Anita Wlodarczykot úgy emlegetik a sport világában, mint a kalapácsvetés királynőjét. Nem érdemtelenül, mert minden vetélytársa közül ő dobott először nagyobbat 80 méternél, eddig csak neki sikerült sorozatban háromszor is olimpiát nyernie, hozzá négy világbajnoki aranyérmet is begyűjtenie. A 37 évével tapintatlanság nélkül veteránnak nevezhető atlétanő az alig öt hónap múlva esedékes budapesti világbajnokságon a lehető legnagyobb dobásra készül: mesterötösre, amit másnak a jövőben aligha sikerül megismételni.

A sikertörténetnek viszont van egy krimibe illő fejezete is, ami azt bizonyítja, hogy a lengyel sportolónő nem c sak a pályán, hanem az utcán is képes harcias amazonként küzdeni. Wlodarc z yk kilenc hónappal ezelőtt egy örökre felejthetetlen júniusi napon egyszerre érezhette magát bátornak és büszkének, ugyanakkor merész fellépése kárvallottjának is.

Tolvajt fogott, de belesérült

Az atlétika csodálatra méltó alakja az SzPress Hírszolgálat kérdéseire válaszolva először az autóját elkötni igyekvő tolvaj elfogásának történetét idézte fel.

„Mikor máskor történhetett volna, mint egy nappal a lengyel bajnokság rajtja előtt, még Varsóban. Alighogy belekezdtem az edzőteremben a gyakorlatok elvégzésébe, hirtelen az a baljós érzésem támadt, hogy valami rossz dolog történik a parkolóban álló kocsimmal. A sejtelmem beigazolódott, egy férfinak már sikerült kinyitni az autóm ajtaját. Amint a tolvaj észrevette, hogy hívom a rendőrséget, futásnak eredt, és próbált elmenekülni. Rohanni kezdtem utána, úgy szedtem a lábamat, ahogy csak tudtam, és 120 méter megtétele után el is kaptam a grabancát. Ez volt életem leggyorsabb sprintje. Az adrenalinszintem úgy felszökött, hogy csak néhány órával később kezdtem fájlalni a lábamat, egyre jobban és aggasztóbban. Felkerestem az orvosomat, aki elküldött MRI-vizsgálatra, ott izomszakadást állapítottak meg, amit csak műtéttel lehetett rendbe hozni. Nem először operáltak, de ez azért okozott súlyos lelki fájdalmat, mert lemondani kényszerültem a világbajnoki és az Európa-bajnoki részvételemről is. Pedig az idényt egy biztató 78 méteres dobással kezdtem, tehát jöhettek volna a 80 méteresek is. Egy újabb műtétre is szükség volt, és csak aztán következhetett a rehabilitáció. A sok rossz után az a jó hírem, hogy felépültem, már keményen dolgozom, és hamarosan készen állok a következő két nagy megméretésre: a budapesti világbajnokságra és a párizsi olimpiára. Mielőtt elfelejteném, a fülön csípett autótolvaj börtönbe került, ott a helye” – tájékoztatta az SzPresst a világcsúcstartó kalapácsvetőnő.

Csak papíron veterán

„Mindent elértem, amire vágytam, olimpiai, világ- és Európa-bajnok vagyok, a korommal pedig nem foglalkozom, pedig 22 évnyi kemény munka áll mögöttem, miközben a sérülések és a műtétek miatt keservesen nehéz időszakaim is voltak. Most úgy vagyok, hogy amíg a sport örömet okoz, az edzések pedig nem állítanak megoldhatatlan feladat elé, addig nincs okom a visszavonulásra. Valójában csak egyvalamin változtattam, néhány éve a korábbinál sokkal többet foglalkozom a testem regenerációjával és azzal, hogy mentálisan ugyanolyan erős legyek, mint fizikailag. Az emberek hajlamosak veteránnak nevezni a 35 éven felüli atlétákat, amiről én azt mondom, hogy ez csak egy előítélet, amire igyekszem rácáfolni. A koromat nem tagadhatom, mire a budapesti világbajnokság elkezdődik, a 38. születésnapomon is túl leszek, de olyan veterán vagyok, akinek a motivációjára a 25 évesek is irigyek lehetnek.”

Legutóbb tavaly június 5-én versenyzett, Chorzówban a Kusocinski Memorialon, idén május 27-re tervezi a visszatérését a hagyományos tajpeji nemzetközi versenyen. Anita és a mestere, a munkáját immár három éve segítő horvát Ivica Jakelic közös nagy sikere lesz, ha a tanítvány a budapesti világbajnokságon ismét aranyérmet nyer.

„Immár 15 éve ismerjük egymást, sokszor találkoztunk edzőtáborokban és versenyeken, de csak 2019-ben vetődött fel bennem, hogy ha a két súlyos műtétem után újra edzésbe állhatok, akkor azt Ivica segítségével fogom megtenni. Ő kiváló ember és nagyszerű szakember. A 2020-as esztendő novemberében szinte a nulláról futottunk neki a tokiói olimpiai felkészülésnek, bizony olyan volt akkor, mintha addig sohasem edzettem volna. Kilenc hónap alatt sikerült újra olyan formába lendülnöm, hogy harmadszor is olimpiai bajnok lehettem. Ez szerintem mesébe illő történet: súlyos sérülés és műtét után hosszú rehabilitáció, edzőváltás, felkészülés a lehető legnagyobb óvatossággal, sikeres visszatérés, majd mint hab a tortán, a harmadik olimpiai győzelmem.”

Anita jelenleg a dél-afrikai Stellenboschban edz, onnan visszatérve Lengyelországban folytatja a felkészülést, de nem sokkal később újra útra kell. Dohába utazik, amit már amolyan bázisként emleget. Amint az idő jobb lesz, várhatóan április végén, hazatér, onnan indul majd a versenyekre, ahogy augusztusban Budapestre is.

Párizsi jöttem, láttam, győztem?

Büszke arra, hogy sporttörténelmet írt a 80 méteres álomhatár túlszárnyalásával, de arra is, hogy a világrekordot többször megjavította. Még mindig terveket sző, sőt abban is biztos, hogy az aranyérmekből is jut még neki.

„Körbejártam a világot, de Párizsba még soha nem jutottam el. Mekkora sztori lenne, ha az első látogatásomat egy újabb, sorozatban már a negyedik olimpiai győzelmem aranyozná be. Magyarországot viszont jól ismerem, pontosabban a Gyulai István Memorial Magyar Nagydíjnak otthont adó várost, amivel csak az volt a bajom, hogy még egyszer sem tudtam helyesen kimondani azt, hogy Székesfehérvár. Van ott egy kedvenc kávézóm, ahol a verseny előtt mindig elfogyasztok egy jó feketét. Elárulom, hogy nagy kávéfogyasztó vagyok, ezért szeretném mielőbb megtudni, hogy Budapesten hová térjek be.”

Pályafutása alatt ötször műtötték meg, ami fele sem annak, ahányszor jó ismerősét és olimpiai bajnoktársát, Pars Krisztiánt már megoperálták. Nem mintha ez egy különleges versengési forma lenne kettejük közt...

„Minden műtétem után győzelemmel tértem vissza, mert erős voltam elszántságban és testben is. Jó lenne, ha most is így lenne a tavalyi krimi után Budapesten. Könnyebb lenne az út a dobogó felé egészségesen, de az is erős motivációt jelent majd számomra, hogy milyen keservesen nehéz utat kellett bejárnom ahhoz, hogy újra esélyesként állhassak dobókörbe. Vigyázok az egészségemre, a regenerációval is sokat foglalkozom, és nagyon remélem, hogy a jövőben már nem kerül elém egyetlen autótolvaj sem” – ezzel zárta az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát a kalapácsvetés királynője, akinek már vannak tervei a versenyzés utáni éveire, de azokat „jegeli”, amíg nem teljesíti a budapesti és a párizsi küldetését.