Femi Ogunode 9.93-mal új Ázsia-rekordot állított fel százméteres síkfutásban az Ázsiai Játékokon (ÁJ). Hiába lett ő az első tíz másodpercen belüli ázsiai futó – aki már Usain Boltnak is üzent, hogy megveri – , nem mindenki ünnepli a katarit. Leginkább azért, mert eredetileg nem katari, hanem nigériai.

„Ez nem fair, magasabbak és hosszabbakat is tudnak lépni. Sokkal erőteljesebbek és atletikusabbak. Fizikailag hátrányban vagyunk" – méltatlankodott a százon második kínai Szu Ping-tien (Su Bingtian). Hozzá csatlakoztak japán és koreai sprinterek is, majd középtávfutók is arról beszéltek, hogy egészen más dimenzióban lévő ellenfeleket kéne legyőzniük.

Kifakadásuk némileg érthetetlen: az afrikai sportolók importja nem most kezdődött, és ha mondjuk a világ asztaliteniszében nézünk körül, akkor meg azt látjuk, tele vannak a csapatok ázsiai honosítással.

Az azonban tény, a Ázsiai Játékok mini Afrika-bajnokság is lehetne a hosszútávfutó számokban, és a sprinterek között is találni pár országváltó sportolót. A sportolóimportban két olajállam, Katar és Bahrein a legaktívabb, de az Egyesült Arab Emirátusok is kezd felzárkózni hozzájuk. Számtalan futót igazoltak már le az elmúlt tíz évben, olimpiai és világbajnokot is szereztek már így maguknak.

A 2006-os Ázsiai Játékokon a férfiak közép- és hosszútávfutó számaiban nem is nyert más aranyat, csak kenyai születésű atléta. Négy évre rá sem sokat változott a trend, férfi öt- és tízezer méteren mind a hat érmet afrikai származású szerezte meg.

A mostani dél-koreai ÁJ-n is dominálnak a honosítottak. Női 400 méteren a nigériai Oluwakemi Adekoya nyert Bahreinnek, míg tízezren az eredetileg etióp Alia Saeed Mohammed szerzett aranyat az Egyesült Arab Emirátusoknak, 3000 akadályon megint Bahrein kapott egy importaranyat Ruth Jebettől . A férfi ötezer méter is érdekesen alakult: a marokkói katari Mohamad Al-Garni nyert a bahreini színekben induló, ám eredetileg etióp, illetve kenyai Alemu Bekele és Albert Kibichii Rop előtt.

Az egyik sportvezető szerint az importsportolók sorvasztólag hathatnak egy-egy ország sportjára.  Nem számol azzal, hogy a sikerek motiválók is lehetnek, vagy példaképként állíthatóak a legjobb sportolók a gyerekek elé. „Ha sorra veszik a sportolókat, a sajátjaik abbahagyják az edzéseket. Ez nem kifizetődő egyetlen ország sportjának sem."

Ezt a nézetet azonban nem mindenki osztja, a Mohammed mögött második Ting Csang-csing (Ding Changqin) szerint az afrikai ellenfelek még nagyobb erőfeszítésekre sarkallják őket. És az is látni kell, hogy Katar például nemcsak honosít, hanem rengeteget költ utánpótlás-nevelésre is, és az akadémiáikon sok hazai gyerek is készül.

A honosítás egyre több országban népszerű, Európa több országában is próbálkoznak ezzel, valahol sokat fizetnek egy-egy sportolóért, de az is gyakori, hogy menekültekből kerülnek ki sztáratléták. Érdekes, hogy az oroszok is úgy gondolják, hogy csak honosított sportolókkal tudják megtartani vezető szerepüket.