Az NFL kedvelői sokszor sérelmezik, hogy maga a versenyidőszak rövidebb, mint a holt szezon. Szerencsére utóbbinak is akadnak érdekes időszakai, mint például az amatőrjátékos-kiválasztó, azaz a draft. Több mint kétszáz fiatal játékos álma teljesül be, amikor egy NFL-csapat lefoglalja a játékjogát, és bár ez még nem garancia semmire, mégiscsak az első pozitív visszaigazolás arra, hogy megérte a befektetett idő és energia.

Az idei draftosztály több szempontból is érdekes. Nincs olyan kiemelkedő fiatal, akiről már hónapok (vagy évek) óta lehet tudni, hogy ő lesz az első számú választott. Sehol egy Trevor Lawrence, egy Peyton Manning vagy egy Andrew Luck, sőt irányítók terén átlag alatti a felhozatal. Passzsiettetőkből viszont akad néhány, köztük egy görög utánpótlás-válogatott vízilabdázó. 

Az NBA után az NFL-t is meghódítanák a görögök, az úttörő ebben Jorosz Karlaftisz lehet. Az athéni születésű passzsiettető édesapja is az Egyesült Államokban atletizált, ahol az egyetemen megismerkedett egy helyi hölggyel, akivel aztán visszaköltözött Görögországba. Négy gyermekük született, köztük Jorosz, aki az atlétika mellett a labdarúgással és a vízilabdával is próbálkozott Athénban. Utóbbi nem is ment neki rosszul, korosztályos válogatottakban szerepelt. Tizenhárom éves volt, amikor édesapja szívrohamot kapott és meghalt, édesanyja pedig visszaköltözött a gyerekekkel az USA-ba. 

Ezt pedig később a Purdue Egyetemen is megmutatta (ott már George Karlaftisként), így nem kérdés, hogy viszonylag korán elkel majd a játékjoga a drafton, egyes szakértők odáig merészkednek, hogy a top 10-be is odaérhet.

Az emberek döntő többségébe genetikailag bele van kódolva, hogy ha valami/valaki nagy sebességgel tart feléjük, akkor kitér vagy menekül. De ha ez a valaki Jordan Davis, akkor lehet, hogy csak az ima segít. Davis ugyanis a márciusi NFL Combine-on 4,78 másodperc alatt abszolválta a 40 yardos sprintet, ami már önmagában is szép eredmény, de ha hozzátesszük, hogy 198 centiméter magas és 155 kilogramm, akkor egyenesen döbbenetes. 

A védőfalember idén egyetemi bajnok lett a Georgia Bulldogsszal, elképesztő fizikai paramétereivel és atletikus képességeivel pedig rendkívül vonzó lehet majd azoknak a csapatoknak, amelyek a védőfaluk közepét szeretnék befoltozni.

Valószínűleg semmilyen vetélkedőben nem fogják milliós kérdésként feltenni, hogy vajon ki után kaphatta a nevét Coby Bryant. Pedig a cornerback 1999-ben született, amikor a néhai kosaraslegenda, Kobe még egyetlen bajnoki címet sem szerzett, igaz, a névjegyét már bőven letette. Coby viszont egyáltalán nem a nevéből él meg, ezt támasztja alá, hogy 2021-ben ő érdemelte a Jim Thorpe-díjat, amelyet az NCAA legjobb defensive backje kap meg. Mint például anno Deion Sanders, Charles Woodson, Malcolm Jenkins, Eric Berry vagy Patrick Peterson. Bryantről ennyire nem derűlátók az előrejelzések, de 2-3. számú cornerként minden bizonnyal meg fogja állni a helyét a profik között.

Az ő posztriválisa Kaiir Elam, aki szintén eséllyel pályázott a Jim Thorpe-díjra, és bár Bryant megelőzte, mégis Elamnek jósolnak fényesebb jövőt. (Ebben valószínűleg közrejátszik az, hogy Bryant két évvel idősebb.) Elam érdekes családból származik, apja, Abram Elam, valamint nagybátyja, Matt Elam is játszott az NFL-ben. Abramnek több év is kellett, mire megszilárdította a helyét, kezdőként söprögetett a New York Jetsben, a Cleveland Brownsban, majd a Dallas Cowboysban is. Mattet nagyobb tehetségként tartották számon, 2013-ban a bajnok Baltimore Ravens draftolta az első körben, ám a biztató újoncéve után rengeteget volt sérült, végül kikopott a ligából, jelenleg Kanadában, a CFL-ben vitézkedik. A két testvér szörnyű traumákat élt át, ugyanis két bátyjukat, valamint a nővérüket, Christinát is meggyilkolták.

Kaiir szerencsére békésebb környezetben nőhetett fel, és mivel édesapja NFL-karrierje révén stabil volt a család háttere, az alvilági drámákból is kimaradt. Amíg apjának és nagybátyjának a sport jelentette a kiutat, ő sosem szorult rá, és ezt a szülei is mindig elmondták neki, ráadásul mindig is átlag alatti játékosnak számított. 

Nagy valószínűséggel az 1-2. körben már le fog rá csapni valamelyik csapat.

David Ojabo több szempontból is érdekes, és az ő megítélése körül is rengeteg a kérdőjel. A 21 éves külső linebacker Nigériában született, hatéves korában a családjával együtt Skóciába költözött. 16 évesen az Egyesült Államokba tette át székhelyét abból a célból, hogy profi kosárlabdázó váljon belőle. Aztán kiderült, hogy brutális testfelépítéséhez elképesztő sebesség társul (több mint egy mázsával is 10,8 másodperc alatt futotta le a 100 métert), úgyhogy azt tanácsolták neki, térjen át az amerikai futballra. Érettségi előtt már tolongtak előtte az egyetemek, amelyek ösztöndíjjal kecsegtették, ő végül a Michigant választotta, mert az ottani időjárás Skóciára emlékeztette. 

A draftot felvezető időszak egyik legrémisztőbb jelenetsora is az ő nevéhez köthető sajnos. A felmérő után Ojabo visszatért a Michiganre, ahol a szokásoknak megfelelően részt vett a helyi Pro Dayen. Ez az az alkalom, ahol az NFL-csapatok megfigyelői és edzői ismét tanulmányozhatják a fiatal tehetségeket különböző gyakorlatok közben. Ojabo az egyik feladatnál Achilles-ín-szakadást szenvedett, ami már önmagában borzalmas, az viszont egyenesen vérfagyasztó volt, ahogy a játékosmegfigyelők ügyet sem vetettek a földön fekvő sérült játékosra, és elindultak a következő bemutatóra. Újabb bizonyíték arra, hogy az NFL-ben az empátia nem létező fogalom.

Noha már beszéltünk jócskán megtermett fiatalokról, mindannyian elbújhatnak (talán szó szerint is) Daniel Faalele mögött. 206 centijével és 172 kilójával igencsak tekintélyt parancsoló a megjelenése, de ez még nem jelenti azt, hogy jó játékos lesz belőle. Mindössze 17 évesen ismerkedett meg a sportággal, miután néhány egyetemi toborzó szeme megakadt rajta Ausztráliában egy rögbimeccsen. Azóta egyenletes ütemben fejlődik, de még mindig eléggé nyers és képzetlen; sebességgel, fürgeséggel, technikával könnyen meg lehet verni. Ugyanakkor minden tanítható, kivéve a méret, az NFL.com analízise alapján pedig kezdő szintű játékos válhat belőle, amennyiben képes még fejlődni.

Egyetemi pályafutását egyébként ezzel a bulldózer-TD-vel zárta:

A végére hagytuk az irányítókat, közülük most kettővel foglalkozunk.

Carson Strong lehetne a legígéretesebb, hiszen az elemzők szerint övé az egyik legerősebb kar, és a pontosságán sem kell sokat dolgoznia, sőt. A jobb térde viszont olyan állapotban van, hogy csodaszámba megy az is, hogy tud futni. 

Ennek ellenére remek számokat hozott, és a tehetségéhez sem fér kétség, a kórtörténete viszont biztosan sok csapatot fog elrettenteni. Még így, „fél lábbal” is elkelhet az első körben, de rendkívül kockázatos húzás, emiatt szinte lehetetlen megtippelni, mikor választják ki.

Matt Corral sok szempontból Strong ellentéte. Kisebb és gyengébb, viszont jóval mobilisabb, és gyorsabban is hoz döntést. Igaz, azok nem mindig jók, képes ziccerbe hozni a védelmet. A karerő és a pontosság nála is rendben van, de hiába fut jól, a zsebből nagyobb biztonsággal passzol, mint mozgás közben. Néhány szakíró szerint éretlen, ezért (és a mérete miatt) Baker Mayfieldhez hasonlítják, ami mostanában nem a legjobb ajánlólevél. Többen azt rebesgetik, hogy a Seattle Seahawks benne látja Russell Wilson utódját, és bár a 9. helyen hatalmas meglepetés lenne, ha az ő nevét mondaná be Roger Goodell, a második körben viszont már realitás lehet ez a házasság. Már ha addig el nem viszik.

Ilyenkor persze nemcsak az érintett játékosok, hanem a szurkolók is tágra nyílt szemmel figyelik, mihez kezd kedvenc csapatuk a rendelkezésre álló draftjogokkal. Egy jól sikerült draft jelentős fordulatot eredményezhet szinte azonnal egy franchise-nál, ellenkező esetben viszont évekkel visszavetheti az építkezést. Az emlékezetes pillanatok akkor is garantáltak, ha Bill Belichick ezúttal nem a kutyájára bízza a választást, a címvédő Los Angeles Rams például olyan helyszínen fogja meghozni a döntéseket, ahol alighanem bárki eltöltene egy-két órát.

Az idei draftsorrend

1. Jacksonville Jaguars
2. Detroit Lions
3. Houston Texans
4. New York Jets
5. New York Giants
6. Carolina Panthers
7. New York Giants (a 2021-es drafton cserélt fel a Chicago Bears Justin Fieldsért)
8. Atlanta Falcons
9. Seattle Seahawks (a Denver Broncos adta a Russell Wilson-cserében)
10. New York Jets (a Seattle Seahawks adta a Jamal Adams-cserében)
11. Washington Commanders
12. Minnesota Vikings
13. Houston Texans (a Cleveland Browns adta a Deshaun Watson-cserében)
14. Baltimore Ravens
15. Philadelphia Eagles (a Miami Dolphins adta a 2021-es drafton)
16. New Orleans Saints (az Indianapolis Colts adta a Carson Wentz-cserében a Philadelphiának, és az 1/16+1/19+6/194 = 1/18+3/101+7/237+2023/1+2024/2 cserében mozgott New Orleansba)
17. Los Angeles Chargers
18. Philadelphia Eagles (a Saintstől, lásd az 1/16-os cserét)
19. New Orleans Saints (az Eaglestől, lásd az 1/16-os cserét)
20. Pittsburgh Steelers
21. New England Patriots
22. Green Bay Packers (a Las Vegas Raiders adta a Davante Adams-cserében)
23. Arizona Cardinals
24. Dallas Cowboys
25. Buffalo Bills
26. Tennessee Titans
27. Tampa Bay Buccaneers
28. Green Bay Packers
29. Kansas City Chiefs (a San Francisco 49ers adta a 2021-es drafton a Miaminak, a Dolphins pedig a Tyreek Hill-cserében a Chiefsnek)
30. Kansas City Chiefs
31. Cincinnati Bengals
32. Detroit Lions (a Los Angeles Rams adta a Matthew Stafford-cserében)

(Borítókép: George Karlaftis a Draft Combine-on. Fotó: Getty Images)