Magyar idő szerint kedd hajnali fél 3-kor hét éven belül a negyedik bajnoki címét nyerheti a Nick Sabannal az Alabama Crimson Tide. Az ellenfél az a Clemson Tigers lesz, amiben a jelenlegi talán legjobb egyetemi irányító, Deshaun Watson vezeti a támadókat. Az egyik oldalon egy NFL-szintű védelem egy már most szupersztár futójátékossal, a másikon pedig egy olyan QB, amilyennel nem találkozott még idén az Alabama, no meg pár olyan védőjátékos, akik bármelyik csapatba beférnének.Posztonként mutatjuk be, kik dönthetnek a 2015-ös egyetemi bajnoki címről.

Irányítók

Jól mutatja az Alabama kettős helyzetét, hogy amíg az elmúlt hét évben a negyedik bajnoki címüket szerezhetik, addig az NFL-ben nem volt győztes meccset kezdő irányítójuk 1988 óta addig, amíg AJ McCarron be nem állt a megsérült Andy Dalton helyére a Cincinnati Bengalsbe. Nick Saban alatt hatványozottan látszik, hogy teljesen átlagos, bárki által pótolható irányítók köré is képes kiváló csapatot építeni, és ez alól Jake Coker sem kivétel. A Michigan State ellen az elődöntőben élete legjobb meccsét játszotta, de úgy építették fel a game plant, hogy minimalizálják a hibáit, erre pedig képes, főleg Lane Kiffin támadókoordinátor kreativitása mellett, de egyedül ő valószínűleg nem tud meccset eldönteni.

Nem így Deshaun Watson, a Clemson irányítója, aki talán az egész országban a legjobb a posztján. Az alapszakaszban majdnem 3700 yardot passzolt, 1000 fölött futott és volt 43 touchdownja, ami jól jelzi, mennyire életveszélyes. Mellette szól az is, hogy az Alabama elképesztő védelme idén nem sok futni képes irányítót látott, olyat pedig, mint Watson, egyet sem.

Előny: Clemson

Futójátékosok

Nem sokaknak mond valamit Wayne Gallman neve, pedig kilenc meccset is 100 yard fölött futott abban a Clemson-offense-ben idén, ami egyértelműen Watson kvalitásaira épül. Ráadásul ebből a kilencből sorban három a legutóbbi meccseken jött. Csakhogy az Alabama ellen egy negyediket rápakolni elképesztően nehéz lesz, hiszen a Crimson Tide védelme fogja a legjobban a futásokat: meccsenként 71, futásonként pedig csak 2,3 yardot engednek. Jelzésértékű, hogy a futás ellen második legjobban dolgozó Boston College ellen 17 futásból 48 yardot szerzett csak Gallman.

Vele szemben az alabamás Derrick Henry igazi sztár, és nem csak azért, mert ő nyerte a 2015-ös Heismant. Henry 2061 yardnál jár, és a Michigan State ellen is csak azért maradt 75 yardon, mert a Spartans egyértelműen őt akarta megállítani, hogy ezzel nyerjen. Henry mögött még ott van Kenyan Drake is, aki elkapásban sokat hozzá tud tenni a játékhoz, de a kulcs mindenképp Henry játéka lesz. A Clemson védőfala még a Michigan State-énél is jobb, de azt az elődöntőbe is láttuk, hogy csak az önmagában nem elég, ha Henryt megállítják.

Előny: Alabama

Elkapók, tight endek

Mindkét csapat új jutott el a döntőig, hogy ott nem játszhat egy meghatározó játékos. Igaz, az Alabama már a szezonban is jól helyettesítette a nagyon korán kidőlt Robert Fostert, akinek a szerepét tökéletesen vette át az elsőéves Calvin Ridley. Ridley 83 elkapása és 1031 yardja mellett ArDarius Stewart volt a másik fő célpont 61 elkapással és 637 yarddal. A tight end OJ Howard nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott a szezonban, Richard Mullaney pedig inkább csak B terv Cokernek, ha mást már nem talál üresen.

Papíron a Clemson lenne előrébb, ha nem küldték volna haza az elődöntő után az elsőéves Deon Caint egy elbukott drogteszt miatt. Cain elkapások számában a negyedik, yardokban a a harmadik a csapatban, ám mivel összesen hat emberük volt 300 elkapott yard fölött, és a 31 elkapott TD nagy részén is hatan osztoztak, vagyis elég jól tartja kiegyensúlyozottan a passzjátékot Watson. A legjobbjuk egyértelműen a 89 elkapást és 868 yardot gyűjtő Artavis Scott, de idén nincs annyira kimagasló tehetségük, mint korábban a már az NFL-ben bizonyító Martavis Bryant, DeAndre Hopkins vagy épp Sammy Watkins.

Előny: Döntetlen (ha van is, egészen minimális a Clemson felé)

Támadófalak

Mindkét fal tradicionálisan az Alabama erőssége szokott lenni Nick Saban alatt, az idei egység viszont kicsit elmarad a szokott színvonaltól a Crimson Tide-nál. Ugyan Ryan Kelly lett az év centere, a bal tackle Cam Robinsonon pedig már most látszik, hogy az NFL-ben is azonnal kezdő lesz, de voltak már ennél jobb falak is az Alabamánál. Persze nagy baj így sincs, Henrynek az idény nagy részében autópályát építettek a futásokhoz, de az igazi teszt most jön, mert ennyire kemény védőfallal még nem találkoztak.

Utóbbi igaz a Clemsonra is, azzal a kitétellel, hogy náluk tényleg komoly gondnak tűnt a támadófal a szezon elején. Egy kezdőjátékosuk maradt meg 2014-ről az egységben, hogy aztán a szezon közepén Ryan Nortont is lecseréljék Jay Guillermóra, tovább kavarva az egység összhangján. A számok alapján náluk is túlzás lenne gondról beszélni, hiszen egy futójuk és egy irányítójuk is 1000 yard fölött termelt, de nem biztos, hogy felkészültek arra, amire az Alabama képes.

Előny: Alabama

Védőfalak

Tulajdonképp nem fair, amit az Alabama védőfala művel nem csak idén, hanem úgy általában. Ha valaki futna ellenük, akkor A'Shawn Robinson vagy JarranReed jön szembe, ha meg passzolna az irányító, egyből ott van az arcában Jonathan Allen és/vagy Tim Williams.

A szezonban csak egy játékost és két csapatot engedtek 100 yard fölé futásban, hat futott TD-t szereztek ellenük az egész szezonban, miközben 50 sacket is összehozott a védelem, ami egy-két posztot leszámítva csupa leendő NFL-kezdőkből áll. A védőfal viszont nem ilyen, innen mindenki kezdeni fog a profik között, amibe elég kemény belegondolni.

A Clemson védőfala sem akármilyen, de az összes mutatóban elmaradnak az Alabama mögött. Illetve majdnem az összesben, a Shaq Lawson, Kevin Dodd kettős ugyanis elég jól tör át a támadófalon: előbbinek 10,5 sackje és az első osztályban legjobb teljesítményt jelentő 23,5 mínuszban megfogott játéka van, de Dodd sem marad el sokkal mögötte a maga 9 sackjével és 18,5 negatív játékával.

Lawson viszont megsérült a Orange Bowlban, és bár játszani fog, a térde biztosan nem lesz 100 százalékos. A meccs jó részében nélkül játszó védelem 67 yardon tartotta az addig 222 yardos átlagot futó Oklahomát, szóval amit Lawson nyújt majd, az már csak pluszban jön ezekre.

Előny: Alabama

Linebackerek

Mindenki odáig meg vissza van (joggal) az Alabama védőfalától, de egy olyan mozgékony irányító ellen, mint Deshaun Watson, a linebackerekre fontosabb szerep hárulhat. Reggie Ragland és Rueben Foster pedig örömmel várja ezt a maga 97 és 64 tackle-jével. Sőt, az is elképzelhető, hogy bár nem szoktak ennyire egyénekre tervezni, de egy LB-t az egész meccsre Watsonra állíthatnak, mert ez is belefér a védőfal ereje mellett.

Tavaly az első körben vitték el a Clemson védelméből New Orleansbe Stephone Anthonyt, de Ben Boulware és BJ Goodson maradtak a helyükön, és egy fokozattal feljebb is kapcsoltak. A két linebacker elképesztő gépként hozta le a szezont, együtt hihetetlennek tűnő 278 tackle-t csináltak. Kulcsszerepük lehet Henry megállításában is, de a rövid passzoknál is be kell majd segíteniük, mert a Bama nem csak Ridley felé dobált 80 yardos passzokkal támad majd.

Bár a bennünk élő linebacker Reggie Ragland szeretne lenni, Goodwonék 278 tackle-jére nem lehet nemet mondani.

Előny: Clemson

Secondary

Annyira brutálisan jó az Alabama védelme, hogy egy olyan secondaryt kell a leggyengébb részének nevezni, amiben az elsőéves Minkah Fitzpatrick például két pick sixet is tudott csinálni egy meccsen, a Texas A&M ellen. Persze felhozhatjuk, hogy a Bama védelme 184,2 yardot engedett az ellenfelek irányítóinak, hogy 16 interceptiont csinált a secondary és csak 13 passzolt TD-t vittek ellenük, de ez nagyban a védőfalon múlt. Ha a fal nem kergeti meg Watsont, akkor Fitzpatrick ide vagy oda, kemény napja lehet az Alabama hátsó sorának, amiben egyedül a jövőre draftolható Eddie Jackson néz ki most is úgy, mint egy igazi Crimson Tide-védőjátékos.

A Clemson-secondary viszont az ország egyik legkeményebb és legagresszívabb egysége, és sokkal több gondot okoznak majd Cokernek, mint a Michigan State hátsó sora tette. Calvin Ridley ellen Mackensie Alexander védekezik majd, ami valószínűleg azt is jelenti majd, hogy az Alabamának Ridley nélkül kell valahogy felépítenie a passzjátékot. Alexander mellett a 193 centis safety, Jayron Kearse is megkeserítheti az Alabama életét, de minden azon múlik majd, hogy a Clemson mennyi energiát áldoz majd Henry megállítására, amit a Michigan State-nek nem sikerült annyira egyensúlyban tartani.

Előny: Clemson

Speciális csapatrész

Nagyjából minden oldalról nézve jobb az Alabama. A Clemsonnak idén egy visszahordott touchdownja sincs, miközben az Alabama öt puntból is TD-t csinált, ebből négyet egyedül Cyrus Jones. JK Scott 44,4 yardos puntátlagot mutathat fel, ami több mint 5 yarddal veri a clemsonon Andy Teasdall mutatóját. Adam Griffin idán 56-ból egy extrát sem rontott el, míg Greg Huegel 58-ból ötöt kihagyott, ám Huegel abban javít, hogy 29 mezőnygóljából 25 bement, miközben Griffith 30-ból csak 22-t lőtt be. Ha egy nagyon szoros meccs lesz a döntő, sok múlhat a rúgókon és egy befejező mezőnygólon, de Jones robbanékonysága és a Scott által hozott kedvezőbb mezőnypozíciók miatt jobban áll a Crimson Tide.

Előny: Alabama

Edzők

Dabo Swinney, a Clemson vezetőedzője lett az év edzője, amit teljesen meg is érdemelt azok után, hogy döntőbe vezette azt a Tigerst, ami valahogy mindig elhasalt a fontos meccseken az elmúlt szezonokban.

Nick Saban kvalitásaival viszont annyira nehéz vitatkozni, hogy még az egyetemi bajnokság második legjobb edzőjét, Urban Meyert sem mernénk az ő szintjére tenni. Ráadásul Sabannak még az is bejött, hogy odavitte a támadókhoz Lane Kiffint, aki csúfos bukásokon volt túl, az Alabamából viszont a szokottnál is nagyobb szörnyet csinált, és még a jövőbe is lát, hiszen nem egyszer már akkor ünnepli az általa behívott playből a TD-t, amikor az irányító Coker még el sem dobta a labdát.

És azt se feledjük, hogy ha az Alabama és Nick Saban nyerne, akkor az ötödik bajnoki címét szerezné, amivel egyre kerülne edzőlegenda Bear Bryanttől, aki 1961 és 1979 között hat egyetemi címet szerzett edzőként az Alabamával.

Előny: Alabama

Grafikák: Dog&Pony