Az Indianapolis Colts szombati mérkőzése közben szivárgott ki a médiához, majd egyből a szurkolókhoz, hogy a csapat 29 éves sztárjátékosa, az irányító Andrew Luck a visszavonulását tervezi. A csapat és a szurkolók szempontjából a legrosszabbkor jött a hír, ezért ki is fütyülték a pályára sem lévő játékost, akit hét éve még megváltóként várt az NFL és a Colts is. Luck visszavonulása viszont a szurkoló–szupersztár kapcsolaton sokkal mélyebbre mutat.

Augusztus 25-ére, vasárnapra tervezte a hivatalos bejelentést a visszavonulásáról Andrew Luck, az NFL-ben szereplő Indianapolis Colts sztárja, ám miután csapata harmadik előszezonmeccse közben kiszivárgott a döntés, a mérkőzés után 25 perces, kvázi a visszavonulását jelentő sajtótájékoztatón erősítette meg a hírt. Luck 29 évesen, kevéssel a 30. születésnapja előtt vonul vissza, ezzel az elmúlt pár évtized egyik legfurcsább karrierjének vet véget.

Luck NFL-pályafutása szorosan összefűződik a már aktív játékosként az NFL és az Indianapolis COlts legendájává váló Peyton Manningével, de hogy miért is, ahhoz kicsit régebbre kell visszatekinteni.

AZ 1989-ben született Luck az amerikaifutballhoz közel álló családból származott, apja, Oliver Luck is játszott irányítóként az NFL-ben, majd évekig volt az NFL Europe elnöke, később a Huston Dynamo futballcsapat elnöke, majd az amerikai egyetemi sportéletet irányító NCAA egyik alelnöke lett, 2018-ban pedig az újrainduló XFL amerikaifutball-liga ügyvezetője lett.

Oliver Luck szenvedélyes sportszeretőként gyerekeit is támogatta, egyik lánya a Stanford Egyetem röplabdacsapatába került, legidősebb gyereke, Andrew pedig ugyanitt lett az amerikaifutball-csapat irányítója. Luck azonnali sikereket hozott a Stanford Cardinalnak, egyből látszott rajta, hogy kivételes tehetségről van szó, és felmerült, hogy már 2011-ben is mehet a profik közé, de ekkor még úgy döntött, hogy legalább egy évre marad a Stanfordnál.

Bár előző évben is a legelső választással vitték volna az NFL-be a drafton, a maradás megérte: iskolai rekordokat döntött a Stanfordon, az év végén két fontos egyéni díjat is kapott. A szurkolóknak viszont az egyéni rekordoknál is fontosabb volt, amit Luck hozott magával: az iránytó érkezése előtt sosem nyertek egy szezonon belül 10 meccsnél többet, Luck pedig már 2010-ben 12 győzelmet szerzett nekik, Luckkal jutottak el a legrangosabb döntőkbe az egyetem csapatának története alatt, kvázi a Stanford amerikafutball-csapatának új korszakát nyitotta Luck érkezése és játéka.

Az NFL-ben pedig hasonlóan kivételes jövőt jósoltak neki, ezért is merte bevállalni az Indianapolis Colts 2011-ben a szinte elképzelhetetlent: tulajdonképpen beletörődtek, hogy a nyaksérülése, majd nyakműtétje miatt teljes szezonra kivált irányító, Peyton Manning nélkül nincs túl sok mindenre esélyük, így kvázi egy teljes szezont beáldoztak abban bízva, hogy a legrosszabb mérlegért járó legelső draftválasztással újraindítják a csapat sikerszériáját, ha megszerzik Andrew Luckot.

Luck végül náluk is kötött ki, is minden jól is indult. A fiatal irányító első három szezonjában egyaránt 11-5-ös eredményt hozott, 2014-ben 40 passzolt touchdownjával a legjobb volt a ligában, emellett volt 4761 passzolt yardja is, és úgy tűnt, végre magasabb sebességbe tud kapcsolni, és a Colts visszatérhet a Super Bowlba a sorban három rájátszásba jutás után.

Csakhogy a 2015-ös szezon után mintha átok ült volna rajta. Az idény harmadik hetében vállsérülést szenvedett, és bár ekkor még nem lehetett tudni, de

ez volt a vég kezdete.

Az irányító körül ugyanis a csapat elég diszfunkcionális volt, a vezetőség nem tudott Lucknak megfelelő védelmet nyújtó támadófalat összerakni, és bármilyen kiváló is volt Luck, a védők folyamatosan óriási ütéseket mértek Luckra, aminek meg is lett az eredménye, és a 193 centis, 109 kilós, sokszor elpusztíthatatlannak tűnő irányító teste egy idő után már nem bírta el az állandó kínzást – 2012 és 2016 között nem volt irányító, aki több ütést kapott volna Lucknál az NFL-ben.

A 2015-ös vállsérülést még súlyosabb dolgok követték, még abban a szezonban felrepedt az egyik veséje részlegesen elszakadt a hasizma is, és több bordasérülése is volt, így több mint a szezon felét kihagyta. A jövőjében viszont senki sem kételkedett, a 2016-os szezon előtt hatéves, 140 millió dolláros szerződést írt alá, amivel a liga akkori legjobban vizetett játékosa lett. A 2016-os idény közepesre sikerült, 2017-ben viszont egy percet sem játszott, miután megműttette a korábban sokat sérült vállát.

2018-ban viszont újra remek formában tért vissza, sikeres passzokban, passzkísérletekben és pontosságban is legjobb szezonját hozta össze az NFL-ben, amiben az új vezetőedzőnek és a 2016-ban lecserélt vezetőségnek is szerepe volt. A 4593 passzolt yarddal és 39 touchdownnal zárt idény végén az év visszatérőjének választották, ott volt a rájátszásban is, de mint kiderült, ez lett a vége a pályafutásának.

A 2019-es felkészülést vádlisérülés hátráltatta, aztán izomsérülésről és csonttörtésről is pletykáltak augusztus elején, az edzőtábor kezdetén. Pedig a 2018-as előjelek és az új, kvázi nulláról felépített csapatstruktúra után a Super Bowlba jutás sem tűnt elképzelhetetlennek. Luck sérülései viszont minden felülírtak.

Négy év a fájdalommal

Nagyon nehéz helyzet ez. Szeretem ezt a csapatot és a csapattársaimat is. De fájdalmaim vannak, még most is. Négy éve a fájdalom, majd az azt követő rehabilitáció körül forog az életem. Felsorolni is nehéz,  mi minden probléma volt – most épp vádlihúzódás, magas bokaficam és egyéb bokasérülésem van. A folytatásban az lesz az egyik feladatom, hogy rájöjjek, hogyan érezzem jobban magam a testemben

– mondta a szombati sajtótájékoztatón.

Luck (az alapszakaszban) 86 NFL-meccse, 53 győzelemmel, 2000 sikeres átadással, 23 671 yarddal és 171 touchdownnal zárt. De nem ezek, hanem pont a kihagyott 26 meccs az, ami meghatározza Luck pályafutását, ezek a sérülés miatti mulasztások roppantották meg a szupertehetséget.

A 26-ből 18-at vállprobléma, 7-et a vesesérülés, 1-et pedig agyrázkódás miatt hagyott ki. Ezek mellé csatlakozott az idei vádliprobléma, amik a vereségekkel és elmulasztott lehetőségekkel felőrölték a 29 éves játékost, aki két hete gondolkodott el először a visszavonuláson.

Szombaton azt is elmondta Luck, hogy 2016-ban megfogadta, többé nem akar olyan gyötrelmeken átmenni, mint 2015-ben. „Nem tudtam úgy élni az életemet, ahogy szerettem volna. A fájdalom kiölte az élvezetet a játékból. Az egyetlen folytatás, ami előttem áll, hogy eltávolítsam magam az amerikaifutballból” – világított rá.

A könnyeivel küszködő Luck a hosszúra nyúlt sajtótájékoztató legvégén a szüleinek, barátainak, feleségének, a csapatnak, és átvitt értelemben az amerikaifutballnak mondott köszönetet.

Az NFL-vezetők a bátorságát emelik ki

Bár a szurkolók csalódottságukban kifütyülték szombaton Luckot, vasárnapra már egészen más került a figyelem középpontjába. Egy csapatvezető azt emelte ki a The Athleticnek, hogy Luck képes volt bátor döntést hozni, még akkor is, ha tudta, hogy számára ez lesz a legkellemetlenebb verzió. Kiállt a kamerák elé, vállalta, hogy a szurkolók fújolják, de megtette, és később ez határozza majd meg, milyen játékosként is emlékeznek majd rá. A névtelenségét kérő csapatvezető Brett Favre 2008-as nyarával állította kontrasztba Luck döntését, amikor Packers akkori irányítója otthonában, Mississippiben ült a végtelenségig, bizonytalanságban tartva csapatát, ami végül el is cserélte őt.

Ez lesz az új trend?

Luck korai visszavonulása újabb állomás a pályafutásukat látszólag idejekorán abbahagyó játékosok listájában. Két legendás futójátékos, Jim Brown és Barry Sanders még úttörők voltak, eőlbbi 1965-ben 29 évesen, utóbbi 1998-ban 31 évesen döntött úgy, hogy elég volt. A sorminta főleg az elmúlt évtizedben lett sűrűbb, elég a 2014-ben, egyetlen remek szezon után visszavonuló védőre, Chris Borlandre, a 2015-ben 30 évesen távozó elkapóra, Calvin Johnsonra, vagy épp a Luck előtt nem sokkal szintén a rengeteg sérülés miatt az NFL-t elhagyó Rob Gronkowskira gondolni.

Calvin Johnson, Rob Gronkowski és Andrew Luck tényleg a szupersztárságot hagyták ott az egészségesebb jövőért, és ez a trend alighanem csak erősödni fog. Persze nem szabad elfeledni, hogy sok játékos évekig gyötri a testét azért a pénzért, amit Luck egy év alatt keresett meg, és hasonló fizetés mellett mások is könnyebben jutnának hasonló döntésre.

Ezzel persze egyáltalán nem azt mondjuk, hogy Luck könnyű döntést hozott, már csak azért sem, mert legalább két hetet ült rajta a csapattal, mire véglegessé vált. De nem ez a fő ok: Luck gyerekkora óta az NFL-be készült, ahol akár az egyik legjobb is lehetett volna, ezt az álmot pedig rajta kívülálló okok vették el tőle. Ez nem 40 vagy 60 vagy 100 millió dollárban mérhető dolog, erről lemondani, vagy belátni, hogy ezt hajszolni már nem egészséges, talán a legnehezebb döntés lehet.

A visszavonulása rövid távon is érezteti majd a hatását, igaz, leginkább az eredményeket nézve. A Las Vegas-i fogadóirodák gyorsan reagáltak Luck visszavonulására – úgy látják, hogy a helyére lépő irányítóval, Jacoby Brissett-tel 3-4 plusz vereség lehet idén a mérlegük, a legtöbb helyen most 6-7 győzelmet, vagyis a playoffról lemaradást várják a Coltstól, aminek a Super Bowl-győzelmi esélyei 18 az 1-hezről 40 az 1-hezre estek.

Brissettet két éve szerezték meg a New England Patriotstól, pont akkor, amikor Luck sérült volt, vagyis valamennyire már felkészültek erre a helyzetre. De persze, hogy milyen biztos a B tervük, csak most derül majd ki.