Alvin Kamara zseniális szezont futott újoncként a New Orleans Saintsben, szinte kizárt, hogy ne ő legyen az év támadóújonca. Az már csak ráadás, hogy a legjobb újonc védő is a Saintsből kerülhet ki, de amíg Marshon Lattimore szupersztárként érkezett az NFL-be, és nem is okozott csalódást, addig Kamarának szinte mindig árnyékból kilépve kellett bizonyítania.

Kezdve ott, hogy ugyan bekerült az egyetemi bajnokság legerősebb csapatába, az Alabamába, de elsőévesként nem tudott maradandót alkotni. Nem a tehetség hiányzott belőle, csak három későbbi NFL-kezdőjátékos (Derrick Henry, T.J. Yeldon és Kenyan Drake) volt előtte a sorban, őket akkor, 18 évesen még nem tudta lenyomni, főleg nem egy térdműtét után. Ráadásul a magatartásával is gondok voltak, így kirúgták a csapatból, de egyéves alsóligás kitérő után a Tennesseehez került, ahol megmutathatta, mit tud – első meccsén egyből bemutatkozó-rekordot döntött 144 futott yardjával. Két év után végül úgy távozott, hogy a 24 meccsből csak 8-on kezdett, de így is 2000 szerzett (futott és elkapott együtt) yard fölött, 24 touchdownnal zárt.

Az NFL-ben sem került sokkal könnyebb helyzetbe. Ugyan a Saintsnél nagyon kinézték maguknak, végül csak a draft harmadik körében választották ki, hogy aztán a szintén korábbi Alabama-futójátékos Mark Ingram, illetve az élő legenda Adrian Peterson ellen küldjék háziversenybe. Petersonról hamar kiderült, hogy nem illik a csapat támadórendjébe, így elcserélték, Kamara és Ingram pedig egymás tökéletes kiegészítői lettek.

Olyannyira, hogy egyrészt mindketten bekerültek a Pro Bowl-keretbe, másrészt mindketten legalább 1500 yardot szereztek a szezonban, korábban ilyen futójátékos-csapattársaknak nem sikerült.

Kamara ráadásul újoncként úgy teljesítette túl a hetedik szezonján túllevő Ingramet, hogy jó 80 labdával kevesebbet kapott – Kamara így is 14 yarddal és 1 TD-vel többet szerzett.

Ennyivel viszont nem lesz valaki egyből közönségkedvenc, ahhoz kell az is, hogy úgy játsszon valaki, ahogy Kamara – vagyis hogy bárkiből bármikor hülyét tudjon csinálni.

Elég csak megnézni ezt a futójátékot a Tampa Bay ellen, ahol minden szorításból ki tudott törni, ráadásul közben elég türelmes is volt, 20 yard környékén nagyon okosan várta be maga elé a blokkot, ha teljes sebességel fut, ott nekirohant volna a védőnek.

A türelem kellett a Tampa elleni visszavágón a 106 yardos visszahordott touchdownjához is. Elsőre meg is állt a célterületen belül, majd meggondolta magát, inkább mégis a visszahordást választotta, rákapcsolt, és a remek blokkoknak köszönhetően mindenkit lefutott.

A legjobban viszont egy Panthers elleni elkapásából jön át, mennyire jól lát a pályán, és mennyire mozgékony. A felezővonalon túl öt-hat védő veszi körbe, de simán lerázza őket, és még majdnem 20 yardot tud futni, mire a védelem megállította.

Ami extra veszélyessé és hatékonnyá teszi Kamarát, az pont az, hogy futójátékos létére ilyen jó elkapásban. Ha a támadófal mögül indul, többnyire egy nála nagyobb, de lassabb linebacker marad az őrzésére, azt meg simán veri a sebességével és irányváltásával a szétnyílt pályán, ahogy ezt látjuk is.

Na de vissza egy pillanatra Lattimore-ra. A védőjátékos még egyetemistaként 4 interceptionből egy touchdownt szerzett, ezt újoncként az NFL-ben felülmúlta, öt interceptionje volt az egy TD mellé. Jó esélye van, hogy ő legyen az év újonc védője,

Olyanra egyedül 1967-ben, az első teljes NFL-szezonban (az AFL és NFL egyesülése után) volt példa, hogy egy csapat adja a legjobb rookie-kat, akkor Detroit Lions futójátékosa, Mel Farr, és cornerbackje, Lem Barney nyertek.

A New Orleans Saints a Carolina Panthres ellen játszik a rájátszás első fordulójában magyar idő szerint vasárnap este 22.40-től. Kamara ellenük csinálta meg az öt védő elleni kibújást.