Nagy Katalin nevét pár hónapja ismerte meg a világ, amikor az ultrafutók legendás versenyén, a Spartathlonon a második helyen végzett, és sokáig versenyben volt a háromszoros győztes Lubics Szilviával is.

Túl sok ideje nem volt regenerálódni, három hónapon belül a második 240 kilométer feletti versenyét tudta le. Lőrincz Olivér edző, aki Nagy mellett Lubiccsal is dolgozik, elmondta, némileg kényszerből választották ezt az Arizonában rendezett Desert Solstice-t. A 24 órás világbajnokságra január 10-éig lehet kvalifikálni, és úgy érezték, hogy Nagy tavaszi eredménye nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy bekerüljön az amerikai csapatba.

A futónő is attól félt, hogy lesérülhet, mert közel volt a két nagy versenye, de jól reagált a terhelésre a Spartathlon után is. Az arizonai versenyen is csak az utolsó két órában voltak lábfájdalmai.

Előzetesen 140 mérföld (225 km) teljesítését tűzte ki maga elé, de az utolsó két órában már érezte, hogy meglehet a 150 mérföld (241,4 km), végül ezt is túlszárnyalta.

„Komolyabb holtpontom nem volt. Fejben tudtam, mit akarok. Éjszaka nem volt jó a gyomrom és zavart a hideg. Három órán keresztül nem sok mindent ettem, de tudtam, új erőre kapok, mielőtt feljön a nap.”

Azt, hogy éppen hogy áll, egy kijelzőn folyamatosan követni tudta. Az ellenfelekre csak az utolsó két órában kezdett el figyelni, az utána következő nő körülbelül hat és fél kilométerrel volt mögötte, már csak tartania kellett a tempóját, hogy meglegyen a győzelem.

A futás monotonitásával sokan nehezen birkóznak meg, változatos terepen is sokakat felőröl a hosszútávú verseny, de egy négyszázas pályán az állandó körözés még jobban megterhelheti a pszichét. Ultrafutók arról szoktak beszámolni, hogy az állandó kanyarodás miatt verseny közben még meg is rövidül az egyik lábuk, nem véletlen, hogy kétóránként megfordítják a körözés irányát.

Nagy elég könnyen kezelte ezt a helyzetet és a 609 kört. „Nekem nincs problémám a négyszázas pályával. Sőt, szeretem, ha emberek vannak körülöttem és látom a segítőimet, ha csak átnézek a pálya másik oldalára. Futás közben próbálok a pozitív dolgokra gondolni, szerencsés vagyok, mert vannak órák, amikor teljesen kikapcsolok. Amikor a gyomorproblémák jönnek, akkor nehéz elkalandozni, de akkor is van segítségem. Egyik kedves barátnőm szavaira gondolok: »Ha a test szenved, a lélek kivirágzik« Ez általában segíteni szokott.”

Nagy négy év alatt lett az egyik legjobb ultrafutó. „Gyerekkorom óta sok mindent kipróbáltam, de a futás tetszett a legjobban. Itt tudok leginkább kikapcsolódni, meditálni, feltöltődni. 2010-ben futottam az első maratonomat Budapesten. Egy évvel később kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne, ha növelném a távot. 2012-ben egy 80 kilométeres ultrán indultam, azon a napon döntöttem el, hogy ultrafutó leszek.”

Nagy arról számolt be, hogy ahogy Magyaroszágon, úgy az USA-ban is nagyon összetartó az ultrások közössége, és évről évre egyre többen próbálják ki magukat a maratonnál hosszabb távokon, sok a 30 év alatti futó is.