Minden idők talán legjobb Super Bowlját játszotta vasárnap a New England Patriots és a Phidelphia Eagles. Utóbbi 41-33-as győzelméhez elég sok dolog kellett, de a listát valószínűleg az alábbi hárommal kezdenénk:

• a liga egyik legnagyobb támadózsenije, az Eagles-vezetőedző Doug Pederson, aki az egész alapszakaszban, majd a rájátszásban is igazolta, hogy hatalmas koponya, és bátran kockáztat;
• egy tökéletesen felépített keret;
• és hit, hogy a legmélyebb gödörből, a kezdőirányító Carson Wentz sérüléséből is ki tudnak jönni valahogy.

Utóbbira volt megoldás az első kettő segítségével Nick Foles, a Super Bowl LII MVP-jének, vagyis legértékesebb játékosának választott irányító, aki meccsről meccsre haladva szivacsként szívta magába az önbizalmat a szezon végére, és minél kritikusabb volt egy pillanat, annál nagyobbat alakított.

Wentz sérülése után három meccs jutott neki az alapszakaszban, de ebből az utolsón, a Dallas Cowboys ellen a biztos rájátszásuk tudatában alig volt pályán, nehogy ő is megsérüljön. A háromból az első meccse volt a legjobb, négy touchdownnal és 237 yarddal szétszedte a New York Giants védelmét, de a rájátszásban még ehhez képest is rákapcsolt. Az Atlanta Falcons és a Minnesota Vikings ellen is 75 százalék fölött passzolt, majd jött a Super Bowl, ahol 373 yardot és 3 TD-t passzolt, no meg csinált egy elkapott touchdownt is.

Utóbbi talán a szezon legtökösebb játékából jött össze. A főcsoportdöntők után kiemeltük, hogy a négy csapatból három is ugyanazt a trükkjátékot vetette be, erre a Super Bowlban is jött egy duplázás, és az Eagles pont abból ért el touchdownt, amit korábban a New England elrontott.

Ez a New England próbálkozása, ahogy az irányítónak akartak passzolni:

Ez pedig szinte ugyanaz az Eaglestől:

Különleges szintű önbizalom kell hozzá mind a támadójátékokat hívó edzőtől (ez Doug Pederson az Eaglesnél), mind az irányítótól és a passzt indító elkapótól, hogy a Super Bowlban negyedik kísérletre meglépjék ezt, pláne úgy, hogy

Az Eagles Folesszal is végig arra ment a szezonban, hogy nyerjen, és nem arra, hogy ne kapjon ki, ami alapvető különbség, és meg is lett az eredménye.

A touchdown után felmerült egyébként, hogy szabálytalan felállásból jött a játék, mert hét helyett csak hat Eagles-játékos állt fel az úgynevezett line of scrimmage-re, vagyis arra a képzeletbeli vonalra, ami a labda helyét jelöli (ezt a tévés közvetítéseken befesetett vonal mutatja), ám mivel a formációban nekünk fent álló Alshon Jeffery láthatóan megkérdezi a bírót, jó helyre állt-e fel, és ő engedi neki, ezért nem merülhet fel, hogy az Eagles hibát követett volna el.

A hasonlóan merész és okos játékhívások egyébként egész szezonban megvoltak az Eaglesnél, Pederson rettentő tudatosan rakta össze a csapat támadójátékát, aminek meg is lett az eredménye.

Két éve majdnem visszavonult, most a Super Bowl MVP-je

Foles egyébként 2012-ben pont a Philadelphia Eaglesnél kezdett a ligában, csereként, és nem is túl jól, Michael Vick pótlása alatt hat meccséből ötöt elveszett. Egy évvel később viszont minden remekül nézett ki, 10 meccsen kezdett, 27 touchdownt dobott – ebből hetet egyetlen meccsen, ez megosztva NFL-rekord –, bekerült a Pro Bowl-keretbe is. De megint visszaesett, aztán a kulcscsontját is eltörte, ami után a St. Louis Ramshez küldték. Amikor 2016-ban a Rams a draft legelső választási jogával az irányító Jared Goffot szerezte meg, Foles kérte, hogy bontsák fel a szerződését, és

Végül korábbi Eagles-edzője, Andy Reid hívta a Kansas City Chiefshez, és bár sokat nem játszott, ez épp elég volt ahhoz, hogy a ligában maradjon. Egy év után – újra cserének – visszatért az Eagleshöz, ahol Carson Wentz sérülése után eljött az ő ideje.

Foles a nyolcadik olyan Super Bowl-győztes irányító, aki a szezon elején még csak csere volt, Tom Brady is így kezdte egyébként 2001-ben.

Pederson, a mágus

Az Eagles-vezetőedző legalább olyan kalandos karriert tudhat eddig maga mögött, mint Foles. 1991-től 2004-ig játszott az NFL-ben, irányító volt ő is, az 1996-os szezon végén Super Bowlt nyert a Green Bay Packersszel Brett Favre cseréjeként. Pederson ugyan nem játszott, de az ellenfél ismerős volt: pont a New England Patriotsot verték.

Visszavonulása után egy középiskolai csapat edzője lett, majd 2009-ben belépőszintű edzőként visszakerült az NFL-be az Eagles stábjában.

Pederson zsenije, hogy remekül nyúl teljesen szokatlan dolgokhoz. Az Eagles élen jár az egyetemi bajnokságban most játszott támadószisztémák NFL-be ültetésével. Ilyen az az RPO, vagis run-pass option, ami a támadójátékuk alapja, és ami egy-két évig biztosan komoly fegyver lehet majd. De a fent említett trükkös játékuk is tipikusan egyetemi játéknak mondható. 

Az sem véletlen, hogy egyrészt megverték a felfoghatatlanul jól játszó, 500 yard fölött passzoló Tom Bradyt, illetve hogy pontokban (41) és yardokban (538) is a legtöbbet szerezték Bill Belichick ellen karrierje során a rájátszásban. Ilyen számokat szerencsével nem lehet a 21. század legjobb vezetőedzője és koponyája ellen összehozni.

Pederson mellett azért dicséret illeti a csapat keretét összerakó általános igazgatót (GM), a 42 éves Howie Rosemant, akit a negyedik negyed legvégén, a Patriots utolsó, elkeseredett támadása alatt mutattak meg talán először a Super Bowlban, ahogy az Eagles VIP-páholyában rettentő idegesen topog.

Roseman 2000-ben kezdett az NFL-ben, az Eaglesnél a ranglétra minden fokát megjárta. 2015 óta a csapat GM-je, akkor kezdte összerakni a mostani szuperkeretet, amit aztán 2016-ban úgy igazított – beleértve az edzői stábot is –, hogy a frissen megszerezett irányító, Carson Wentz erősségeire épüljön.

Hogy mennyire jó munkát végzett, azt jól jelzi, hogy Wentz sérülésével is bombaformában maradtak. Ja, és közben a csapat legfontosabb játékosait szép lassan bebiztosította: az irányító Carson Wentz, a két legfontosabb célpontja, a tight end Zach Ertz és az elkapó Alshon Jeffery, a támadófal három kezdőjátékosa, Lane Johnson, Jason Kelce és Brandon Brooks, a teljes kezdő védőfal – Fletcher Cox, Vinny Curry, Timmy Jernigan, Derek Barnett – és két safety, Malcolm Jenkins és Rodney McLeod mind legalább 2020-ig érvényes szerződéssel bírnak, vagyis három szezonra egyben a csapat magja.

Eltrade-elni egy Super Bowl MVP-t?

2018 tavaszára egy fontos és elég kínos kérdés azért marad:

Az Eagles jövője irányítóposzton mindenképp Carson Wentz, Foles pedig a hullámvasutazás ellenére sem valószínű, hogy hat ilyen meccsel a háta mögött visszaülne a kispadra. Vagyis az Eaglesnek valószínűleg el kell majd cserélnie a döntő legértékesebbjét, ami elég szokatlan.

Kérőből persze lesz elég, irányító kellene az Arizona Cardinalshoz, a Buffalo Billshez, a Cleveland Brownshoz, a Denver Broncoshoz és a Jacksonville Jaguarshoz, kérdés, kit győzött meg hat meccs alatt Foles, és mennyit kér majd érte az Eagles.

Bárhogy is lesz, most elég sok jel mutat arra, szimbolikus lehet, hogy pont a Philadelphia Eagles vette el a címvédés esélyét a New England Patriotstól, a következő három-négy évben ugyanis jó eséllyel az Eagles dominanciájához kell hozzászoknunk.