Lamar Jackson az új generációs irányítók egyik úttörőjeként került az NFL-be 2018-ban. Már az ezt megelőző években is egyre tendenciózusabban draftoltak olyan quarterbackeket a csapatok, akik nemcsak a levegőben, de a földön is komoly veszélyt jelentenek az ellenfelek védelmére, elég csak Cam Newtonra, Russell Wilsonra, Colin Kaepernickre, Deshaun Watsonra vagy az isteni Tim Tebowra gondolni. A hat évvel ezelőtti játékosbörze kifejezetten erősre sikeredett, hiszen Jackson előtt olyan kiválóságok keltek el, mint Baker Mayfield és Josh Allen.

Természetesen ha futó-irányítókról beszélünk, akkor Michael Vick neve mellett nem lehet elmenni szó nélkül, 2001-ben ugyanis olyan színt hozott az NFL-be, amit addig ritkán lehetett tapasztalni. Ebben az esetben a szavak kevesek ahhoz, hogy érzékeltessük, milyen hatással volt Vick a ligára, így egy YouTube-ra felkerült karrierhighlights-ot hívunk most segítségül. Egy apró történetet mindenesetre elmesélnénk az irányító poszt egyik legnagyobb forradalmáráról.

Édesanyja mindenben segítette

Lamar Jackson és Michael Vick között számos alkalommal vontak már párhuzamot – hozzátesszük, nem véletlen –, hiszen náluk atletikusabb irányítót nem igazán lehetne mondani a ligában. Vick már Jackson pályafutása elején úgy vélte, hogy a baltimore-i irányító még nála is nagyobb karriert futhat be, és minden jel arra utal, hogy nem tévedett. Nem indult azonban ennyire egyszerűen Lamar Jackson karrierje.

Vickhez hasonlóan Jacksonnak is nehéz gyermekkora volt: ugyanazon a napon veszítette el édesapját és nagymamáját az ekkor még csak nyolcéves fiú. Édesanyja, Felicia Jones egyedül maradt Lamarral és öccsével, valamint két húgukkal. Az asszony is tudta, a sport lehet az egyetlen kiút a család számára ebből a nehéz helyzetből, ezért mindent megtett, hogy fiából profi atlétát faragjon.

Sokan segítettek nekem fiatalkoromban, hogy jobb legyek, de a legjobb edzőm az első volt: anya. Ezt nem csak azért mondom, mert vigyázott rám, és bátorított, hogy folytassam a futballt, de valójában arra készített, hogy a legjobb legyek. Sosem felejtem el azokat a hosszú futásokat a közelünkben lévő hídon, napjában többször, legyen kint bármilyen idő

– emlékezett vissza Jackson, aki a futások után futballfelszerelésre váltott, és a hátsó kertben gyakorolt édesanyjával.

A kemény munka kifizetődött, középiskolás éveit a Boynton Beach középiskolán töltötte, ahol nem akármilyen játékot mutatott. Két év alatt összesen 3887 yardig, 53 touchdownig jutott, és mindössze csak kilenc alkalommal adta el a labdát, nem csoda tehát, hogy olyan egyetemi kérői akadtak, mint a Clemson, az Auburn vagy a Louisville. Végül utóbbi mellett döntött, ugyanis azt az ígéretet kapta, hogy nem használják punt visszahordóként – ami a sportág egyik legveszélyesebb játékeleme –, csak irányítóként számítanak rá.

Hiába az ígéret, az első edzéseken többször is kipróbálták visszahordóként Jacksont, mígnem az egyik tréning után megcsörrent Bobby Petrino vezetőedző telefonja, a vonal túlvégén Felicia Jonesszal, aki világossá tette, fia csak akkor marad Lousville-ben, ha kizárólag irányítóként számítanak rá. Ettől kezdve Jacksont soha nem tették fel visszahordóként.

Minden egyéni díjat bezsebelt, de a kritikusok nem csendesedtek el

A 2015-ös évben a 12 meccsből nyolcszor Jackson kezdett, a Cardinals pedig 8–5-ös mérleggel zárta az alapszakaszt. Lamar passzjátékban teljesen átlagos teljesítményt mutatott, lábon viszont nem lehetett megállítani. Aztán jött a 2016-os szezon, amikor egész Amerika megtanulta, ki is az a Lamar Jackson. Az első mérkőzés első félidejében egyetemi rekordot állított fel, 8 touchdownt szerzett (hatot passzolva, kettőt futva), és ez még csak a kezdet volt. Az ország legjobb csapataiból is bohócot csinált, majd az év végén bezsebelt minden egyéni elismerést, köztük a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-trófeát – a legfiatalabb nyertesként – és az év emberének járó Walter Camp-díjat.

Ekkorra az újságírók és a szakma is nagy elvárásokat támasztott a fiatal irányító elé, aki 2017-ben is tartotta a tőle megszokott színvonalat, passzpontossága azonban aggodalomra adott okot: még mindig nem érte el a 60 százalékot sem (59,1). 2018 januárjában Jackson bejelentette, hogy részt vesz a drafton annak ellenére, hogy a szakértők számos kritikát megfogalmaztak vele kapcsolatban, egyesek pedig azt javasolták neki, hogy atletikussága miatt váltson posztot, és játsszon inkább elkapóként – ahogyan tette azt korábban Hines Ward, Julian Edelman, Antwaan Randle El, vagy Terrelle Pryor. Jackson erről hallani sem akart, és mindenki számára világossá tette, hogy irányítóként képzeli el jövőjét.

Berobbant az NFL-be, majd jött az első nagy pofon

A draft első körének utolsó, 32. helyén a Baltimore Ravens vitte el Lamar Jacksont, akit a 2013-as Super Bowl-győzelem után csillagászati összeggel megdobott Joe Flacco cseréjeként képzeltek el. Az élet azonban másképp gondolta. Joe Flacco csípősérülést szenvedett a Pittsburgh Steelers elleni mérkőzésen, így a Cincinnati ellen már Jackson irányította a Ravens támadósorát. Nagyjából hozta azt, amit elvártak tőle: 19 passzából 13 volt sikeres 150 yardért, dobott egy interceptiont, emellett pedig 117 yardot szorgoskodott össze futásokból, ami klubcsúcsot jelentett, a Ravensnek pedig 24–21-es győzelmet a csoportrivális ellen.

Amikor Lamar kezdett, szinte verhetetlen volt a Baltimore – egyedül a Konferenciát megnyerő Kansas City Chiefstől szenvedtek vereséget, azt is hosszabbításban. Aztán a rájátszásra valami megváltozott, Jackson árnyéka volt önmagának a Chargers elleni mérkőzés első három negyedében, mindössze 25 yardot passzolt ez idő alatt. Az utolsó játékrészre összekapta magát, de ez kevés volt a fordításhoz, a Ravens kizúgott a playoffból.

A csalódást keltő szereplés után a szurkolók sokat támadták a fiatal irányítót, és Flaccót visszakövetelték a csapatba. John Harbaugh-éknak azonban más elképzelésük volt. Flaccót elcserélték a Denver Broncoshoz, a Ravens pedig Lamar Jacksonra kezdte építeni a jövőt – és milyen jól tették.

Csattanós választ adott, MVP lett másodévesként

2019-ben tövig nyomta a gázpedált Lamar Jackson, bizonyítva, hogy jó döntést hozott az edzői stáb. Rögtön az első mérkőzésen szenzációs játékot mutatott, az NFL történetének legfiatalabb irányítójaként érte el a tökéletes, 158,3-as irányítómutatót. 20 passzából 17 volt sikeres, 324 yardot és 5 TD-t hozott össze, a Ravens pedig valósággal lemészárolta a Miami Dolphinst, 59–10-re győztek. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón csattanós választ adott a már sokat emlegetett kritikákra, minthogy „nem tud dobni” és „leginkább egy olyan futójátékos, aki ezen a poszton szerepel”. Saját teljesítményét értékelve mindössze annyit mondott,

nem is rossz egy futótól.

Olyannyira nem, hogy a Baltimore a hullámzó szezonkezdet után – két győzelmet követően becsúszott két fájó vereség a Kansas City Chiefs és a csoportrivális Cleveland Browns ellen – 14–2-vel zárta az alapszakaszt, első kiemeltként várva a rájátszást. Lamar többek között legyőzte a Russell Wilsonnal felálló Seattle Seahawkst és a Tom Brady vezette New England Patriotsot is, a Cincinnati elleni 49–13-as győzelem alkalmával pedig ismételten tökéletes irányítómutatóval végzett. Nem is rossz egy futótól, nemdebár? A Ravensnek még az a luxus is belefért, hogy az utolsó fordulóban pihentette kezdőit, Jacksont így a lábon szintén nem ügyetlen Robert Griffin III pótolta.

Az NFL-ben örök kérdés, hogy egy már biztos rájátszásba jutott csapat pihentesse-e a kezdőit az utolsó héten, ezzel is megóvva őket az esetleges sérülésektől, vagy játsszon mindenki, hogy a játékosok ne essenek ki a ritmusból. A tapasztalat sokszor azt bizonyítja, hogy hibás döntés az edzők részéről, ha az előbbi utat választják, ez pedig a Ravensnél sem volt másképp. Első kiemeltként két hetet pihenhettek a baltimore-i kezdők, ezalatt pedig mintha elfelejtettek volna focizni. A hatodik kiemelt Tennessee Titans felmosta a padlót a hazai csapattal. A Ravens a negyedik negyedre 22 pontos hátrányt szedett össze, és végül szerzett touchdown nélkül esett ki a playoffból.

Mivel az év legértékesebb játékosának járó MVP-trófeát az alapszakaszi teljesítményükre kapják a játékosok, így nem is volt kérdés, hogy 2019-ben kit illet meg ez a díj: mind az ötven szavazatot begyűjtve Lamar Jacksont választották a legértékesebb játékosnak. Erre korábban egy bizonyos Tom Brady volt csak képes, akire nem véletlenül aggatták rá a „kecske” jelzőt (angolul G. O. A. T., azaz Greatest Of All Time, a valaha volt legjobb).

Keserű koronás évek

2020 minden szempontból furcsa évet produkált, nem csak a sport-, de az egész világ számára, ekkorra kezdett terjedni a koronavírus. Az emberek karanténban voltak kénytelenek élni mindennapjaikat, elmaradt az olimpia, és az NFL-t is alapjaiban lehetetlenítette el a vírushelyzet. Jackson is elkapta a Covidot, így ki kellett hagynia a Pittsburgh elleni mérkőzést. Végül ez a szezon sem úgy ért véget, ahogy Baltimore-ban szerették volna, de megtört a jég, már ami Lamar Jackson rájátszásteljesítményét illeti: a Ravens visszavágott az előző évi vereségért a Titansnek, hogy aztán Buffalóban egy csúfos zakóval búcsúzzon a szezontól.

Ahogyan a 2021-es és a 2022-es bajnokság sem volt az igazi. Előbbi idényben ugyan Jackson jó játékot mutatott, franchise-rekordokat döntögetett, és év végén beválasztották a Pro Bowl-keretbe, csapata csalódást keltő 8–9-es mérleggel zárt csoportja utolsó helyén. 2022 biztatóan indult a Ravens számára, de a szezon második részében Jackson összeszedett egy szalagsérülést, így többet már nem lépett pályára.

Az MVP-cím szinte elvehetetlen Jacksontól, de ennyivel biztosan nem elégszik meg

Így jutunk el a 2023 márciusáig, amikor az irányító nyílt levelet címzett szurkolóinak, amelyben bevallotta, hogy a hónap elején elcserélését kérte a Ravenstől, mivel úgy érezte, a klub nem becsüli meg eléggé. A patthelyzet 2023. április 27-én ért véget, amikor Jackson 260 millió dollárért aláírta az ötéves szerződést, amelyből 185 millió dollár garantált. A baltimore-i nyolcas tehát maradt, és ennél aligha hozhatott volna jobb döntést.

Odell Beckham Jr., a csapat elkapójának néhány nappal ezelőtti mondata tökéletesen megmutatja, mekkora lehetőség előtt áll idén a Baltimore. Beckham azt nyilatkozta, hogy „a Ravens a legjobb csapat, amelyben valaha játszott”, ez pedig már csak azért is nagy dolog, mert tagja volt a Los Angeles Rams 2021-es bajnokcsapatának, ami gyakorlatilag egy álomcsapattal ért fel. 

Jackson nemcsak a statisztikákat nézve szolgált rá idén az MVP-címre, de a mutatott játéka is erre predesztinálja. Az eddig lejátszott 16 mérkőzésén 3678 yardot passzolt, és ami ennél is durvább, 821-et futott, amivel csapaton belül a legjobban áll. Kiosztott 24 TD-passzt, ötöt pedig ő maga futott meg. Összesen hét interceptiont dobott, ami abszolút nem számít soknak, viszont öt fumble-je is volt, ami akkor is soknak számít, ha a játékában mindig ott van ez a veszély. Van egy jó és egy rossz hírünk a Baltimore Ravens szurkolóinak, kezdjük az előbbivel:

• mindenképp biztató jel, hogy az alapszakasz végére olyan üzemi hőmérsékletet ért el a csapat, amivel előbb sikerült legyőzni a bombaformában lévő 49erst, majd lemészárolni a szintén ligaelithez tartozó Dolphinst,
• itt jön viszont a feketeleves, a Ravens ugyanis újra elkövetheti 2019-es hibáját. Akkor szintén konferenciájuk élén zártak, az utolsó forduló eredményétől függetlenül – ahol mit ad isten, éppen a Pittsburgh ellen játszottak, és kaptak ki –, majd a rájátszás előtti két hét pihenő soknak bizonyult, és simán kizúgtak. 

Biztosan állíthatjuk, hogy a 2023-as Lamar Jackson egy sokkal komplettebb és készebb irányító, mint amilyen 2019-ben volt, de mint tudjuk, az ördög nem alszik...