Justin Gatlin nyerte a 100 méteres döntőt a londoni atlétikai világbajnokságon. Második Christoph Coleman, harmadik lett Usain Bolt, de így is őt ünnepelték legjobban.
A futást szokásosan rosszul kezdte Bolt, a reakcióideje a leggyengébb volt, de talán kicsit előbb sikerült most felvennie a sebességét, mint az előfutamban. Coleman robbant ki rettenetesen jól, és úgy tűnt, végig elöl is tud maradni, de Gatlin nagyon laza maradt a végére, Coleman és Bolt előtt érkezett. Gatlin szezoncsúccsal, 9.92-vel nyert, Coleman 9.94-et futott, Bolt beállította idei legjobbját, a 9.95-öt.
Gatlint a londoniak nem nagyon ünnepelték, nem tudták megbocsájtani doppingügyét, a bemutatásokkor is rendszeresen kifütyülték, de az amerikai sportszerűen azt nyilatkozta, hogy tudta, hogy Boltról szólt ez a futás, és őket is inspirálta.
Boltnak nagy esélye volt rá, hogy ő legyen a első négyszeres világbajnok százon, de maradt háromszoros, ahogy Maurice Greene és Carl Lewis.
A formája alapján Boltot nehéz volt abszolút favoritnak tekinteni, de ahogy Chijindu Ujah mondta, elég félelmetes ellene versenyezni, nemcsak címei miatt, hanem karizmatikus jelenléte és koncentráltsága miatt is. Úgy tartják, ő és Justin Gatlin a mezőny két igazi nagy versenyzője, fejben nincs náluk erősebb, elbírják a tétet. Az elődöntőben nem túl jól mozgó Gatlin 35 évesen ért megint a csúcsra.
A jamaicai idén a vb előtt csak háromszor versenyzett százon, először a kingstoni búcsúján. A gálafutamnak is nevezhető versenyben tíz másodpercen kívüli idővel nyert, majd június végén Ostravában sem tudott tíz alá menni. Nem volt rendben a mozgása, nem túl neves ellenfeleit is csak nagyon kaparva tudott nyerni. A monacói Gyémánt Ligán végre futott egy 9.95-öt, de az sem nézett ki jól, hiányzott az a lazaság a futásából, amit tőle megszokhattunk.
A futónak szinte minden évben előjön hátsérülése, amit a Bayern München egykori orvosa, Hans-Wilhelm Müller-Wolfhart valahogy mindig helyrerak, Bolt pedig az év főversenyére összeszedi magát, és nyer. Már ez látszott a londoni előfutamában is, ahol ugyan nehezen kapott lábra, de a végén már fékezve is megvert mindenkit. Most azonban nem tudott javulni két futása között.
Amikor megkérdezték, hogy miért nem folytatja, akkor azt mondta, leginkább fizikai okok miatt hagyja abba. Azt nem tudhatjuk, hogy mit érez a futó, de az könnyen kiolvasható a számokból, hogy egyre lassabb lett az évek során. A 2012-es olimpián még 9.63-mal győzött, egy évvel később Moszkvában 9.77-tel lett világbajnok, 2015-ben 9.79-cel nyert vb-t, míg tavaly Rióban 9.81-et futott az olimpiai bajnoki címért. Hasonló trendet követett a világversenyek előtti legjobb időeredményeivel, a 2012-es 9.76-ról idénre 9.95-re esett vissza.
Pedig a szezonban amúgy is visszaesés volt a százméteres versenyszámban, nem volt egy kiugróan jó atléta sem. A világranglistán Christian Coleman 9.82-vel vezette, ami nem egy félelmetes idő, ráadásul az amerikai sok egyetemi versennyel fárasztotta magát. Mások pedig még gyengébbek voltak nála. Ehhez jöttek még a sérülések, Yohan Blake sem tudta megközelíteni legjobbját, míg a nagy ígéretnek tartott André de Grasse végül el sem tudott indulni a vb-n.
A diszkoszvetésben nagyon kevés döntött az első és második között, a litván Andrius Gudzius két centivel dobta csak le a svéd Daniel Stählt. Ráadásul mindketten a harmadik sorozatban jutottak a legmesszebbre. A harmadik az amerikai Mason Finley lett.
Női tízezren Almaz Ayana úgy nyert, ahogy tavaly tette az olimpiai döntőben. Az etióp nagyjából három kilométerig együtt ment a mezőnnyel, majd ritmus váltott, és óriási tempóban egyedül futott a táv végéig. A többiek messze leszakadtak tőle, több mint egy fél körrel nyert. Még sokkolóbb volt azonban az, hogy a 33 fős mezőnyből 28 versenyzőt lekörözött. A vb előtt pedig nem sokan fogadtak volna erre, mert a riói olimpia óta Ayana szinte egyáltalán nem versenyzett betegsége miatt, idén még nem is futott tízezren, sőt más távokon sem, a vb-döntő volt az első versenye.
Férfi távolban is szoros volt a verseny, az utolsó sorozatban az amerikai Jarrion Lawson érte el a legjobbját, már a leérkezéskor látszott, hogy veszélyeztetheti a második körben 848 centit elérő Luvo Manyongát. Lawson végül négy centivel lemaradt ettől, csak ezüstérmes lett. Manyonga nagyon is átérezhette az amerikai helyzetét, a tavalyi olimpián ő egy centivel kapott ki. A bronzérem is egy dél-afrikaihoz került, Rushwal Samai 832-vel zárt.
Nyitókép: Phil Noble/Reuters