„A zürichi Eb eredményei, ahol Nagy Britannia és Franciaország dominált, nem hagyott nekünk más lehetőséget. A fekete atléták, akik a brit csapat vázát alkották, 14 érmet szereztek a csapatuk 23 medáljából. Mi közben semmit sem tettünk azért, hogy fiatal fekete tehetségeket beépítsünk a csapatunkba, hogy megőrizzük a vezető helyünket Európában és a világban" – mondta Valentin Balahnyicsev, az orosz szövetség elnöke.

Az oroszok a zürichi Európa-bajnokságon csak három aranyat, összesen 22 érmet szereztek, és ezzel a negyedik helyen végeztek az éremtáblázaton. Balahnyicsev példája nem a legjobb, Nagy-Britanniában és Franciaországban mindig is sok afrikai és ázsiai bevándorlókból kikerülő sportoló volt, a legtöbbjük már másod- vagy harmadgenerációs. Bár még előfordul, ritkán élnek honosítással.

Más országok viszont nagyon komolyan rámentek arra, hogy gyors sikerek érdekében megvegyék a legjobb atlétákat, ügynökkel vadásszák a fiatal tehetségeket.. Ebben eddig leginkább Katar és Bahrein járt élen, olimpiai és világbajnoki érmeket is hoztak már nekik a honosított kenyai és etiópiai futók. Az ő példájukat követi Törökország és a sportnagyhatalommá nőni igyekvő Azerbajdzsán.

Zürichben a női 1500-on Sifan Hassan és Abeba Aregawi harcolt az első helyért, mindketten etiópiai születésűek, de Hollandiának és Svédországnak szereztek érmet. Őket azonban nem a sportpolitika vezette országváltáshoz. Hassan menekültként érkezett Európába, míg Aregawi házassággal szerzett svéd állampolgárságot.

A példákból látszik, Oroszország kétféle úton juthat hozzá klasszisokhoz, vagy bevásárol, vagy ha szerencséje van, önszántukból választják néhányan az országot. Kísérletek már vannak, az idei, Kazanyban rendezett országos bajnokságon kenyai futók indultak ötezren és háromezer akadályon is, de egyiken sem tudtak nyerni. Ennél azonban jóval nagyobb lehet a merítés, Balahnyicsev legalább száz olyan külföldiről tud, akik a tatárföldi sportakadémiára akarnak bekerülni.