Bécs már érezhetően a kétórás maratonkísérlet lázában ér, aki nem érdekel a futás az is találkozik vele, a villamosmegállókban is jelzik, hogy szombaton változik a menetrend, és a tájékoztató táblákon a futás útvonalát is jelölik. De akár a legrövidebb ívet jelző felfestésekbe is beleütközhetünk. 

Eliud Kipchoge egy rövid bevezetőszakaszt kivéve a bécsiek városligetében, a Práterben ingázva futja le a 42,195 kilométer döntő részét. A pályát ma még bárki tesztelhette, rengeteg amatőr futó edzett a Hauptallee hosszú egyenesén, a bőrnadrágos, buliba menőket kerülgették a futógatyások, és ez nem csak a péntek délután miatt van, mintha mindenki egy kicsit a részese akarna lenni a sikernek, és ezért egy kis futást ad bele a közösbe. Egy magyar futócsapattal is találkoztam, bizonyára ők is célzottan, a kísérlet miatt érkeztek. 

A bő négy kilométer hosszú egyenes már végig van kordonozva, unalomba fullasztóan csak a főtámogató molinója ismétlődik. A kilométertáblák, időmérő szenzorok is a helyükön vannak, viszonylag sűrűn pedig versenyórák is ki vannak téve. Az optimista demoverzió mindenütt 1:58:50,1-es időt mutat 2:47-es utolsó kilométerrel, holnap kiderült, mennyire találtak bele. 

Az egyenes mindkét végén egy körforgalom jelenti a fordítót, az egyik elég nagy átmérőjű, kényelmes ívet lehet húzni, ezzel nem lesz gond, a másik, a Lusthaus már szűkebb. Ezt ellensúlyozandó, kicsit megdöntötték a kanyart. Nem kell nagy dologra gondolni, nagyjából 15 centit emeltek a körülbelül három méter széles aszfaltcsík külső ívén. Ebbe a körforgalomba új aszfaltot húztak, ahogy az egyenes egy jó két kilométerén is. 

A kísérletre már az iramfutók hetek óta készülnek, a hoteljükben kifüggesztették napirendjüket. Az egyik tesztnapon például a csapatkapitányok már hajnal négykor talpon voltak, 4:45-kor pedig már eligazítást kaptak. Öt és hat között teszteltek egyet, majd tíztől már csapataikkal együtt edzettek a pályán délig, és este még egy megbeszélésük volt. 

Az iramfutóknak kicsit paranoidnak tűnő vagy éppen magától értetődő higiéniai szabályokat is felállítottak, hogy elkerüljék a betegségeket. A kézfogást például egyáltalán nem ajánlják, inkább az összeöklözést. Ha elkerülhetetlen a kézfogás, akkor utána alkoholos kézmosó gélt kell használni. És még ilyen szabályok vannak: evés előtt moss kezet, ne feküdj cipővel az ágyba, hajtsd le a vécé fedelét, mielőtt lehúzod, ne dobd a földre a törülköződet, a fogkefédet pedig ne hagyd kint. 

Hogy nem a levegőbe beszélnek, az a sajtóbeszélgetésen megerősítést nyert. Amikor Eliud Kipchoge edzője, Patrick Sang megérkezett, csak összeöklözött az ott lévő három iramfutóval, a svájci Julien Wandersszel, az amerikai Bernard Lagattal és a norvég Henrik Ingebrigtsennel. Én a két európaitól azt kérdeztem, hogy alig egy héttel a dohai világbajnokság, a fő versenyük után, mit jelent ez a kísérlet nekik, ünneplést vagy egy újabb kemény kihívást. „A 2:50-es tempót tartani nem olyan nehéz feladat, azért persze nem is a legkönnyebb, de nem rajtunk van a nyomás. Nekem a futás a szenvedélyem is, ezért örülök, hogy itt lehetek" – mondta Wanders.

„Eliud kísérlete azért is vonzó, mert nem magáért, hanem a sportért teszi, a maratont akarja vonzóbbá tenni, ezért is csatlakoztunk hozzá" – mondta Ingebrigtsen. Elmondták, mindenki tudja, mit kell csinálni, nagyon jó a csapatszellem.

A pályán kétszeres világbajnok Lagat két éve Monzában is ott volt az első kétórás kísérletnél, most leginkább ő tűnik főnöknek az iramfutók között. A pályán neki is sokszor nyulaztak. Felidézte, mindig azt mondta az iramfutóinak, hogy ne pánikoljanak, mert sokszor látta a szemükben, hogy nem bíztak magukban. Velük ez most nem fordulhat elő, tudják, hogy mi vár rájuk. 

Lagat a felvezetésről is beszélt. Monzában gyémántalakzatban futottak, de ennél hatékonyabbnak gondolják a V-alakot. Kipchoge előtt fut a csapatkapitány, akihez úgy csatlakozik két-két futó, ahogy a vadludak állnak fel, és két nyúl még hátulról-oldalról védi majd a világrekorder. A pozíciókat nem lesz nehéz felvenniük, mert az előttük haladó autón lévő lézerrel azt is kijelölik az aszfalton. Lagat elmondta, a váltásnál kihámozzák Kipchogét, először az oldalsó futók válnak le és cserélnek, míg a csapatkapitány, aki a legtöbb szelet fogja meg a legutolsó, aki vált. Lagat elmondta, öt csapat van plusz egy tartalék, és 4,8 kilométerenként váltják egymást a vezetésben. 

Patrick Sang arról beszélt, hogy Kipchogéban is van némi feszültség a kísérlet előtt, de ez természetes. Az edző is elég magabiztos, hisz a sikerben. Sang szerint az is jó kiindulási alap, hogy az elmúlt két évben nemcsak Kipchoge fejlődött, de egyre többen közelítették meg a 2 óra 3 perces időt, az egész maratonfutás szintje feljebb tolódott. 

Érdekes volt, amikor Sangot arról kérdezték, hogy a projektben bevetett tudományok mennyit jelentenek, akkor ő azt válaszolta, hogy nyilván fontosak és van hatásuk, de az adatok szerinte inkább csak feedbacknak, visszajelzésnek jók, hogy jó úton járnak. 

Sangot azt mondta, hogy Kipchogéval nagyon könnyű együtt dolgozni, csak a futásra koncentrál, ha úgy is érkezik az edzésre, hogy valami problémája van, azonnal képes elrejteni. Úgy véli, hogy tanítványa mentális képességei miatt képes még mindig fejlődni.

(Borítókép: Fehér János / Index)