Nem véletlenül tartják a váltókat az atlétika legbizonytalanabb, legkiszámíthatatlanabb versenyszámainak. Hiába jók a futók, ha nem gyakorolják be a váltóbot átadását. Ennek, mármint az elrontott váltásoknak az amerikaiak a nagymesterei; Budapesten is ízelítőt adtak ebből a műfajból. A 4x400-as hölgyváltójukat ki is zárták, viszont a 4x100-as férfistafétájuk az oktatófilmbe illően pocsék második váltás ellenére is győzni tudott.
Az ember azt hihetné, hogy az Egyesült Államok 4x100-as férfiváltója oktatófilmbe illő versenyzéssel nyert szombat éjjel világbajnoki aranyérmet a budapesti Nemzeti Atlétikai Központban.
Az oktatófilm stimmel, csak éppen akkor kell levetíteni a videót, amikor azt tanítják a világ testnevelési egyetemein: hogyan NEM szabad átadni a váltóbotot.
A döntőben történt, hogy az amerikai staféta második embere, Fred Kerley megpróbálta átadni a váltóbotot Brandon Carnesnak. A szakállas Carnes szépen hátranyújtotta a kezét, ahogy kell, Kerley azonban érthetetlen módon elhúzta a botot, mintha nem akarná odaadni a társának, akinek kapirgálnia kellett, és csak harmadik próbálkozásra sikerült kitépnie Kerley kezéből.
De ez még nem minden, egy ponton Carnes úgy érezte, nincs jó helyen a bot a jobb kezében, áttette a balba, majd onnan megint vissza a jobb kezébe.
Így aztán sikerült is eltékozolni az előnyt, Noah Lyles gyakorlatilag négyes holtversenyben vágott neki az utolsó száznak. Lyles azonban olyan kirobbanó formában van, hogy nem okozott gondot neki a konkurencia lehajrázása, és harmadik budapesti aranyérmének megszerzése a 100 és a 200 sík után.
Ez volt a férfi 4x100-as döntő, de előzőleg a nők 4x400-as elődöntőjében megint az amerikaiak vitték el a show-t.
A britekkel vívtak nagy harcot a futamgyőzelemért, amikor az utolsó váltásnál Quanera Hayes kísérelte meg a bot átadását a hajráembernek, Alexis Holmesnak. Figyelem, nem a 4x100-as váltóról van szó, ahol minden századmásodperc számít, hanem a jóval kevésbé hektikus 4x400-ról.
Hayesnek és Holmesnak azonban megoldhatatlan feladatot jelentett a bot szabályszerű átadása. Holmes szó szerint elfutott a végére teljesen kifulladó Hayes elől, míg végül szinte meg kellett állnia, hogy szerencsétlen társa utolérje, csakhogy addigra túlfutott a váltózóna határán. És hiába nyerte meg végül a futamot, kizárták az amerikaiakat.
Az embernek ilyenkor eszébe jut az az emlékezetes előadás, amit Carlo Vittori, a legendás Pietro Mennea, a moszkvai olimpia 200-as bajnokának edzője tartott a budapesti Testnevelési Főiskolán 1981 nyarán. (Akkor még így hívták a Testnevelési és Sporttudományi Egyetemet.) Vittoritól érdeklődtünk a váltófutás rejtelmeiről. A szakember erre előrukkolt egy anekdotával, miszerint megkérdezte az amerikaiak edzőjétől, mikor tanulják meg végre a szakszerű váltást.
Erre az amerikai tréner így replikázott: „Majd ha ti megtanuljátok, hogyan kell futni!”
Ez volt 42 éve. Úgy tűnik, az Egyesült Államok atlétikájában semmi sem változott...