A háborúban szolgáló katonák morálnövelő szórakoztatása nem új keletű dolog, a mindenféle fellépőket felvonultató turnék most is gyakoriak az amerikai hadseregben, de így volt ez például a második világháborúban, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák után is. Utóbbi városban egy rögtönzött amerikaifutball-meccsel, az Atom Bowllal próbálták feldobni a katonákat.

A Japánban maradt megszálló hadtestek viszonylag nehezen viselték a háború után maradt pusztulást és romokat – természetesen a helyiek, vagyis a japánok sem, de az ő jobb kedvre derítésükön akkoriban nem fáradozott senki –, az ezekről készült felvételeket évtizedekig nem is hozta nyilvánosságra a hadsereg, annyira lehangoló volt az atombombák utáni látvány. A helyzetet az sem segítette, hogy a legtöbb katonának nem volt nagyon tennivalója, parancsot csak a megszállás utáni pár napra kaptak, a felső vezetés ugyanis úgy számolt, hogy többségük túl sem éli majd ezt az időszakot.

A folyamatosan romló morál javítására való kísérlet volt az első és egyetlen Atom Bowl megszervezése, ami nem más volt, mint egy amerikaifutball-meccs Nagaszaki romjainak közepén. Az augusztusi bombázás után 1946. január 1-re hozták össze a meccset, szimbolikusan az év első napjára rakva azt.

Mivel a romok tele voltak üvegszilánkkal, módosított szabályokkal játszották a meccset, kétkezes úgynevezett touch-futballt, ahol a szereléshez elég megérinteni a földrevitel helyett az ellenfelet. Mivel így könnyebb haladni is, az első kísérletet 10 yard helyett 15 megtétele után szerezték meg.

Maga a meccs ötlete állítólag LeRoy P. Hunt vezérőrnagy fejéből pattant ki, a szervezést viszont már átadta az osztag szórakoztatási felelősének, Gerald Sandersnek, aki a haditengerészettel csereberélve szerezte be a felszereléseket, illetve a kapufákhoz szükséges faanyagot.

Közben alapítottak két csapatot, a Nagasaki Bearst és az Isahaya Tigerst, ráadásul két elég nagy névvel a keretekben: a Bears irányítója és csapatkapitánya a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-díj 1943-as győztese, Angelo Bertelli, míg a Tigers vezére a négyszeres NFL-bajnok, az 1939-es szezon legtöbb futott yardját jegyző Bill Osmanski lett.

A japán télben nagyjából 2000 néző volt kíváncsi a meccsre, szinte mind valamelyik hadtestnél szolgált, bár a romok között fel-felbukkant pár érdeklődő japán is a korabeli beszámolók szerint.

A meccs 14-13-as Tigers-győzelemmel zárult, bár állítólag a két csapatkapitány előre megegyezett, hogy mindent megtesznek majd, hogy valahogy döntetlenre hozzák ki a mérkőzést. Bertelli két passzolt touchdownjával 13-0-ra vezetett egyébként a Bears a szünetben, innen fordítottak Osmanskiék, akik simán hagyhatták volna 13-13-on az állást, de a második touchdownjuk után Osmanski nem bírta ki, és inkább lenyomta a Heisman-győztest.

A második Atom Bowlt sosem rendezték meg.

( New York Times | Paleofuture )