott, passzban és futásban is 23-dikak az országban, ennek ellenére azért az irányító varázslásán múlik többnyire a sikerük. Amikor a Texas verte az Oklahomát, a QB Jerrod Heard 115 yardot futott, Watson pedig ennél sokkal többre is képes lehet, amivel szétcincálná a Sooners védelmét. A védelemben ugyanez a nyomás a falon, elsősorban Shaq Lawsonon lesz - a draft első körébe várt DE feladata lesz, hogy pokollá tegye a jövő egyik legnagyobb tehetségének számító Baker Mayfield életét.

2016. január 1. 02.00 Goodyear Cotton Bowl – #3 Michigan State Spartans (Big Ten) – #2 Alabama Crimson Tide (SEC)

Michigan State Spartans

A Cotton Bowl alapvetően arról fog szólni, hogy a Michigan State képes-e megállítani Derrick Henryt, de hiba lenne, ha ennyire leegyszerűsítenénk az elődöntőt. Egyrészt azért, mert az Alabama rég nem egyemberes csapat már, másrészt pedig azért, mert a Michigan State is képes lehet önerőből bejutni a döntőbe.

Ehhez az kellene, hogy az irányító Connor Cook teljesen egészséges legyen - december elején még gondjai voltak a dobóvállával, de egy hónap csodákat tehetett vele, és ha könnyedén dobálhat az idén 80 elkapást és 1219 yardot összehozó Aaron Burbridge-nek, megnőnek az esélyeik. Jobb lenne a helyzet, ha lenne egy olyan futójuk, mint anno Jeremy Langford vagy Le'Veon Bell, LJ Scottra viszont nem lehet ennyire építeni.

Így marad a védelem: az Ole Miss szeptemberben 72 futott yarddal, de öt labdaszerzéssel verte a Crimson Tide-ot, ez pedig jó terv lehet a Spartans számára is, ha már 28 labdaszerzéssel hetedikek az országban. A Spartans védelmének büszkesége a védőfal, abból is a DE Shilique Calhoun lesz a figyelem középontjában. Az Iowa ellen két sackkel mutatta meg, hogy a fontos meccseken mire képes, a szezonban 10,5 sacket és 14,5 mínuszban megfogott játékot hozott össze – ha ő zavart tud kelteni a Bama falában, biztos nem lesz sima a meccs.

És bizonyos szinten az X-faktor is velük van: a tavalyi bajnok Ohio State-hez hasonlóan ők is most kezdik elkapni igazán a fonalat, hiszen előbb verték a Buckeyest, majd a főcsoportdöntőben a veretlen Iowa álmának is véget vetettek, az elődöntőben pedig pont az az Alabama jön nekik, amit tavaly az Ohio State ütött ki.

Alabama Crimson Tide

A futójátékos Derrick Henryt nemrég az egyetemi foci királyává koronázták, megkapta a legjobbnak járó Heisman-trófeát, és idén még nem igazán találkozott olyan védelemmel, amely meg tudta volna állítani. Az LSU ellen 210, a Mississippi State ellen 204, az Auburn ellen 271, a Florida elleni konferenciadöntőben pedig 189 yarddal zárt, 1986 futott yarddal érkezik az elődöntőbe. Idén futásonként 5,9 yardot átlagolt, és most valószínűleg inkább száz közelében marad, de továbbra is az ő hatástalanítása lesz a legnagyobb feladata a Spartans-védelemnek.

Miatta rá is sütötték a Crimson Tide támadójátékára, hogy egydimenziós lett, pedig ez már csak azért sem igaz, mert olyan kincsek is vannak benne, mint az elsőéves elkapó Calvin Ridley, akit a következő Amari Cooperként látnak már sokan Alabamában. 893 yarddal és 5 TD-vel vette ki a részét a szezonból. A neuralgikus pont az irányító Jake Coker lehet (17 TD-8 INT), aki hajlamos nyomás alatt megrogyni, ez az idei egyetlen elvesztett meccsen, az Ole Miss ellen ki is jött. Mivel a Michigan State labdaszerzésben elég jó, ezért lehetnek nehéz pillanatai, ugyanakkor mobilis, tehát ha nagy gondban van, futni is tud. 

A csapat total defense-ben a második az orszában, és a Crimson Tide védőfala egészen bestiális az idén. Az ellenfeleket átlagosan 74 yardon tartották meccsenként futásban, ezzel az elsők országban, míg passz ellen 16. leghatékonyabb védelem az övék, és jegyeztek 16 interceptiont is. Sackekben a legjobbak az országban, 46-ot hozott össze a védelem. Egy embert mindenképp ki kell emelni, a SEC legjobb védőjének választott linebackert, Reggie Raglandet, aki 90 tackle-lel zárta az alapszakaszt, és sima elsőkörös picknek néz ki az NFL-drafton. És akkor ott van még az egyetemi foci Sith Lordjaként is emlegetett Nick Saban edzőzseni, aki egykori tanítványa ellen mutathatja meg, hogy még mindig ő a fönök.