A Buffalo Bills az 1992-es NFL-szezon végén beállította a Miami Dolphins 1972-74-es rekordját azzal, hogy sorban három Super Bowlba jutott be, de ahogy az előző kettőben, úgy a Super Bowl XXVII-ben sem ők örülhettek a végén. Ennek ellenére mégis ők gazdagodtak egy hőssel a mérkőzés végére, a Bills-elkapó Don Beebe ugyanis nemzeti kedvenc lett azután, hogy megtorolta a Cowboys nagyképű megalázási kísérletét. Beebe hőssé válásával folytatjuk a Super Bowl 50-et felvezető sorozatunkat.

Sorban két, viszonylag szorosnak mondható Super Bowl-vereség után joggal remélte az AFC-ben domináló Buffalo Bills, hogy a Dallas Cowboys ellen egy rontott mezőnygóllal, és a Washington Redskins elleni kései feltámadással bukott döntők után harmadjára talán sikerülhet a győzelem, a vége viszont nagyon súlyos vereség lett.

Olyannyira, hogy a legvégén a Dallas Cowboys akár Super Bowl-rekordot is dönthetett volna, 52-17-es vezetésnél ugyanis újabb touchdownt is szerezhettek volna, 59 pontig (egészen pontosan 55 pont fölé) pedig soha nem jutott csapat a döntőben. A Dallas térfelének közepén támadó Bills-irányítót, Frank Reichet olyan erővel sackelte Jim Jeffcoat, hogy kipattant a kezéből a labda, azt pedig Leon Lett szerezte meg, és úgy indulhatott meg a Buffalo célterülete felé, hogy nem volt előtte senki.

Csakhogy Lett a már biztos győzelem elég nagyképű lett a 65 yardos visszahordás végére, és a labdát maga mellett lóbálva akart a célterületre futni. Azt viszont nem látta, hogy mögötte a Bills-elkapó Don Beebe hatalmasat sprintelt, majd amikor észrevette, mire készül Lett, még jobban rákapcsolt, mert azt az elsöprő hátrány ellenére sem engedhette, hogy megalázzák őket. Beebe-nek sikerült is gólvonal előtt kiütnie a labdát Lett kezéből, megakadályozva ezzel a pontszerzést.

Ha megnézik a videót, láthatják, hogyan reagálok. Kiütöm a kezéből a labdát, aztán ahogy elesünk, a térde kicsit megcsavarja a sisakom. Felpattanok, megigazítom a sisakrácsot, de látszik, hogy mennyire dühös voltam, amiért olyan simán megvertek. Nem is gondoltam arra, hogy valami különlegeset csináltam, csak a dolgomat végeztem

– emlékezett vissza Beebe.

Hogy mennyit jelentett az embereknek, elsősorban a Bills-szurkolóknak, hogy 35 pontos hátrányban sem adta fel, csak a meccs után derült ki. Előbb akkor, amikor az öltözőben a teljesen letaglózott játékosok között a csapat akkori tulajdonosa, Ralph Wilson Beebe felé fordulva annyit mondott: „Fiam, megmutattad, hogy milyen csapat is valójában a Buffalo Bills. Elmondhatatlanul büszke vagyok rád, és csak meg akartam köszönni neked.”

A köszöneteknek viszont ezzel nem volt vége, Beebe százával kapta a leveleket szurkolóktól, edzőktől, tanároktól és szülőktől, amiben mind azt írták, hogy a Super Bowlnál nagyobb meccsen nem is mutathatott volna szebb példát.

„Addig fel sem fogtam, hogy az, hogy az NFL-ben játszom, nem rólam szól, hanem arról, hogy milyen hatással vagyok az emberekre. Bárcsak többen megértenék ezt, hogy mennyit is jelentenek a szurkolóknak és a gyerekeknek” – mondta Beebe a mérkőzés 20 éves évfordulója kapcsán.