Huszák János szinte az utolsó pillanatban tudta meg, hogy részt vehet a dohai atlétikai világbajnokság. A diszkoszvető nem tudta megdobni az előzetesen megadott szintet, így az esélytelenek nyugalmával készült. A fő célja az volt, hogy fájdalom nélkül tudjon dobni tavalyi súlyos sérülése után. 

A diszkoszvetők mezőnye 32 fős volt. Ide 65 méteres eredménnyel lehetett bekerülni automatikusan, de nem volt ennyi ilyen szintű dobó, így fel kellett tölteni a mezőnyt. Huszák is várólistás volt, de elég későn derült ki, hogy utazhat, csak egy hete vált biztossá az indulása a dobónak, akinek idei legjobbja 63,89 méter volt.

„A papírforma alapján váratlan volt, de végig hittem abban, hogy ki fogok kerülni, így is készültünk. Az utóbbi pár évben is mindig ezt a vagy igen vagy nemet játszottam. Tavaly a berlini Eb-re is kijutottam, de a sérülésem miatt nem tudtam végül kimenni" - mondta Huszák. 

„A 65,5 méteres selejtezőszint irreális volt számomra, edzőmmel, Kővágó Zoltánnal azt beszéltük, hogy a 62,50 lenne a cél, és azzal talán döntőbe is lehet kerülni, de elsődlegesen a 60 méter megdobását tűztük ki."

Huszák 58,17-tel kezdett a selejtezőben, második kísérlete gyengébb lett, harmadikra 60,45-öt dobott, ezzel a 14. lett a 16 fős csoportjában. Két olyan embert tehát már megvert, aki előtte volt a kvalifikációban. Elmondta, neki a selejtező volt a fő versenye, egész évben arra készültek, hogy az első három dobásból hozza össze a legjobbat.

„Tavaly ilyenkor még a kijutás sem volt cél. Csak az, hogy a kétszeres mellizomszakadás után fájdalommentesen dobjak az idén. Fájdalom nélkül dobok, és még kijutottam életem első vb-jére is, ennek is nagyon örülük. Tavaly elég demoralizáló volt, hogy feknyomásnál csak a húszkilós rúddal is fájt, mikor 170-180 kiló körül tudok. Onnan nem volt egyszerű újra feljönni."