Az orosz atlétikát az utóbbi hónapokban elsöpörte a doppingbotrány, eközben szinte észrevétlenül vonult vissza egyik világsztárjuk, a 800 méteres síkfutásban olimpiai bajnok Jurij Borzakovszkij.

Amikor Borzakovszkij a világ élvonalába került, mindenki csak lesett, senki sem értette, mit csinál a pályán. Az első körben látszólag kocogott, messze lemaradt mindenkitől, majd a másodikban óriási tempóra kapcsolva, valahogy mégis mindig odakeveredett a mezőny elejére, és sokszor nyert.

A laikusok elsőre azt gondolhatták, ez az ember hülye, nem tud futni, de közben a taktikáról, irambeosztásról és önmagáról az egyik legtöbbet tudó, zseniális 800-as futó volt. És igazából nem csinált mást, mint hogy nagyjából két egyforma kört futott, míg ellenfeleinek nagy része lüktető iramban haladt, azaz a második négyszázat lassabban tették meg, mint az elsőt. 

Itt egy videó a 2001-es brüsszeli Golden League-versenyről, amin jól látszik, hogy szinte a semmiből előtörve képes nyerni, az első kör végén még a nyolcadik körülbelül két másodperc hátránnyal:

Borzakovszkij hosszú sérüléses időszak után már a nyáron bejelentette, hogy felhagy a versenyzéssel, de csak most vasárnap búcsúzott el végképp a közönségtől egy fedett pályás versenyen.

Az orosz középtávfutó már 18 évesen berobbant az élmezőnybe, mikor 2000-ben fedett pályás Eb-t nyert, öt tizeddel verte Nils Schumannt és Korányi Balázst. Ebben az évben az olimpiai döntőbe is bejutott, ahol hatodik lett. A 2001-es edmontoni vb-t kihagyta, pedig fedett pályán világbajok lett, és szabadtéren is  félelmetes formában volt: augusztus végén 1:42.47-et futott, ami még most is a világ tizedik legjobb ideje.

Az a hajráján is látszott, hogy eszméletlenül gyors, ezért is próbálta ki magát 400 méteren is, de nem ért el vele túl nagy sikereket. 2003-ban újabb 800-as sikert ért el, második lett a párizsi vb-n. Karrierjének csúcspontja az athéni olimpián volt, a szokásos taktikájával nyert, bámulatosat hajrázott az utolsó ötvenen, és így megverte a világcsúcstartó Wilson Kipketert is.

Ilyen magasra később már sosem jutott, de bebetonozta magát a világelitbe, még négy vb-n indult, és csak egyen nem nyert érmet. Helsinki ezüstje és oszakai bronza után negyedik lett Berlinben 2009-ben, majd két év múlva újra bronzérmes lett Teguban.

2012-ben még egy Európa-bajnoki címmel jelezte, hogy a 800 egyik legnagyobb alakja, de gyorsasága megkopott már. A londoni olimpián, ahogy négy évvel korábban Pekingben, már be sem jutott a döntőbe. 2013-ban a hazai, moszkvai vb-n akart még egy nagyot dobni, de sérülése megakadályozta a zavartalan felkészülésben, leégni meg nem akart, így inkább el sem indult, és már csak az volt kérdés, mikor hagyja abba.

Az ARD által kirobbantott doppingbotrány már az orosz szövetségi kapitányt és elnököt is lemondatta. Felmerült az is, hogy a versenyzői karrierjét abbahagyó Borzakovszkij legyen az új kapitány.

Az orosz atlétika egy másik zsenije, a rúdugró Jelena Iszinbajeva lelkesen is fogadta ezt az ötletet, de a sportminisztérium dönt, ahol azért erős hátrányként értékelik, hogy Borzakovszkijnak nincs vezetői tapasztalata.