Index Vakbarát Hírportál

Természetfeletti számokkal értelmezte újra, hogy mi a csúcs

2020.01.14. 15:18

Magyar idő szerint kedd hajnalban az LSU Egyetem amerikaifutball-csapata története során negyedszer bajno lett. Ami különleges, hogy a louisianai csapat mind a négyszer a Baton Rouge-i campushoz közeli New Orleansban lett az egyetemi bajnokság legjobbja, az állam központján kívül máshol még nem sikerült nyerniük.

Mivel lényegében hazai pályán játszottak a dél-karolinai Clemson ellen, nem volt meglepetés, hogy a közönség túlnyomó többsége a stadionon belül és kívül is az LSU-nak szurkolt. A szinte már mániákus hangulatot egész szezonban erősítette a csapat, illetve az irányító, a december közepém a szezon legjobbjának járó Heisman-díjat is bezsebelő Joe Burrow kiemelkedő játéka: a döntőt végül 42-25-re megnyerő LSU a szezon során több, már eddig is lenyűgöző rekordot újreértelmezett.

A New Orleans-i döntőben az első negyed végén 7-7-tel álltak a csapatok, majd a Clemson meglépett 17-7-re, innen viszont beindult az LSU-henger, ami ellen tehetetlen volt a tavalyi bajnok. A szünetben már 28-17-re vezetett az LSU, és a harmadik negyed elején ugyan még felzárkózott a Clemson 28-25-re, a lendületük hamar kifulladt, az LSU pedig könyörületet nem ismerve, két újabb touchdownt szerezve 42-25-re nyert.

Az LSU szempontjából tulajdonképpen minden a megszokott rendben történt a döntőben is, félelmetes hatékonysággal gyűjtötték a yardokat támadásban, ami ellen egy idő után elfogyott a másik csapat ellenszere. Az LSU 602 támadóyarddal zárt a döntőben, hat touchdownt szereztek, amiből mindhez köze volt az irányító Burrow-nak: ötöt passzolva, egyet futva hozott össze, igazolva, miért is ő volt a 2019-es idény legjobbja.

Ezzel pedig nehéz volt vitatkozni. Burrow és az LSU olyan támadóstatisztikákat hoztak össze az idényben, amiket nehezen lehet normál körülmények között értelmezni. Burrow az idény 15 meccsén 60 touchdownt passzolt – ez meccsenként négyes átlag, vagyis a szezon minden egyes negyedére jutott egy passz-TD. De talán jobban jelzi, mennyire kimagasló számról beszélünk, ha azt tesszük mellé, az LSU Burrow érkezése előtt, 2014-17 között négy szezon alatt összesen nem hozott annyi passzolt touchdownt (59), mint Burrow idén egyetlen szezonban.

Emellett volt öt futással szerzett touchdownja is, mind a 60 passzolt, mind a 65 összesített új rekord az egyetemi bajnokság történetében, mindkét kategóriában a Hawaii irányítóját, a 2006-ban (statisztikai) csúcsra törő Colt Brennant előzte.

Burrow 204,6-os irányítómutatóval zárta a szezont, ami szintén új egyetemi rekord, ahogy a döntőben szerzett hat touchdown, és a döntőben szerzett 521 yard is az, de a csapat által a szezonban szerzett 726 pont is új csúcs. Egyetlen fontosabb 

Az előbbiek már önmagukban is káprázatosak egy játékostól, de Burrow-nál nem ér véget ennyivel a lista. A szezonban 5671 passzolt yardot szerzett, amivel az örökrangsor harmadik helyén áll, megosztva Case Keenum 2009-es teljesítményével. A párost csak két, egyaránt korábbi Texas Tech-irányító előző, B.J. Symons 2003-ban 5833 yardot, Graham Harrell négy évvel később 5705 yardot passzolt.

Ami Burrow-t kicsit más kategóriába helyezi a már említett Brennannal és Keenummal és a Texas Tech-párossal szemben, az az, hogy ezeket a statisztikai mutatókat az egyetemi bajnokság legkeményebb főcsoportjában hozta össze, és hogy a döntőben, a szezonban a győztes LSU mögött valóban második legjobb Clemson ellen sem torpant meg, illetve, hogy nem egy olyan passzjátékra építő csapatban halmozta a yardokat és a touchdownokat, ami az NFL-be javarészt nehezen, vagy alig átültethető képességeken alapul. Nem véletlen, hogy Brennan, Symons és Harrell tulajdonképpen elenyésző szerephez jutott csak az NFL-ben, és Keenum is inkább csak közepes játékossá nőtte ki magát a posztján.

Ezt szerettem volna elérni ötéves korom óta, felemelni ezt a trófeát, amit most visszaviszünk Louisianába. Vagyis, igazából már most is Louisianában vagyunk, szóval nem engedtük ki az államból, nem engedtük, hogy valaki idejöjjön, és elvegye ezt tőlünk

– mondta a bajnoki cím megnyerése után, a bajnoki trófeával a kezében az egyetemi bajnokság 150 éves történetének legjobb egyéni szezonját összehozó Joe Burrow, akit legközelebb már az NFL-ben láthatunk játszani. Alighanem elsőként választják majd ki a drafton, onnantól pedig csak rajta múlik, a profik közé mit tud átmenteni az LSU-csodaévből.

Ne maradjon le semmiről!

Rovatok