A Nemzetközi Atlétika Szövetség közzé tette a 2018-as fedettpályás atlétikai világbajnokságon készített biomechanikai tanulmányát, amelyben többek közt a súylökő Márton Anita világbajnoki teljesítményét is elemzik.
A súlylökők kísérleteit is több nagy sebességű kamerával rögzítettek, ezek alapján tettek megállapításokat a különböző mozgásfázisokról.
A tanulmány bevezetőjében megemlíti, hogy Márton Anita a harmadik sorozattól kezdett el dominálni, megelőzte a két favoritot, a jamaicai Danniel Thomas-Doddot és a kínai szabadtéri világbajnok Li-csiao Kungot. Végül 19,62 méteres teljesítménnyel nyert a magyar dobóatléta.
Az elemzésből kiderült, hogy Márton tudta leginkább fölülmúlni önmagát a versenyben, mert a szezonbeli legjobbját 75, egyéni legjobbját 29 centivel dobta túl.
A súlylökő 172 centijével a mezőny egyik legalacsonyabb versenyzője volt, csak Thomas Dodd volt nála kisebb hat centivel. Márton viccesen már többször megjegyezte, hogy magas sarkú cipőben még eredményesebb lehetne, mert nem mindegy, milyen magasságból röpíti ki a súlyt.
A jó technikáját is visszaigazolták a számok, az egyik forgásával ő érte le a legnagyobb kibocsátási sebességet, 13,33 méter per szekundummal eresztette el a golyót. Thomas-Dodd legjobbja 13,15 m/s, Kungé 13,11 m/s volt. A mérések alapján kiderült, hogy a három érmes közel azonos szögben dobott és nagyjából azonos magasságban is lökték ki a golyót.
A dolgozat edzői kommentárjában megjegyzik, hogy Márton Anita sikere mérföldkő volt, mert először nyertek világbajnokságot forgásos technikával, és nem a becsúszóssal. Azt is írják, hogy a jó ritmusban és forgásos technikával dobóknak, mint Márton, kedvezhetett a birminghami csarnok dobokörének faborítása.
A magyar atlétáról megállapítják, hogy valószínűleg az utóbbi évek egyik leghatékonyabb női dobója, aki nem is számít nagynak sem magassága és testsúlya alapján, és az egész dobás alatt végig jó a gyorsulása, nemcsak a végén akar egy nagy befejezést.