A Super Bowlok történetének egyik legnagyobbat szóló játékhívása a Super Bowl XLIV-ben történt: a New Orleans Saints egy onside kickkel indította a második félidőt, amivel lefagyasztották az Indianapolis Coltsot. Ezzel folytatjuk az 50. Super Bowlt felvezető sorozatunkat. 

A Peyton Manning által vezetett Indianapolis Colts a szünetben 10-6-ra vezetett, és ők fogadták volna a labdát a második félidő elején, azonban valami olyan történt, amire abszolút nem voltak felkészülve: a Saints onside kickkel próbálkozott. Azaz arra mentek rá a kezdőrúgásnál, hogy a labdát az egyik saintses szerezze meg, így ők támadhatnának újra. Ha nem jön be, akkor támadhat az Indianapolis Colts, ami azért volt necces, mert Peyton Manning elég meggyőző volt az első félidőben. 

A rúgást az újonc Thomas Morstead végezte el, aki két hete készült erre, és jól is ment neki az edzéseken, de azért egy Super Bowlon sikeresen végrehajtani egészen más kategória. Amikor a Saints-edző Sean Payton közölte vele, hogy a szünet után ezzel kezdenek, megállt benne az ütő: 

„Nem is az, hogy féltem. Rettegtem és izgatott voltam.”

Morstead elrúgta a labdát, ami felpattant a coltsos Hank Baskett előtt. Az indianapolisi játékos nem is tudta magához ragadni, és a labda előrepattant a saintses Chris Reishez. Onnantól pillanatokon belül egyhalomban volt mindenki, még Morstead is odarohant. A bírók megpróbálták kihámozni, mi történt, mindkét csapat vadul mutogatott, hogy övék a labda, majd egy örökkévalóságnak tűnő birkózás után a bírók azt mutatták:

Hivatalosan Jonathan Casillasnak jegyezték be a labda megszerzését, de a saintsesek szerint Reisé volt az érdem, aki kemény dolgokat élt át a halom alján: „Mindenki ki akarta tépni a kezemből a labdát, de én úgy fogtam, mintha az életem múlna rajta. Az egész alkarom égett utána. Az egyik játékvezető azt mondta, a miénk, a másik azt, hogy a Coltsé. De biztosan nálam volt. Ki volt zárva, hogy úgy kerülök ki az emberek alól, hogy nem a miénk a labda”.

Casillas úgy emlékezett vissza, hogy Reisszel ketten harcoltak a labdáért, de volt ott közöttük egy kék kesztyű is, szóval volt miért aggódni. 

Ezután egy tökéletes támadást vezetett végig a Saints, és átvették a vezetést. Erre még válaszolt egy TD-vel a Colts, utána viszont már a New Orleans-iak szereztek zsinórban tizennyolc pontot, és megnyerték a meccset 31-17-re. Senki nem vitatta, hogy a sikeres onside kick volt a fordulópont. 

„Úgy voltunk vele, hogy a meccsen valamikor meghúzzuk majd, de végül a félidőben döntöttük el, hogy ezzel kezdünk a szünet után. Azt mondtam az öltözőben a játékosoknak, ezzel nyitjuk a második félidőt, és hatalmas játék lesz.

- mesélte Sean Payton. A játék csak Ambush, azaz lesből támadás kódneven futott.

Ez volt az első onside kick a Super Bowlok történetében, ami nem az utolsó negyedben történt, és ez is csak növelte a siker esélyeit, mivel az ellenfél egyáltalán nem készült fel rá, hogy ilyen korán bárki is erre vetemedhet. A Coltsnál többen el is ismerték, hogy a Saints húzása sokkolta őket. 

„Ez volt a meccs fordulópontja, váratlanul ért minket. Tökös döntés volt. Ha viszont mi szereztük volna meg a labdát, lehet, hogy kiütés lett volna belőle” - mondta a Colts-védő Melvin Bullitt.  

Kellett valami váratlant húznia a Saintsnek, amivel kizökkenthetik az ellenfelet, és ez sikerült is, méghozzá a döntők történetének egyik legvállalósabb játékával, egy újonc rúgóval négypontos hátrányban. Az összes válogatásban a Super Bowlok történetének egyik legmeghatározóbb pillanata lett New Orleans-iak bevállalós rúgása.