Az előző részben Houston NBA-csapatának, a Rocketsnek a kálváriáját mutattuk be. Most a Texanson a sor, amelynek a pályaíve jelenleg rendkívül hasonlít a kosarasokéhoz.

Minden kezdet nehéz

Frissen csatlakozó csapatként a Texans 2002-ben megkapta a drafton az első választás jogát, amellyel a klub az irányítót, David Carrt kaparintotta meg.

Egy évvel később kapott egy kitűnő célpontot, Andre Johnsont, aki sokat lendített az ő játékán és a csapat eredményességén is. Aztán a 2005-ös borzalmas szezon után 2006-ban ismét elsőként választhatott a drafton a csapat, amely aztán mindenkit sokkolt azzal, hogy nem a futó Reggie Bushra vagy az irányító Vince Youngra, hanem Mario Williamsre, azaz egy védőre szavazott.

Carr 2006-ban kapott egy utolsó esélyt, de nem tudott élni vele, annak ellenére sem, hogy Johnson ekkor már a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója volt.

Az irányító munkáját megköszönték, helyette Matt Schaub érkezett, aki komoly előrelépést jelentett Carrhoz képest, csakhogy a védelem továbbra sem volt NFL-szintű. Első két évében egyaránt 8–8-as mérleggel zárt a Texans (azaz végre nem negatívval), 2009-ben pedig először jött össze a 9 győzelem.

2010 jelentős visszaesést hozott neki és a csapatnak is, viszont ekkor robbant be a másodéves futó, Arian Foster, aki ebben az évben futott yardokban és touchdownokban is az élen végzett a ligában.

Két ikon és egy ellenség 

A gyengébb szereplésnek köszönhetően a csapat a 11. helyről húzhatott a később bivalyerősnek bizonyuló 2011-es drafton, és nem is lőtt mellé. Sőt, egyenesen a franchise történetének legfontosabb játékosát sikerült kiválasztani Justin James „J. J.” Watt személyében.

Wade Phillips pedig átvette a védelem irányítását, a komoly változásoknak nem is maradt el az eredménye: a Texans 2011-ben megnyerte csoportját, és története során először bejutott a playoffba, ahol még egy győzelem is összejött nekik, igaz, ott már nem Schaub, hanem T. J. Yates irányított Schaub sérülése miatt.

Egy évvel később sikerült megfejelni ezt a teljesítményt a 12–4-es alapszakaszmérleggel, Schaub az egyik mérkőzésen 527 yardot passzolt, ami holtversenyben minden idők második legmagasabb száma. 

Az ő vezetésével a Texans védelme az NFL egyik legrosszabbjából egy év alatt az egyik legjobbjává vált.

A 2013-as újoncbörzén újabb meghatározó játékost szerzett a Houston, méghozzá napjaink egyik legjobb elkapóját, DeAndre Hopkinst. Minden készen állt a nagy meneteléshez, amiből aztán ritkán látott összeomlás lett. A csapat ugyan megnyerte az első két meccsét, de aztán sorozatban 14 vereséggel zárta az idényt.

Rick Smith általános igazgató meg sem várta a szezon végét a tisztogatással, először a csapatot 2007 óta irányító Gary Kubiakot küldte el (néhány héttel azután, hogy a tréner ministroke-ot kapott), nem sokkal később pedig Schaubnak is ajtót mutatott. A pocsék mérleg újabb 1/1-es draftcetlit ért, amit a Texans a passzsiettető Jadeveon Clowney-ra váltott be.

A tréner ekkor még nem kapott teljhatalmat, viszont nagyrészt ő a felelős azért az irányítókeringőért, ami a csapatot jellemezte 2014-től 2016-ig. Először Ryan Fitzpatrick kezébe adta a labdát, de a 9–7-es, playoff nélküli idény után elköszöntek tőle. Sőt, a Texans történetének addigi legjobb támadójátékosára, Andre Johnsonra sem tartott igényt O’Brien, aki ezért a csoportrivális Indianapolishoz igazolt.

„Fitzmagic” megüresedett posztjáért Brian Hoyer és Ryan Mallett küzdött meg 2015-ben, utóbbival a mester együtt dolgozott még New Englandben 2011-ben. Az első fordulókban ide-oda cserélgette őket, ami Mallettnek nem igazán tetszett, ez pedig a viselkedésén is meglátszott, úgyhogy a csapat kirúgta. Hoyeren kívül Brandon Weeden és Yates is kapott 2, illetve 1 meccset, a csapat pedig annak ellenére, hogy ismét 9–7-tel végzett, az elit védelmének és az 1521 yardot termelő Hopkinsnak köszönhetően mégis bejutott a playoffba, hogy ott egy 30–0-s pofont kapjon a Kansas Citytől. De legalább Watt begyűjtötte a 3. „Év védője”-elismerését.

A 2016-os holtszezonban egy újabb kapitális baklövés következett, amire azóta is nehéz magyarázatot találni: négyéves, 72 millió dolláros szerződés Brock Osweilernek. A friss Super Bowl-győztes csereirányító katasztrofális teljesítményt nyújtott, egy évvel később pedig még a Texansnak kellett fizetnie azért, hogy a Cleveland Browns megszabadítsa a besült quarterbacktől.

Deshaun Watson és az elherdált csapat

A QB-káosz 2017-ben ért véget – egyelőre. A Texans a drafton húzott egy merészet, és felcserélt Deshaun Watsonért, akiről hamar bebizonyosodott, hogy óriási tehetség. Igaz, ezt O’Brien vette észre legutoljára, aki még a szezonnyitón is a limitált képességű Savage-nek szavazott bizalmat.

Watson aztán féltávnál súlyos sérülést szenvedett (akárcsak Watt, egymás után a második évben), így a playoffnak is búcsút mondhattak, ráadásul Rick Smith általános igazgató is elhagyta a csapatot személyes okok miatt. Brian Gaine vette át a helyét, de csak másfél évig volt a posztján. Watson közben felépült, és 2018-ban remekelt, igaz, többnyire az életéért kellett futnia, annyira gyenge volt a támadófal. A szezon újabb első körös playoffbúcsúval ért véget.

2019 nyarán O’Brien nem hivatalosan átvette az irányítást a csapat fölött, ugyanis Gaine-t papíron nem pótolta senki egészen 2020 januárjáig. Egy Super Bowlra pályázó csapat igazgató nélkül, ez ám az igazi komolytalanság.

Először Clowney-t cserélte el spórolás céljából egy marék szotyiért Seattle-be, majd méregdrágán megszerezte a Miamitól Laremy Tunsilt. Utóbbi tranzakciót még évekig nyögni fogja a csapat, ugyanis két első és egy második körös draftjogot adott érte a főnök. A cél nemes volt, őt szánta Watson testőrének, az ár viszont horrorisztikus.

Az átlag feletti védelem (többek között Clowney távozása és Watt újabb sérülése miatt) a liga fenekére süllyedt, de Watson, Hopkins és Carlos Hyde vezetésével ismét bejutottak a playoffba, ahol a második körben már 21–0-ra is vezettek a Kansas ellen, aztán 51–31-re kikaptak. O’Brien playhívásait már addig is sok kritika érte, de amiket ezen a meccsen elkövetett, azok alapjaiban rengették meg a vélt vagy valós tekintélyét.

Majd eljött 2020. március 16., ami nemcsak a fél világ karanténjának a kezdete, hanem O’Brien őrületének tetőfoka is. Elcserélte Hopkinst Arizonába a sérülékeny, drága és öreg David Johnsonért, ráadásul még csak első körös draftcetlit sem kapott érte, ami nonszensz.

Ha Clowney ellenértéke egy marék szotyi volt, akkor Hopkinsé a magról lefejtett, földre dobott és még meg is taposott héj.

Hopkins helyett a jóval szerényebb képességű Brandin Cooks érkezett, majdnem ugyanolyan áron.

A felemás vagy inkább negatív előjelű offszezon után a csapat jócskán alulmúlta a várakozásokat, a 0–4-es rajt után pedig megköszönték O’Brien addigi tevékenységét (rombolását), és kirúgták. Az idény persze már nem volt menthető, bár a hálaadásnapi meccsen felcsillant a remény, ugyanis remek játékkal nyert a Texans, de másnap kivágták a harmadik számú elkapót, Kenny Stillst, ráadásul néhány nappal később a második számú receiver, Will Fuller is „kidőlt a sorból”, miután megbukott egy doppingteszten.

A Houston annak ellenére végzett 4–12-es mérleggel, hogy Deshaun Watson karrierje legjobb játékát nyújtotta, az egész NFL-ben övé volt a legtöbb passzolt yard, 33 touchdownpassz mellett csak 7 intercepion szerepelt a neve mellett, a Pro Football Focus értékelése alapján pedig ő volt a 3. legjobb irányító Aaron Rodgers és Tom Brady mögött.

A lebőgés után Watsonnál kezdett betelni a pohár. A tulajdonos megígérte neki, hogy konzultál vele, mielőtt új általános igazgatót és vezetőedzőt nevez ki, ez aztán nem történt meg, az irányító a hírekből értesült Nick Caseiro és David Culley szerződtetéséről. 

Azóta nem történt előrelépés az ügyben, az irányítónak még egy év van hátra a szerződéséből, de kijelentette, hogy történjen bármi, ő már sosem lép pályára a Houston mezében.

Azóta pedig már alá is írt az Arizonához, ahol Hopkins csapattársa lesz, nem lepődnénk meg, ha sok Texans-drukker Glendale felé fordulna a következő években.

A Houston elvesztette legjobb elkapóját, legjobb védőit és valószínűleg azt az irányítót is, akihez fogható tehetség még nem dobált a franchise-ban. Igaz, jelen állás szerint Watsonnak is meredeken zuhan az értéke, a napokban ugyanis összesen 9 masszőrhölgy tett feljelentést ellene szexuális zaklatás miatt.

Ráadásul a csapatnak sem első, sem második körös draftjoga nincs a közelgő 2021-es újoncbörzén, azaz nemcsak a jelen, hanem a jövő is sötét. Ezen némileg segíthet Watson elcserélése, főleg úgy, hogy O’Brien már nem garázdálkodik a telefon közelében, amin keresztül tárgyalni lehet más csapatokkal. Ahhoz viszont egészen nagy szerencse kell, hogy találjanak egy hasonló kaliberű irányítót.

Amíg a védelem elit volt, addig a QB-poszt volt lyukas. Aztán jött Watson, de O’Brien szétverte körülötte a csapatot, a védelembe pedig átlag alatti játékosokat hozott drágán.

A szakvezető elméjének épségéért rengetegen aggódtak az elmúlt másfél évben, de most mindenki megnyugodhat: visszament az egyetemi ligába, méghozzá az Alabama támadókoordinátora lesz. Ott pedig Nick Saban biztosan kordában fogja tartani.
Ez persze a legkevésbé sem vigasztalja Houston népét. Megvoltak az alapkövek: a csapatot régóta szolgáló helyi ikon, a liga egyik legjobb elkapója és egy fiatal, szupertehetséges irányító, akiért mindenki irigyelhette a franchise-t.

És most mi maradt? Várhatóan egy hosszú építkezés. De legalább a rájátszásban nem kell aggódni, hogy mikor esik ki a csapat.