Különleges kapcsolat fűzi össze a Super Bowl LIV-ben szereplő két csapatot, a Kansas City Chiefset és a San Francisco 49erst. Az elmúlt nagyjából 60 évben ugyanis hat irányítón is osztoztak (ilyen vagy olyan irányú csapatváltás után), a többségük pedig az NFL-történelembe is beírta magát. Önmagában már az is furcsaság, hogy a Chiefs valaha szerzett összes győzelmének harmadát olyan irányító hozta, aki korábban a 49ersnél játszott, de ennél csak még furcsább dolgok jönnek.

Kezdjük gyorsan a hatfős listával (időrendben), aztán folytatjuk majd azzal, kire miért is érdemes emlékezni:

• Steve DeBerg – 1977-80 San Francisco 49ers, 1988-91 Kansas City Chiefs (6 másik csapat mellett)
• Joe Montana – 1979-92 San Francisco 49ers, 1993–94 Kansas City Chiefs
• Bob Gagliano – 1981-83 Kansas City Chiefs, 1986-87 és 1994 San Francisco 49ers (6 másik csapat mellett)
• Steve Bono – 1989-93 San Francisco 49ers, 1994-96 Kansas City Chiefs (5 másik csapat mellett)
• Elvis Grbac – 1993-96 San Francisco 49ers, 1997-20 Kansas City Chiefs (még egy csapatban játszott)
• Alex Smith – 2005–12 San Francisco 49ers, 2013-17 Kansas City Chiefs (jelenleg Washington Redskins 2018 óta)

Joe Montanát kell talán a legkevesebb embernek bemutatni a fenti listából. Négyszeres Super Bowl-győztes, háromszoros Super Bowl-MVP, kétszeres alapszakasz-MVP, az NFL történetének egyik legjobb irányítója. A sikerek szempontjából csak azzal a Tom Bradyvel mérhető össze, aki egyébként pont Montana játékát nézve nőtt fel, illetve példaképként tekintett rá.

Montana elsősorban hihetetlen pontosságával emelkedett ki az NFL-mezőnyből. Az első 12 idényéből 5-ször is ő volt a legpontosabb irányító a ligában, eközben jött a négy bajnoki címe, és a két alapszakaszi MVP-címéből egy. 1991-ben viszont súlyos könyöksérülést szenvedett, ami miatt a teljes 91-es szezont kihagyta, és egyetlen mérkőzéstől eltekintve 1992-ben sem játszott. Mivel a 49ers érezte, hogy közel a vég Montana számára, lecsaptak a fiatal tehetség Steve Youngra, és amikor ő bizonyított, Montanát elküldték a Chiefshez.

Itt még két évig bizonyíthatott, sőt, 1993-ban főcsoportdöntőbe vezette új csapatát és 1994-ben, utolsó NFL-idényében is ott volt a rájátszásban, de a váltás után már nem jött össze az ötödik bajnoki cím. aAzért így is az akkori legsikeresebb irányítóként vonult vissza.

15 éves távlatból nézve már furcsának tűnhet, hogy Alex Smith volt a 2005-ös draft legelső kiválasztottja (többek között Aaron Rodgerst előzve), de Smith annyira jó volt a Utah Utes egyetemi csapatban a későbbi többszörös bajnok edző, Urban Meyer alatt, hogy a San Francisco 49ers úgy érezte, Smith jelenti a jövőt. Ennek ellenére döcögősen indult az NFL-karrierje, és pont mire kezdte volna felvenni a ritmust (2011-ben eddigi legjobb szezonját, egy 13-3-as idényt hozta össze), 2012-ben agyrázkódást szenvedett. A helyére beugró Colin Kaepernick pedig egycsapásra sztár lett, úgyhogy kereshetett magának új csapatot: ez lett a Chiefs.

Innen is egy fiatal tehetség megjelenése miatt kellett mennie 2017 végén, a most a Super Bowlban érdekelt Patrick Mahomes szorította ki egy év tanulás után. Mahomes egyébként végtelenül hálás Smithnek: „Rengeteget tanultam tőle, a sikereim jó részét neki köszönhetem, főleg, hogy már a pályafutásom elején összejött mindez. Nap mint nap láttam, hogyan teszi a dolgát, hogyan készül, hogyan elemzi az ellenfelet. Semmit nem tartott vissza előlem, tanított, nagy hálával tartozom neki” – mondta a Super Bowl felvezetése során.

A folytatás felemásan alakult Smithnek: 2018-ba ugyan négy évre, 94 millióért írt alá a Washington Redskinshez, de a szezon közben súlyos, a közben elkapott fertőzés miatt 17 műtétet is igénylő lábtörést szenvedett. Emiatt kétséges, hogy a már 35 éves irányító visszatér-e még az NFL-be, bár ő szeretne még játszani.

Steve DeBerg sem tartozik a legismertebb irányítók közé, mégis 34 ezer passzolt yard fölött fejezte be pályafutását. Karrierjét a 49ersnél kezdte, első irányítóként vele alkalmazták az NFL passzjátékát forradalmasító, Bill Walsh által kidolgozott úgynevezett West Coast offense taktikát 1979-ben. Ebben sok, de rövid passzal helyettesítették részben a futójátékot.

DeBerg pályafutása során kétszer is visszavonult (1998-ban négy év kihagyás után tért vissza egyetlen idényre az Atlanta Falconshoz), középiskolásként rúdugrónak is kiváló volt, de nem ez a legkülönlegesebb vele kapcsolatban, hanem hogy

Walsh egyébként nem túl hízelgően úgy jellemezte DeBerget, mint egy játékos "aki épp annyira jó, hogy még kikapj", így nem csoda, hogy amint lehetősége volt jobbra cserélni, megtette: a fentebb már taglalt Joe Montana majd Steve Young lett az utód.

Ha csak adatlapszerűen néznénk Steve Bono karrierjét, az egy Super Bowl-győzelem, az egy Pro Bowl-jelölés és az AFC-főcsoport év játékosa díj alapján azt gondolhatnánk, hogy egy remek szezonra összeállt minden, valójában viszont a nagy érdemek között volt pár év, szóval nem egy kiemelkedő csodaszezonja volt. A bajnoki címet az 1989-es szezon után szerezte a 49ersszel, Joe Montana és Steve Young mögött, harmadik számú irányítóként, úgy, hogy a teljes szezonban 4 sikeres passza volt. 1995-ben a Kansas City Chiefsnél volt egy remek szezonja, de akkor egyből kiestek a rájátszásból.

Ilyen egyszezonos irányítóból rogyásig van az NFL padlása, szóval Bonót nem emiatt lehet kiemelni, hanem azért, mert

Bono ugyanis egyáltalán nem volt mozgékony irányító, a második leghosszabb futása a 76 yardos TD mögött egy 23 yardos meglódulás volt. De még olyan szezonja sem volt, amiben 76 yardot futott volna, sőt, a 15 éves karrierje során összesen 181 yardot futott még, tehát semmi nem indokolta, hogy évtizedeken át ő tartsa a leghosszabb, irányító által futott TD-t. De akkor mi történt azon az 1995. október 1-i meccsen az Arizona Cardinals ellen?

A második negyed elején, 0-0-s állásnál úgynevezett bootleg játékot hívott a Chiefs. Ennél az irányító éles ívben forog ki az egyik oldalra a támadófal mögül, többnyire azért, hogy passzoljon. Mivel Bonóról tudni, hogy nem túl gyors, a Cardinals vagy Marcus Allen futására számít a bootlegből, vagy egy passzra. Csakhogy nincs senki, akinek Bono passzolhatna, így minden Cardinals-védő Allenre ront. Bono pedig élete legkönnyebb feladatát hajtja végre, egy blokkoló mögött az üres pálya ellen megindulva 76 yardos TD-t szerez. Érdemes figyelni, ahogy tényleg nem látni egy idő után senkit a Cardinalstól a képernyőn. Így születnek a csodák.

Hogy Bono futását még jobban kontextusba helyezzük: az ő 76 yardos futott TD-je előtt Billy Wade 1960-ban szerzett 66 yardos TD-je volt a leghosszabb, és a kettő között eltelt 35 év alatt összesen 4 irányító által futott 50 yardnál hosszabb TD volt csak.

Bono a leghosszabb irányítófutásban csak társrekorder volt, Greg Landry 1970-ben, a Detroit Lions irányítójaként szintén összehozott egy 76 yardos futást, de őt elkapták, mielőtt touchdownt szerezhetett volna, így lett a TD-rekord Bonóé. A rekordba 2012-ben beszállt az akkor újonc Robert Griffin III is egy szintén 76 yardos TD-vel, majd 2014-ben Colin Kaepernick döntötte meg a csúcsot egy 90 yardos touchdownnal, ami mostanáig rekord az irányítóknál.

Akit lenyűgöznek a mindenféle számok, annak az SB Nation Dorktown-videóját ajánljuk a témában, amiben nagyjából minden létező statisztikai oldalról lebontják Bono nagy futását.

Grbac 1995-ben Super Bowlt nyert a 49ersszel Steve Young cseréjeként, majd 1997-ben a Chiefshez került, pont az imént taglalt Bono utódjaként. Itt 2000-ben franchise-rekordot döntött: az Oakland Raiders ellen volt egy 504 passzolt yardot hozó meccse (ez egy mai napig álló rekord, amit Patrick Mahomes idővel megdönthet majd). De nem ezek miatt lett a legszexibb sportoló.

A 196 centi magas Grbac a The Athletic cikke szerint jóképű játékos volt (ezt mindenki döntse el magának), tulajdonképpen nem is számított rossz irányítónak, sőt, egyetemistaként két rangos döntőt is megnyert összesen háromszor (kétszeres Rose Bowl-győztes és egyszeres Gator Bowl-nyertes volt). Amikor viszont a díj ügyében keresték az irányítót a a People magazintól, még csapatánál, a Chiefsnél is meglepődtek a dolgon.

Grbac maga sem értette, hogyan választhatták a legszexibb sportolónak, amikor a People aktuális száma a standokra került, csak habogott az újságírók előtt, mondván tucatnyi nála jóképűbb játékos van a csapatban körülötte.

A People magazinnál ugyanis csak felületesen követték az NFL dolgait, és egyáltalán nem Grbacból akartak legszexibb sportolót csinálni, hanem az akkori cseréjéből, Rich Gannonból. Gannon úgy jött képbe, hogy az 1997-es szezonban Grbac eltörte a kulcscsontját, így Gannonnak kellett hosszabb ideig helyettesítenie, és amikor nagyobbnál nagyobb győzelmeket szállított, felfigyelt rá Amerika és a People is, ami feltette a legszexibb sportolói listájára a Chiefsben látott játékost. Amikor következő nyáron elküldték a fotóst, hogy kapja lencsevégre a kiszemeltet, csak annyi közöltek vele, hogy a Chiefs irányítóját kell lefotózni. Ekkorra viszont már visszaszerezte a helyét a kezdőcsapatban Grbac, a fotós pedig nem nézte, ki az alany. Neki két Chiefs-irányító között semmi különbség nem volt, így lett óriási tévedés az ügy vége.

A végére hagytuk a hat közös irányítóból legkisebb jelentőséggel bíró Bob Gaglianót, aki pályafutása során összesen 13 meccsen kezdett, ebből egy volt a 49ersnél és nulla a Chiefsnél. Ő volt viszont az egyetlen, aki a Chiefstől ment a 49ershez, és nem fordítva – közben megfordult a USFL-es Denver Goldnál, majd az NFL-sztrájk alatt, pótlékként igazolt San Franciscóba. Egy megnyert meccs pedig elég volt ahhoz, hogy még négy idényre a ligában maradjon.

(Borítókép és címlapi illusztráció: Németh Sz. Péter / Index - felhasznált képek: Getty Images)