Egy csapat, aminek ott sem kellett volna lennie a rájátszásban, mégis bajnok lett. Egy tizenéves megmentő irányító és az NFL-be készülő szörnyeteg, aki földöntúli dolgokat művelt. A hatvan évvel korábbi időket idéző amerikaifutball, és egy olyan feltámadás, amilyen a filmekben szokott lenni – szervezett káosz kifejezés ezúttal is állt az egyetemi amerikaifutball-bajnokságra, ami kedd hajnalban ért véget.

Egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, ahol hibázni nem sok lehetőség van, fordulatból viszont annál több akad néhány hónap alatt. Miért olyan érdekes jelenség ez a bajnokság? 

Egyetemi sport? Olyan nagy szám ez? 

Az a helyzet, hogy Amerikában az egyetemi bajnokságokban is óriási üzlet van, és ez különösen igaz az egyetemi amerikaifutballra, mert hát ott született maga a sportág is. Ezért egy rakás olyan egyetem van a mezőnyben, melynek már a XIX. században is volt csapata. Azóta legendás helyszínek születtek, mint például a Rose Bowl, ahova 100 ezer ember zsúfolódott össze a Georga-Oklahoma-elődöntőre, vagy a Michigan otthona, a Big House, ahol rendre 110 ezer ember előtt rendezik a hazai meccseket. Az egyetemek mellett a tévétársaságoknak is nagy üzlet, az idei döntőt például megérte húsz különböző módon közvetítenie az ESPN sportcsatornának

Szombatonként óriási bulik vannak a meccsek előtt, és rengetegen őrülnek meg egy olyan bajnokságért, ahol végül nem a táblázat alapján dől el, ki jut a négycsapatos rájátszásba. 

Nem a táblázat dönt, mi ez a hülyeség? 

Meglehetősen fura az egyetemi bajnokság lebonyolítása. Az alapszakasz végén egy szakértőkből álló bizottság dönti el, hogy melyik négy csapat jut a rájátszásba, és egyébként már november elejétől hetente jelentkeznek egy hivatalos rangsorral. Mondhatnánk, hogy a táblázat nem számít, amikor összeállítják a rangsort, de ez túlzás, mert hát olyan szempontokat vesznek számításba, hogy kinek hány győzelme van, milyen erősségű ellenfelek ellen, és milyen arányban. Éppen ezért egyetlen vereség is óriási súllyal bír, és boríthat mindent. Plusz a végelszámolásban az is számít, hogy valaki megnyeri-e az öt legerősebb főcsoport valamelyikét - legalábbis gondolhattuk eddig, mert idén ez a képlet is ment a levesbe.

A kedd hajnalban bajnoki címet szerző Alabamát ugyanis úgy tolta be a rájátszásba a szakértői bizottság, hogy nemhogy saját főcsoportját nem nyerte meg, hanem még döntőt sem játszott a főcsoportban, az SEC-ben. Bekerült szintén a négybe az SEC-t ténylegesen menyerő Georgia Bulldogs, vagyis az őt erős főcsoportból kettőnek a bajnoka kapásból kimaradt, a Big 10-ben szereplő Ohio State és a Pac12-bajnok USC, volt is nagy elégedetlenkedés. 

Tessék? Akkor mit kerestek ott mégis? 

Hát, a bizottság úgy látta, hogy az Alabama az egész bajnokságban kiegyensúlyozottabb és meggyőzőbb volt, mint például a Big 12-t megnyerő Ohio State, ami két vereségbe is beleszaladt az alapszakasz során. Az egyiket a rivális Iowa ellen szenvedte el, 55 pontot kaptak, ami csúnya azért. Ehhez képest az Alabama csak egyetlen mérkőzést bukott el, bár azt pont a legnagyobb rivális Auburn Tigers ellen.

Az Auburn Tigers az Alabamával szembeni egymás elleni mérleg miatt ment a főcsoport-döntőbe, ahol viszont a Georgia Bulldogs elverte őket. Így történhetett meg, hogy az amúgy szintén kiegyensúlyozott Georgia és a Nick Saban edző által vezetett Alabama egyaránt bejutott a rájátszásba, utóbbi a negyedik helyen rangsorolva. 

Jó, de akkor jogos volt, hogy bekerültek? 

Ha a végeredményt nézzük, akkor igen, mert hát az Alabama két olyan csapatot vert meg a rájátszásban, melyek magasabban voltak rangsorolva. Az elődöntőben kapásból az elsőként rangsorolt Clemsont, melyet 24-6-ra gyalult le úgy, hogy touchdownt sem engedett. Aztán a döntőben jött a harmadik kiemelt Georgia Bulldogs, és a hosszabbításban kiharcolt győzelem.

A Georgia útja szintén jó sztori volt, mert Kirby Smart vezetőedző pont az Alabamánál dolgozott korábban évekig segédedzőként. Az elődöntőben totális őrület volt az Oklahoma elleni meccsük, amit végül 54-48-ra nyertek meg kétszeri hosszabbítás után. Aztán a döntőben is vezettek 13-0-ra, de aztán az elsőéves, csereként beállt irányító, Tua Tagovailoa vezényelt le egy filmekbe illó feltámadást az Alabamának.

Az Alabamánál is érdekesebb a volt lúzercsapat

De ettől függetlenül nem minden az Alabamáról szólt, sőt. Bár szubjektív, de sokkal jobb sztori volt a floridai UCF Knightsé. Ez volt az a csapat, ami 2015-ben még vicc számba ment, és a helyi bárok egészen addig ingyen adták a sört, amíg a csapat nem nyer mérkőzést. Nem volt annyira jó biznisz, mert 0-12-es mérleggel, győzelem nélkül zárták a szezont, de legalább Floridában hetekig ingyen lehetett vedelni.

Ezután jött Scott Frost edző és szó szerint a szarból épített várat, mert a UCF idén már 12 győzelemmel és 0 vereséggel zárta az alapszakaszt, és megnyerte a főcsoportját. Két éven belül ekkorát javulni történelmi tett, ráadásul a védelmet egy olyan játékos, Shaquem Griffin vezette, akinek négyéves korában csuklóból amputálták a kézfejét egy veleszületett betegség miatt. Griffin ezek után a legmagasabb szinten sportolt élete legnagyobb részében, és tavaly az év védőjének is megválasztották. Most az NFL-be készül, amire nem sok esélyt adnak neki a szakértők, de egész pályafutása erről szólt, hogy a benne kételkedőkre cáfolt rá. 

Oké, milyen eszement dolgok történtek még? 

Ott volt például a futószörnyeteg Saquon Barkley, aki valószínűleg az NFL-ben is nagyot robbant majd, mert egy egészen sokoldalú és brutális felépítésű játékosról van szó. A Penn State sztárja őserővel fut, elkapni is tud, visszahordásokban életveszély, ja és, passzolni is tud, ezt ki is használták egy trükkös játékban a szezon során.

Aztán anélkül sem érdemes szó nélkül elmenni, hogy a fegyveres alakulatok akadémiáinak meccsén, az Army-Navyn úgy ment le az első negyed december elején, hogy egyik csapat sem passzolt a szakadó hóban. Az nem újdonság, hogy ez a két- sapat futójátékkal próbálja meg az ellenfél torkán lenyomni a labdát, de 2005 óta összesen 9455 mérkőzést játszottak az egyetemi első osztályban szereplő csapatok, ezek közül a mostani Army-Navy volt az egyetlen, amin az első negyedben egyetlen passzkísérlet sem volt. A végére sem lett sokkal jobb a helyzet, 95-3 lett a futások és a passzok aránya.

Aztán a Navy ezt azzal fejelte meg az alapszakasz utáni bowlszezonban, hogy 49 pontot szerzett passz nélkül. Csak hogy kontextusba helyezzük, mennyire régi sulis játék ez: legalább 50-60 éve játszottak a csapatok ennyire futójáték-orientáltan, de nemcsak egyetemen, hanem az NFL-ben is.

Novemberben pedig megdőlt az egyetemi amerikaiftuball-bajnokság első osztályában a pontrekord, a Western Michigan és a Buffalo mérkőzésén ugyanis hétszeri hosszabbítás után összesen 139 pont esett, a Western Michigan nyert 71-68-ra.

Ha már NFL: kik jönnek innen a profik közé?

Az NFL előszobája az egyetemi bajnokság, és az utóbbi hetekben már többen is jelezték, élnek azzal a lehetőséggel, hogy utolsó egyetemi évüket kihagyva dobbantanak a profik közé, és neveznek a draftra. Ez egyáltalán nem meglepő, inkább előremenekülés: az egyetemi bajnokságban évekig gürcölnek a játékosok telt házas meccseken anélkül, hogy fizetést kapnának, ugyanis amatőr státuszban vannak. Ezek után szeretnék pénzre váltani a tehetségüket, mielőtt összeszednek egy komolyabb sérülést.

A már említett Saquon Barkley például biztosan ott lesz a drafton, ami irányítósztárokban is bővelkedni fog. A UCLA-irányító Josh Rosen például 34 pontos hátrányból vezette győzelemre csapatát szeptemberben, és amúgy is szupertehetség. Már az első helyen elkelhet, de erre pályázik egy másik irányító, a USC-ből érkező Sam Darnold is. Aztán ott van még a legjobb egyetemi játékosnak járó trófeát megnyerő Baker Mayfield, aki az Oklahomát vezette az elődöntőig irányítóként, és a tavaly ugyanezt a címet elhódító Lamar Jackson is. Védőknél a bajnok Alabamától érkező Minkah Fitzpatrick egészen kivételes, a North Carolina State defensive endje, Bradley Chubb is félelmetes ellenfél lesz.