Daniel Stahl igazi emberhegy a maga két méterével és 155 kilójával. Mondhatni, tőről metszett diszkoszvető alkat, pedig 16 éves koráig nem vette kezébe a fémkorongot, addig egy sokkal kisebb sporteszköz, a pakk volt a mindene. Budapest (immár kétszeres) diszkoszvető világbajnoka, Tokió olimpiai bajnoka ígéretes jégkorongozónak indult, de aztán a svéd iskolarendszer bekavart, és „jó útra térítette” az óriást.
Svédországban az van, hogy az általános iskolában és a középsuli alsóbb osztályaiban az összes létező sportággal megismertetik a srácokat. Ez lett Daniel Stahl „végzete” is. A solnai óriás, aki már akkoriban is kimagaslott társai közül, szenvedélyes jégkorongozó volt, és 16 éves koráig – mint a svéd srácoknál úgy általában – a pakk és a hokibot volt a mindene. Csakhogy a svéd iskolarendszer nem engedi, hogy szakbarbárok váljanak a kölykökből, és Danielnek második gimiben meg kellett ismerkednie az atlétikával is.
Az pedig szerelem volt első látásra.
Logikus módon a súlylökés és a diszkoszvetés mellett tette le a garast a hatalmas termetű fickó, de jó darabig elkerülték a sikerek. Első nagy versenye 2009-ben, 17 évesen az U20-as világbajnokság volt Brixenben, be kellett érnie a 16. hellyel mind a súlylökésben, mind a diszkoszvetésben. Egy évre rá már csak súlylökésben indították, még jobban leégett, 27. lett. 2011-ben a korosztályos Európa-bajnokságon megint a „futottak még” mezőnyben végzett súlylökésben, diszkoszban megint nem nevezték.
Két út állt Stahl előtt: vagy abbahagyja, vagy edzőt vált. Utóbbit választotta, Vesteinn Hafsteinsson lett a mestere, aki korábban a 2004-es olimpiai ezüstérmes súlylökő Joachim Olsen és a 2008-as diszkoszvető olimpiai bajnok Gerd Kanter szakmai programját rakta össze.
A váltás fényesen bevált. Három hét leforgása alatt hat métert javított, 49 méteres egyéni csúcsát 55,60 méterre tornászta fel Hafsteinsson irányításával, és svéd felnőtt bajnok lett.
2013-ban felhagyott a súlylökéssel, és teljesen a diszkoszvetésre összpontosított. Az U23-as Eb-n már negyedik lett 61,29 méteres egyéni csúccsal.
Stahl első felnőtt vb-je a 2015-ös pekingi volt, ötödik lett egy 64,73 méteres dobással, ahogy a 2016-os Eb-n is – egy négy centivel hosszabb kísérlettel. A riói olimpián padlót fogott, nem sikerült továbbjutnia a selejtezőből. Minden volt ez, csak nem diadalmenet.
A riói kudarc felpaprikázta, pár nappal az olimpia után hatalmas egyéni csúccsal, 68,72-vel megnyerte a svéd bajnokságot.
A következő mérföldkő a 70 méteres határ áttörése volt 2017 júniusában – 71,29 méterrel. Ennél nagyobbat akkor már négy éve nem dobtak a világon. Az aranyérem azonban elkerülte, a 2017-es világbajnokságon 69,19 méterre hajította a diszkoszt, de a litván Andrius Gudzius két centivel nagyobbat dobott, és övé lett az első hely. Ahogy 2018-ban az Európa-bajnokságon is...
2019-ban Dohában már nem volt mese, eljött a svéd óriás ideje. Viszonylag kicsi, 67,59 méteres dobással világbajnok lett. A koronavírus-járvány azonban közbeszólt, csúszott a 2020-as olimpia, de csak 2021-ig. Tokióban 68,90 méter is elég volt Stahlnak az aranyéremhez.
Tavaly Eugene-ban azonban jött egy 23 éves, szemüveges szlovén fickó, és elvitte Stahl elöl az aranyérmet. Itt volt az ideje, hogy Budapesten visszavágjon a svéd.
A mezőny parádés volt, öten is 70 méter felett dobtak már idén, köztük természetesen Stahl és Ceh, a két toronymagas favorit. A szlovén a második sorozatban egy 69,27 méteres dobással magához ragadta a vezetést. Erre Stahl a negyedikben egy 69,37-es hajítással válaszolt.
Ez maradt a sorrend mindaddig, amíg már csak két dobás maradt hátra az egész versenyből: Cehé és Stahlé.
És az utolsó előtti dobóként Ceh kivágta a rezet, túldobta a 70 métert két centivel, amivel győztesnek tűnt.
Én tudtam, hogy még nincs vége. Daniel mindig képes a nagy dobásra – mondta a szlovén a verseny után.
A nagy dobás.
Ezúttal is képes volt, a világbajnoki döntő utolsó dobásával 71,46 méterre vetette a diszkoszt, ami az idény második leghosszabb dobása volt, egyben világbajnoki csúcs. Stahl egy darabig fapofával nézte az eredményjelzőt, majd féltérdre ereszkedett, és szabad folyást engedett érzelmeinek.
Azt gondoltam Kristjan dobása után, az ördögbe is, azonnal válaszolnom kell. Össze kellett szedni az erőmet a királyért és a hazáért. Büszke vagyok magamra, ahogy kezeltem ezt a nehéz helyzetet. Életem legjobb dobása volt.
Ha nem is a leghosszabb, mert egyszer dobott már egy nagyobbat.
Ez az igazi sisu – folytatta a 30 éves Stahl, célozva a finn szóra, ami küzdőszellemet jelent. – Nem adom fel, ellenkezőleg, minél nagyobb a tét, annál jobb eredményt hoz ki belőlem.
(Borítókép: Daniel Stahl. Fotó: Patrick Smith / Getty Images)