Az egytemi bajnokságban megrendezett újévi Rose Bowl szinte csak és kizárólag a Stanford Cardinal elképesztő tehetségéről, Christian McCaffreyről szólt, de azért a Stanford megmutatta, hogy ha épp úgy adódik, az őstehetség futójátékos nélkül is meg tudja oldani a helyzetet. Szegény Iowa Hawkeyes ezt egy olyan ősi trükkjátékkal tapasztalta meg, amiről talán ők sem hitték el, hogy ezzel sikerült átverni őket. Kamuflázs.

A Stanford 45-16-ra verte azt az Iowát, ami a saját főcsoportdöntője előtt még a rájátszásra is esélyes volt. Az elején villámgyorsan elhúzott 28-0-ra már az első negyedben, tehát abszolút kézben tartotta a mérkőzést, mégis úgy döntött, hogy a második negyed közepén egy kis trükkhöz folyamodnak, hogy még mélyebbre lökjék az Iowát.

31 yardra voltak az end zone-tól, amikor első kísérletre az egyik legősibb átverés mellett döntöttek – elhitették az Iowával, hogy kicsúszott az irányító Kevin Hogan kezéből a labda, ezzel magukra húzták a védőket. A zavar közben kilövő Michael Rector így üresen kaphatta el a labdát a célterületben, méterekkel előzve a későn reagáló védőket.

Ahhoz persze, hogy ez a trükk ilyen jól sikerüljön, több dolog is kellett. Egyrészt a Stanford a meccsre készülve rengeteget gyakorolta ezt a játékot, ahogy ezt a kommentátor Brent Musberger azonnal ki is emeli.

Az sem ártott, hogy az Iowa védelme – joggal – nagyon félt attól a Christian McCaffreytől, aki 368 yarddal zárta a Rose Bowlt, ezért még a fumble eljátszása előtt elkezdtek fellépni a vonal felé az Iowa linebackerei, mert arra számítottak, hogy az irányító átadja majd a labdát a futójátékosnak.

És ekkor jött az igazi csapás: Hogan úgy csinált, mintha kicsúszott volna a kezéből a labda, és gyorsan lehajolt a falemberei takarásában, McCaffrey pedig el is vetődött, mint aki a földön pattogó labda után ugrik. Hogan viszont végig biztosan, két kézzel fogta a labdát, miközben az elkapó Rector csak azt figyelte, mikor torpannak meg körülötte a védők, hogy kilőhessen közöttük.

Egy ilyen húzás után azért felmerül a kérdés, hogy 28-0-s vezetésnél miért van szükség arra, hogy egy trükkel növelje tovább az előnyét egy csapat a második negyed közepén.

Az egyetemi bajnokság minidöntő, a bowl-meccsek egyfajta jutalomként foghatók fel a játékosok szempontjából, hiszen mivel fizetést nem kapnak, legalább ennyi jut nekik a kemény szezon végén: ha elég jól teljesítettek, és legalább hat győzelmet szereztek (idén pár csapatnak öt is elég volt ehhez), akkor egy kis utazással egybekötött plusz meccset kapnak. Ezen pedig az eredmény mellett az élvezeti faktor is sokat számít a legtöbb csapatnak, a Stanfordnál pedig mindent megtettek azért, hogy a játékosaik kiélvezzék a minidöntőt.