Magyar idő szerint vasárnap hajnalban adták át a legjobb egyetemi amerikaifutball-játékosnak járó Heisman-díjat, amit idén az Oklahoma Sooner irányítója, Kyler Murray kapott a valóban fantasztikus szezonjáért. Egy a bökkenő: röviddel ezután Murray amerikaifutball-karrierje véget is fog érni, a profi pályafutását ugyanis már baseballozóként kezdi majd meg.

A hasonló sztorik általában úgy indulnak, hogy a főszereplő ekkor és ekkor sokkolta a világot, amikor úgy döntött, hogy a fényes egyetemi amerikaifutball-karrier után kinéző még fényesebb NFL-jövő helyett inkább elmegy baseballozni, Murray esetében viszont egyáltalán nem volt ilyen, már csak azért sem, mert amikor 2018 nyarán az Oakland Athletics baseballcsapat kilencedik helyen kiválasztotta az MLB draftján, még mindenki inkább csak sejtette, mint tudta, hogy Murray micsoda tehetség az amerikaifutball-pályán.

Éppen ezért egyik oldalról sem volt teljesen világos az akkori egyezség, vagyis hogy ugyan aláírt az Athleticshez 4,77 millió dollárért, de egy évig még maradhat az egyetemi bajnokságban amerikaifocizni. Murray-t ugyanis a várakozásokhoz képest túl korán vitte el az Oakland, és ezek után még azt a rizikót is bevállalják, hogy Murray esetleg megsérüljön. Míg Murray azelőtt mondott nemet az NFL-jövőre abban a sportban, amit imád, hogy kiderülne, valójában mennyire jó az amerikaifutballban.

Aztán jött a 2018-as bombaszezon, amiben Murray a tavalyi Heisman-győztes csapattársa, Baker Mayfield helyét átvéve nyújtott kiemelkedőt, és vezette főcsoportgyőzelemig, illetve a négycsapatos rájátszába az Oklahomát. A csapat egyedül a szezon első meccsén ingott meg, a Texas elleni vereség után viszont nem volt megállás – Murray 4053 passzolt yarddal, 40 passzolt touchdownnal, illetve 892 futott yarddal és még 11 TD-vel zárta a szezont. Passzolt yardokban harmadik helyen zárta az idényt, 70,9 százalékos pontosságával a második legjobb irányító volt, ahogy a 40 passzolt TD-je is a második helyre volt elég.

És nem mellesleg menet közben ilyeneket csinált.

Az már a szezon vége felé látszott, hogy esélyes lehet a Heismanra, előznie viszont csak a főcsoportdöntők napján sikerült – amíg az Oklahoma Murray vezetésével 39-27-re visszavágott a Texasnak, addig az Alabama csak nagy küzdelem árán tudott fordítani a Georgia ellen egy másik konferenciában, az addigi Heisman-topesélyes Alabama-irányító Tua Tagovailoa pedig meg is sérült, a győzelmet már nem ő, hanem cseréje, Jalen Hurts szállította. Ha nincs a sérülés, 99 százalék, hogy Tagovailoa kapta volna a Heismant.

A fogadóirodáknál ekkor lépett elő Murray, aki a Heisman előtt megkapta az Associated Press Év Játékosa díjat, majd a legjobb irányítónak járó Davey O'Brien-díjat is bezsebelte.

De Murray esetében nem a kvázi egy szezon alatti csúcsra emelkedés a fő sztori. Még úgy sem, hogy 2015-ben még egy másik egyetemen volt csere Murray, aztán átjelentkezett az Oklahomára, de emiatt ki kellett hagynia a 2016-os szezont, a 2017-es idényben pedig a már említett Mayfield cseréje volt.

Murray ott nyit teljesen új fejezetet, hogy egy lényegében mindenki által fényesnek látott NFL-folytatást ad fel a baseballért.

Úgy érzem, helyt állnék az NFL-ben is, de egyelőre feladom ezt a tervet

– mondta Mayfield a jövője kapcsán még novemberben. A tervet az sem ingatta meg, hogy milyen sikeresen zárult a szezon az Oklahomával, ahol az amerikaifutball-szezon kezdete előtt végigcsinálta az idényt a baseballcsapattal is,

Az, hogy egy elit sportoló két sportágban is szerepel, nem ritka, a 2018-as NFL-draft első körében kiválasztott 32 játékosból 29 más sportágat is űzött az amerikaifutball mellett középiskolásként, az viszont, hogy valaki két elég eltérő – és nem utolsósorban legalább annyira népszerű – sportban is kivételes tehetség legyen, az borzasztó ritka.

Persze mondhatnánk, hogy ott van a Seahawks-irányító Russell Wilson, aki lement pár baseballedzésre, vagy a Buccaneers QB-ja, Jameis Winston, aki korábban szintén baseballozott, esetleg Tim Tebow-t, aki a besült NFL-karrierje után most fiókligás baseballcsapatokban próbálkozik, de egyik sincs azon a szinten, Murray, aki

Murray az összes sportolót nézve kivételes tehetség, hihetetlenül gyors, rendkívül jó az elrugaszkodó képessége – ezért lesz majd remek külső védő (outfielder) az Athleticsben –, és nem utolsósorban borzasztó gyorsan és erősen üt. Ezzel egyébként nincs egyedül, a különbség abban adódik, hogy a hozzá hasonló szuperatlétákat már 6-12 éves korukban más sportágak felé terelnek, mivel ott jobban, és lényegében azonnal tudják használni őket, miközben a legnagyobb baseballsztárokat sokéves csiszolás után teszik naggyá.

Murray most, 21 évesen visszakanyarodik az amerikaifutballtól a baseball felé, miután a saját szája íze szerint zárhat le egy fejezetet. Abbahagyhatta volna az amerikaifutballt, amikor a Texas A&M-en nem kapott lehetőséget, de az csalódás lett volna neki.

Egész életemben ezt a sportot űztem, ha a Texas A&M-en töltött első éven után abbahagyom, rossz ízt hagyott volna a számban. Egész életemben ezért dolgoztam, úgyhogy az sem volt opció, hogy a baseballdraft után abbahagyjam. Az Oakland is tudta ezt, és fantasztikus lehetőséget adtak nekem, amikor megengedték, hogy maradjak még egy évet az Oklahománál. Imádom ezt a játékot, nem hagyhattam itt csak úgy

– mondta. A csak úgy lehet, hogy azt jelenti majd, bajnokként megy másik sportágba – december 29-én az Alabama ellen elődöntőzik az Oklahoma a rájátszásban, a szezon legkeményebb meccse lesz az számukra.

A pénz útja az NFL-be vezet?

Bár a baseballban őrült pénzeket lehet keresni – a 15 legmagasabb összértékű sportszerződésből 12-t baseballozó kapta, 34-ből 28, 50-ből 40 ugyanez az arány – nem mindegy, hogy az ember milyen poszton és milyen szinten játszik. Murray ugyan nagy tehetség, de a mostani szerződésével 5-6 évig nem számíthat nagy szerződésre, és az igazán nagy dobásra 29-30 éves koráig is várhat a most 21 éves játékos. Ezzel szemben az NFL-ben első körös irányítóként 10-35 millióért írhat alá, és ha jól megy neki, akár 3-4 éven belül jöhet egy 100 milliós, vagy annál is nagyobb hosszabbítás.

Ehhez viszont még Murray ügynökének, a csapatok által is rettegett Scott Borasnak is lesz egy-két szava.

Úttörő nem, legenda még lehet

Ha Murray később mégis eljutna az NFL-be, elég szűk klubba kerülne be, a modern (1960-as évek utáni) történel harmadik játékosa lenne, aki profi szintig vinné baseballban és amerikaifutballban is Bo Jackson és Deion Sanders után. Bo Jacksonra és az ő érdemeire utalt egy novemberi fotóval, amikor Jackson egyik reklámját készítette el újra, vállain vállvédővel, majd azon keresztbe vetett baseballütővel.

A futójátékos Bo Jackson az 1987-es Heisman megnyerése után ment baseballozni, 8 évet és 694 meccset játszott az MLB-ben (1992-ben sérülés miatt nem játszott), miközben az NFL-ben is játszott, 1987-90 között 38 mérkőzése volt a Los Angeles Raidersben. 1989-ben All-Star-játékos volt az MLB-ben, ugyanabban az évben 11 meccsen 950 yardot futott az NFL-ben, az volt a legjobb szezonja mindkét sportágban.

Deion Sanders 1989-2001 között 641 baseballmeccsen játszott a profiknál, miközben az NFL-ben legendásan jó védőmunkát nyújtott. 8-szor választották be a Pro Bowl- és az All-Pro-keretekbe is, kétszeres Super Bowl-győztes lett, 1994-ben őt választották az év védőjátékosának, de visszahordásaival is maradandót alkotott.

Az 1993-as Heisman-győztes Charlie Ward egyébként szintén más sportágat választott magának, azok után, hogy a Florida State-en irányítót játszott az amerikaifutball-csapatban, 11 évig az NBA-ben volt profi.