„Nekem is meglepő volt, hogy mennyi újságírót és tévést kezdtem el érdekelni. Az atlétikáról sokszor mondják, hogy nincs igazán reklámértéke, azt hiszem, erre most kicsit rácáfoltam. Az utcán azért még nem állítanak meg, igaz, az Eb óta csak három napot voltam otthon, Szegeden, ahol élek, és a Békéscsabán, ahová a klubom köt, azért már eddig is tudták, ki vagyok” – mondta az Európa-bajnok.

Az Eb-győzelem csak egy állomás volt Márton szezonjában, azóta Portugáliában már szerzett egy második helyet a téli dobó Európa-kupán, és megkezdett egy edzőtábort is.

Az utóbbi években, ha a magyar válogatott világversenyre indult, mindig a kalapácsvető Pars Krisztiánt emlegették egyértelmű éremesélyesként, tavalyi szabadtéri harmadik helye és idei győzelme után azonban Márton még inkább biztos pontja a hazai atlétikának. „Nem érzem tehernek, inkább megtisztelőnek, hogy esélyesként számítanak rám. Amikor versenyekre megyek, nem nagyon szeretek esélyeket latolgatni, hiszen nem csak az én részemen múlik, mi lesz a vége. A rajtlista ismeretében nagyjából azért már lehet látni, hogy milyen eredménnyel lehet érmet hozni. A prágai Eb előtt azt gondoltam, hogy érmes lehetek. Az edzéseken úgy tűnt, hogy jó formában vagyok. A selejtezőben pedig egyértelmű lett, hogy a belorusz és köztem fog eldőlni. Évek óta nagy ellenfelei vagyunk egymásnak, most is legyőztem, de a zürichi Eb-n is mögöttem végzett negyedikként.”

Márton az Eb-n a harmadik sorozatig vezetett 18,39-cel, de Julija Leancjuk 18,60-ig jutott. Az utolsó kísérletében azonban a magyar versenyző 19,23-mal ledobta az első helyről. Ez az eredmény országos és egyéni csúcsot jelentett. Augusztusban Márton az Eb-bronzot is hasonlóan, rekorddal szerezte meg.

„Edzéseken nem szoktam nagyot lökni, 18,80-18,90 összejött egyszer-egyszer, de ami megnyugtató, hogy stabilan tudtam 18,50-18,60-at. A versenydrukk nekem sokat jelent, még 30-40 centit rá tudok tenni az edzéseredményekre. Itthon nincs igazán erős mezőny, és mindig kiderül, hogy mennyire sokat számít, ha van kit lelökni. Saját magam ellen nem olyan élvezetes a küzdelem, jobb ha van, aki megszorongat. Anélkül nehéz 19-et lökni.”

A bő fél éven belül szerzett két Eb-érem Márton lehetőségeit kitágítja, jó esélye van arra, hogy minden Gyémánt Ligára meghívják versenyezni. Tavaly ez nem jött össze neki. A tokiói, sanghaji GYL-re és a pekingi challenge-versenyre már most meghívást kapott. „Tegnap kezdtük meg a felkészülést, az augusztusi vb a célversenyünk. Portugáliában tíz napot leszünk, majd Montenegróban következik két hét edzőtábor. Aztán jön a versenyszezon, ha jól tudom, a vb előtt még Japánban is lesz egy akklimatizációs edzőtáborunk.”

Mártonról már korábban is mondták, hogy 19 méter fölé kerülhet, de azt először csak Zürichben teljesítette.

Apró kis nüanszokon múlik minden, amiket nehéz kijavítani. Az egész mozgás nincs két másodperc, ami közben olyan sok mindent meg kell csinálni. Elég nagy koncentrációt, sok gyakorlást igényel, mire a mozgások teljesen berögzülnek.

Márton Anita 2001-ben kezdett atletizálni, a dobószámokból is mindent kipróbált, de a súlylökésnél maradt. „Diszkoszt a mai napig is dobok, jó kiegészítő szám, és a mozgás sem tér el annyira a súlylökésétől. Jó vele megtörni a monotóniát. De az egyéni csúcsommal még Eb-döntőbe sem jutnék. Már utánpótlás koromban eldőlt, hogy a legsikeresebb súlylökésben lehetek, és azt is szerettem már akkor is legjobban. Pedig Németh Pál (a Dobópápaként is ismert egykori legendás szombathelyi edző) is mondta, hogy nem kéne soha többet súlyt löknöm, hanem térjek át a kalapácsvetésre. Lehet, hogy abban már világbajnok lennék, de sosem tetszett igazán.”

Márton még sokat fejlődhet technikailag is, de szerinte felesleges mások mozdulatait másolnia. „A nők közül alig lök valaki forgásból. Nagyon személyre szabott, nincs két egyforma mozgás. Mindenkinek meg kell találnia a testhezálló technikát. Hiába másolnám Adam Nelsont (olimpiai és világbajnok), az ő technikájával nem löknék 15 métert sem."

Márton edzője, Eperjesi László egy interjúban azt mondta, hogy a súlylökőknél is első a szorgalom, aztán jön a robbanékonyság, az erő és a gyorsaság, „viszont hiába biztatom, nem akar nőni." A 172 centiméteres Márton nem tartozik a mezőny nagy emberei közé. „A magasság nagyon sokat számít, a magasabb embereknek általában a karjuk is hosszabb, sokkal tovább tudják kísérni a súlyt, majd erőt közölni vele. De az én magasságommal is löktek már húsz méter fölött. Nekem a robbanékonyságomat kell kihasználnom, meg azt, hogy erősek a lábaim. Furcsának tűnhet, de a legkevesebb munkát a karunkkal végezzük, nem abból lökünk, nem a karméret számít. A legerősebb izmunk a combban van, a legnagyobb erőátvitelt onnan kezdjük meg."

Az Európa-bajnok korábban már két világbajnokságon és egy olimpián is ott volt, de azokon a selejtezőn eddig nem jutott túl.

2009 óta minden felnőtt világversenyen ott voltam, de a tavalyi év óta tudom az igazán nagy eredményeket kihozni magamból, kellett ez az idő, a sok verseny tapasztalat, hogy megérjek és jó versenyző legyek.

„A javuló eredményeim a jó formaidőzítésnek is köszönhetőek, mindig kísérletezünk, hogy mi a jó verseny előtt. Nekem az vált be, ha előtte egy laza súlyemelést csinálok, de van olyan is, aki egy hetet pihen. Az lenne a cél, hogy stabil 19 méter feletti lökő legyek. Nem várható, hogy fél métert fogok javulni egy év alatt, de még fizikailag és technikailag is van hová fejlődni. Idén az a cél, hogy bekerüljek a vb-n nyolcas döntőbe, és ha hozok egy 19 méter felett eredményt, akár egy bronzérem is összejöhet."