Ha szenvedve is, de továbbjutott vasárnap a Denver Broncos a Pittsburgh Steelers ellen, ezzel ott lesz az AFC főcsoportdöntőjében, a győzelemhez viszont szerencse és némi trükközés is kellett.

Peyton Manning, a Denver irányítója ugyanis finoman szólva sem fogott ki jó napot, gyengén, többször nagyon pontatlanul dobott, de az sem segített neki, hogy az elkapói nyolc elkapható labdát ejtettek el. És az is beszédes adat, hogy a csapat leghosszabb passza, egy 34 yardos egy olyan játéknál jött, amit már korábban le kellett volna fújni, és amin Manning ritkán látott furcsaságot hozott össze.

A játék még a negyedik negyed elején, 13-12-es Steelers-vezetésnél történt. Manningék rögtön egy passzjátékkal nyitották a támadást, de az irányítót nem sikerült tökéletesen megvédeni a felé rontó Will Allentől (#20), Manningnek így fel kellett lépnie a zsebben. Eközben viszont, az Allentől várt ütéstől félve a földre rogyott – így szokta elkerülni, hogy túl nagy ütést kapjon a védőtől. Ilyenkor általában vagy ráesnek a védők, vagy ha lábbal előre kezd csúszni az esés közben, a bírók vetnek véget a játéknak, hogy megvédjék a felesleges ütéstől az irányítót.

(A szabálykönyv élő/halott labdára vonatkozó részlege szerint minden labdás játékos, aki lábbal előre csúszik, azonnal véget vet az aktuális játéknak, amint a kezén és a lábán kívül más testrészével érinti a földet.)

Mivel Manning láthatóan lábbal előre kezdett csúszni, majd abból lett az esés, a bíróknak fújnia kellett volna, de nem tették meg. Manning pedig, ha fizikailag már nem is képviseli azt a szintet, ahogy 1-2 éve játszott, mentálisan még mindig az egyik legjobb állapotban levő QB a ligában, ezért is készült már előre arra, hogy a bírók esetleg hibáznak majd, és nem állítják meg a játékot. Szólt is az elkapó Emmanuel Sandersnek, ha azt látná véletlenül, hogy ő eltűnik egy esés közben a fal mögött, eszébe ne jusson megállni, fusson üres területre, és számítson a passzra.

És minden úgy is történt, ahogy arra Manning számított: földre vetette magát, amikor érezte, hogy közelít felé Will Allen, ám mivel a védő nem ért hozzá (centiken múlt csak), és a bírók sem fújtak. A játék ment tovább, ezért felpattant az irányító, és a szinte állva figyelő védők között megcsinálta a leghosszabb passzjátékukat a meccsen.

Jól látszik a videón, hogy miután William Gay kilöki a pályáról Sanderst, ő és Brandon Boykin is egyből széttárt karral fordulnak a bírók felé, mégis miért engedték tovább a játékot.

A mérkőzés után Manning maga is kitért erre a furcsa játékra.

Nem akarom agyonelemezni a helyzetet. A legjobb az lenne, ha nem is kellene vele foglalkozni. Próbáltam elkerülni az ütközést, felléptem a fal mögé, eközben előre dőltem, és a lendület miatt el is estem. De közben nem éreztem, hogy a védő hozzámért volna. Még jó, hogy szóltam előre Emmanuelnek [Sanders], hogy figyeljen, ha netán elesnék, és álljon készen a passzra ebben az esetben is.

A Denver Broncos vasárnap este a New England Patriotsot fogadja hazai pályán az AFC főcsoportdöntőjében.